A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Lementem a kocsiba, vártam Annát, addig csak néztem magam a visszapillantó tükörbe, mintha valami megváltozott volna. Az arcom nem változott, mégis másképp érzem magam, boldogabbnak, kiegyensúlyozottabb vagyok. Talán már mert nem járok az időben, így a testem se sínyli meg ezt a sok ugrálást. Vagy valami más kezd bennem éket verni, amit nem akarok, hogy kiderüljön, mert akkor sebezhetővé válnék. Nem érezhetek, nem az nem lehet. De hol van már??? Biztos Allisonnal pletykál, a lányok ezt szokták csinálni. Egyszer csak nyitodott a kocsi ajtaja, ő volt az, beszállt.
-Kibeszéltetek még Allisonnal??? Mi tartott ilyen sok ideig??-kérdeztem.
-Ha hiszed ha nem, nem minden rólad szól Ötös. – mondta frappánsan.
Huhhh....
-Oh tényleg?? Akkor még is mi történt??-kérdeztem tőle újra.
-Hát nem a türelmedről vagy híres, ahhoz képest hogy az időutazás az egyik képességed.-válaszolta.
-Szóval ez volt a téma a képességeink....-mondtam neki.
Vajon mennyit tudhat rólunk??
-Ezt nem most beszéltük meg hanem vacsora előtt. Nagy vonalakban elmondta, hogy milyen ez a család.- mondta.
Elindultunk a kocsival, majd egy kicsit várni kellett.
-Na és te hogy látsz minket külső szemmel??? Mindig kíváncsi voltam, hogy egy átlagos ember, hogyan gondolkodik rólunk.
Egy kicsit lefele nézett, majd újra rám.
-Szerintem kivételes emberek vagytok, viszont nehéz is vele együtt élni.
Ohh de még mennyire, de nem tudunk vele mit kezdeni. Nem tudom milyen átlagos emberként élni, egy kicsit irigylem is Annát emiatt.
-İgen, nehéz mivel a következményekkel számolnunk kell.-mondtam.
Közben bementünk az épületbe, kértünk két kávét.
-Azt elhiszem, na meg nem tudhatod, mikor akar eluralkodni rajtad a képességed.-válaszolta, mire rákaptam a tekintetem.
-İgen, igazad van. De azért nem félsz tőlünk????-kérdeztem tőle.
-Tényleg így ismersz, mint aki megijed???-kérdezett vissza.
Hát rohadtul nem, de azért biztosra megyek.
-Nem, de egy ilyen hír után az ember el kezd félni.-mondtam.
-Én nem olyan vagyok.-mondta.
-Azt meghiszem.-ittam bele a kávémba.
-Látom rajtad, hogy sok kérdésed van, ne kertelj.-mondta.
Mégis honnan tudja??
-Legyen úgy, hogy egyet én egyet te kérdezel.- mondtam neki.
-Oké, akkor kezd te.-mondta.
-Rendben. Mit tettél velem ott az utcán???- kezdtem a legfontosabbal, ami már egy ideje fúrja az oldalamat.
-Na egyből a közepébe, szuper te tényleg türelmetlen vagy.-vágta oda.
-Csak kíváncsi, azóta se értem mi történt ott akkor.-mondtam neki.
-Akkor most elmondok egy sztorit, ki bírja várni uram???-viccelődött, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Tényleg úgy hívott, hogy uram??
-Azt hiszem, igen.-löktem neki oda.
Csendben hallgattam a történetet, ami elsőnek hihetetlennek tűnt, de én is hallottam már ezekről a dimenziókról. Majd mondott valamit, ami mindent megváltoztatott.
Kiképezték??Van képessége??? Szörnyek.....??Na jó, ez túl sok. Ráadásul telekinézis, az egyik legerősebb képesség. Megkérdeztem tőle:
-Megmutatod az erőd??
-Ha szeretnéd, meg. Nézd a hűtőt.
Ránéztem, mire csak azt vettem észre, hogy megmozdult mellettem, mire az összes üdítő felrobbant. Basszus, ez eszméletlen.
-Azta, és ezt az elméddel igaz?-kérdeztem.
-İgen.-mondta.
Hangokat hallottam a bejárat felől. Ohh ne már.
-Basszus, jó gyorsak voltak.-súgtam Annának.
-Várj, ezek minket akarnak??- fagyott le.
-Csak engem, mivel kicsit bekavartam az idővonalba. Ugorj át a pulton, majd menj hátra ott van egy vészkijárat, ezeket bízd csak rám.-hadartam el neki.
-Ezt te se gondoltad komolyan, nem hagyom hogy megöljenek. Vagy együtt megyünk haza, vagy egyikünk se megy soha.- mondta nekem.
Jajj miért ilyen makacs.
-Csak most az egyszer hallgass rám. Ezek profik, egy mozdulattal megölnek.-mondtam neki, de mintha el ment volna a füle mellett.
-Tényleg nem hiszel abban, hogy meg tudom magam védeni igaz??-kérdezte tőlem.
-Velünk kellene gyere Ötös, az İntéző már vár téged.-mondja az egyik fegyveres.
Mivan??? Hisz a szemem láttára robbant fel az irodájában.
-De hisz megöltem őt, ez hogy lehet??-kérdeztem meglepetten.
-Él és virul a főnökasszony...Na gyere csak...-fogta meg a vállam, mire hirtelen mögötte voltam, és egy mozdulattal kioltottam az életét.
-Bújj le Anna az asztal alá.-mondtam gyorsan.
Meg se mozdult, ezt nem hiszem el.
-Na lássuk mit tudtok.- mondtam a férfiaknak, inkább magamra hívom fel a figyelmet. De végül Anna felé is iramodtak páran, de ő nem futott fedezékbe.
Csak azt láttam, hogy úgy nekidobta az egyiket a falnak, hogy maradt egy nagy vérfolt a falon. De közben is próbáltak elkapni, így az egyiket szemen szúrtam egy villával, a másikat egy asztalhoz rúgtam, majd kerestem Annát, akit lefogtak egy sarokba, épp siettem hozzá, hogy segítsek rajta, de ő megállásra intett. Majd csak egy hatalmas ordítást hallottam, mire a két fickó akik lefogták, a plafonnak csapódtak, majd a földre kerültek eszméletlenül. De valahogy már meg se lepődtem, tudom, hogy a telekinetikus energia ilyen, ugyanúgy mint az összes többi képességet, ezt is az érzelmek irányítják. De nem volt időm ezen elgondolkodni, mivel egy fegyveres hátulról elkapott egy késsel a nyakamnál. Jajj de utálom, mikor deja vu érzés kerülget, főleg, hogy most az én torkomhoz szorítanak kést. Próbáltam szabadulni az erőmmel, de az nem akart működni. Oh, mindig a legjobbkor fogyok ki, ezt nem hiszem el, káromkodtam egy sort.
Jajj, ne most basszus....-morogtam.
-El kell vinnem a fiút, ne akadékoskodj, kislány.-mondta ironikusan a fegyveres.
-Jólvan, csak semmi hirtelen mozdulat azzal a késsel, még magyarázkodnod kellene az Intézőnek, ezt te se akarod, nem igaz??-tette  fel neki a kérdést.
Most meg mit csinál?? Próbál időt nyerni vagy mi a szösz?
-Ja ne csináljunk nagyobb bajt ebből.- Elkezdett húzni a kijárat felé, mire Anna felemelte a kezét, hogy ő nem csinál semmit. Na ne már, hagyni fogja hogy elvigyen. Csak állt ott, és végignézte, hogy lassan kimegyünk az épületből. Én csak Annát tudtam nézni, aki oldalra rántotta a fejét, majd magam mögött egy nagy reccsenést hallottam, és a fickó a földre esett. Hátranéztem a fickóra, akinek a nyaka nagyon drasztikusan állt.
Kösz, tényleg okos vagy, és cseles.-azért ez nem volt semmi, senkihez hozzá sem ér, és úgy öl.
-Ugyan nem tesz semmit, most már remélem nem akarsz elbújtatni.-mondtam nekem ironizálva.
-Hát nem...ami azt illeti, te is vérprofi lehetsz.-bókoltam neki
-Nem vagyok rá büszke.-mondta egy kicsit szomorúan.
Megláttam, hogy eleredt az orra vére, hogy nem vettem észre, hogy valaki behúzott neki??
-Várj egy pillanatot....- elmentem egy szalvétáért, és odaadtam neki.
-Vérzik az orrod.- mondtam.
-İgen, ez az erőm miatt van, mindjárt elmúlik.- magyarázta el.
Ja hogy amiatt van.
-El kéne tűnnünk, nem sokára jönnek a zsaruk.- mondtam gyorsan.
-Akkor menjünk.-kiléptünk az épületből, beszálltunk a kocsiba, majd szélsebesen mentünk vissza az Akadémiára. Közben egyszer Anna csak el kezdett kuncogni.
-Mi az?? Mi történt??-kérdeztem.
-Pedig csak egy kávéval kezdődött...és mészárlás lett a vége. Phuu hihetetlen ez a szakma.
Na igen, csak egy kávé, mi lenne más. Még hogy szakma. Nagyon bírom, hogy ilyen egyszerűen fogja fel a dolgokat. Én is felnevettem, majd hazaértünk, és épp mentünk volna fel a lépcsőn, mikor hangokat hallottunk a nappaliból.

Na mire érhettünk haza szerintetek??😂😂❤️‍🔥😍