A lángok ébredése

11. Brandt

– Nem hiszem el, hogy semmire nem vagy hajlandó válaszolni, Marea! – sóhajtottam fel, miközben a velem szemben ülő lány a szájához emelte poharát, és belekortyolt.

– Pedig elhihetnéd – felelte.

Ha nem tettem fel neki egy tucat kérdést eddig, akkor egyet sem. És mindegyiket elintézte egy fejrázással. Semmire nem volt hajlandó válaszolni. Ennyit az ismerkedésről...

Egy kisebb terembe rendezkedtünk be, és egy öt emberre tervezett asztal körül foglaltunk helyet. Én Mareával ültem szemben, Calais mellettem, vele átellenben Terrah, az asztalfőn pedig Rayan foglalt helyet.

Amikor összegyűltünk, Terrah mondott egy pohárköszöntőt a király egészségére, hogy kicsit hivatalossá tegye ezt az „ünnepséget". Azután gondoltuk, hogy jobban megismerjük egymást, minthogy Ailéma mentőakciójára menet nem beszélgettünk azért annyit, így nem is tudtunk meg egymásról sokkal többet, és ha tényleg együtt akartuk legyőzni Gearaldot, akkor nem árt összeismerkedni.

Bátorkodtam rögtön magamhoz is venni a szót, és egyből egy kérdést szegeztem Mareának, minthogy róla tudtam a legkevesebbet. Rayan király volt, róla elég jól informált voltam, ahogy Terrah-ról is, Calais pedig szintén nem volt túl ismeretlen, de Marea továbbra is rejtély maradt. Az első kérdésem az volt, hogy Cataracta melyik részéről jött, minthogy Flumen legfőbb Principatuma elég nagy. Erre azt felelte, hogy a hegyekből, csakhogy Cataractában mindenhol van hegy. Az istenekért nem fejtette volna ki jobban a válaszát. Sem azzal kapcsolatban, hogy mit csináltak a szülei, vagy ismerték-e az királyi családot. Nem a mostanit, hanem az előzőt, az eredetit. Semmire nem volt hajlandó válaszolni.

– Hogyan ismerkedjünk így? – kérdeztem csalódottan.

– Valahogy majdcsak túléled – vont vállat a lány.

– Csak egyetlen egy kérdésre válaszolhatnál rendesen – sóhajtott Terrah. Bár nem mutatta, tudtam, hogy azért ő is szeretne többet tudni Mareáról, ahogy mindenki más a teremben. Lehet, hogy ő és Rayan régebb óta ismerte, de kétlem, hogy sokkal többet tudnának róla. Nos, Rayan talán többet tudhat.

– Jó, jó, jó! – néztem abba a mélykék szempárba. – Akkor azt mondd meg, hogy milyen... státuszotok volt? Tudjuk, hogy Rayan király, Terrah hercegnő, az én családom valahol a közép és a főnemesség között áll, Calais hírnök, a szülei pedig földművesek, de rólad nem tudjuk, hányadán állsz.

– Nem ezt kérdezted az előbb is? – vonta fel a szemöldökét Marea.

– Nem, azt kérdeztem, mivel foglalkoztak.

– Az ugyanaz.

– Nem egészen.

– Ahogy gondolod. Azt úgy is tudod, hogy anyám itt Regulusban tenyésztett lovakat, de titeket úgy is az érdekelne, hogy előtte mit csinált, szóval ugyanúgy nem fogok rá válaszolni.

– De miért? – néztem most már gyanakodva a lányra. – Miért kell ennyire titkolnod, hogy kik voltatok mielőtt idejöttetek?

– Fenn kell tartanom látszatot – ivott megint bele a poharába Marea.

– Ailéma mennyit tud rólad? – kérdezett most Terrah.

– Éppen eleget, de ugyanúgy nem fog mondani nektek semmit, ha én sem – dőlt hátra a székben a lány. – Szóval verjétek ki a fejetekből az ötletet.

– Ha már szóba került, mennyire megbízható? – vette fel a fonalat Calais is. – Róla sem tudunk sokkal többet. Ő viszont annál jobban informált rólunk, Gearaldról és a Kövekről is. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki elgondolkodott ezen.