A lángok ébredése

2. Terrah

Gyorsabban haladtunk, mint terveztük, és korábban elértük a Sebest. Alig két napja jártunk még csak Crannban, de az ismerős, rohanó folyó fel is tűnt előttünk. Eshetett az elmúlt napokban, mert mintha több víz zúgott volna a mederben, és gyorsabban.

A folyó mentén haladva kezdtek kétségeim támadni az átkeléssel kapcsolatban. A Sebes sohasem mondható békésnek, de most még ránézni is félelmetes volt. A víz törhetetlenül hömpölygött lefelé, miközben fehér habot vert fel a part fala mentén. Visszafordulni azonban már nem lehetett. Illetve lehetett volna, de elérni a folyóvölgyi hidat legalább újabb két napi lovaglást jelentene, és bizton állíthatom, az egész csapat másra sem vágyott, csak hogy elérjük végre Regulus városát.

Előttünk már feltűnt a révész háza. Rayan mellett léptettem Hercegnővel, és próbáltam olvasni a gondolataiban. Most, hogy már rendeztük az Amélia-Ailéma ügyet, sikerült felfogni, hogy Baltazár halott volt. Habár, volt egy olyan sejtésem, hogy Rayan csak akkor fogja igazán elhinni, ha látja, és nem tudtam, hogyan fog ezzel megbirkózni. Elég volt elveszítenie Cassandrát, pedig nála már hónapokkal korábban tudták, hogy meg fog halni, és mondhatni felkészülten érte őket a csapás. Erre most az apja is elment, teljesen váratlanul.

Aztán ott volt Marea. Elég félelmetes volt látni, hogy ő is képes összeomlani, márpedig az erődben ez majdnem végzetesen következett be. Megtudni, hogy az édesapja életben van, aztán megint elveszteni még neki is sok, de volt valami, ami mégis zavart az egészben. Nem is a varázskövek, nem is a Kövek, de nem is, hogy az egyik legnagyobb mágus fia akar pusztulást hozni Quinquére, hanem, hogy minden szál valahogy Mareához vezethető vissza. Nem tudtam megállni, hogy ne tegyem fel magamban a kérdést: miért?

Először, Gearald elrabolta Marea édesapját, akit tizenhárom évig életben tartott, bár közben szép fokozatosan tönkretette, csak hogy végül a lánya szeme láttára halhasson meg. Miközben megölhette volna már azután, hogy kiszedte belőle, amit akart.

Másodszor, elrabolta azt a mágusnőt, aki ismeretségben állt Mareával, és rajta keresztül próbált eljutni a lányhoz. Persze Gearald minden erejével azon volt – legalábbis Ailéma állítása szerint –, hogy megszerezze azt a követ, amivel szabadon pusztíthat, és közben megakadályozzon minket abban, hogy megtaláljuk a saját köveinket. Mivel Marea az egyetlen, akinek ténylegesen a birtokában van egy Kő, érthető, hogy ő került a legnagyobb kereszttűzbe. De akkor is marad még valami, amit nem egészen értek.

Amikor ott álltunk az erőd balkonján, és szemben voltunk Gearalddal, sütött a gyűlölet és megvetés a férfi tekintetéből. Azonban, amikor Mareára nézett, ezek az érzelmek még erősebben sugároztak belőle.

Szóval a kérdés, hogy vajon mi okozhatja ezt a gyűlöletet? Minthogy Marea állítja, eddig soha életében nem látta Gearaldot. Tehát, vagy Marea hazudik, vagy Gearald nem örült, hogy a lány kiszökött. Vagy valami egészen más állt a dolog hátterében, amiről nem tudhattunk. Talán még Marea sem.

Már majdnem elértük a házikót. Nem volt különösebben nagy, de egy kis család kényelmesen elférhetett benne. Fából épült, a teteje pedig nádból. Volt mögötte egy kis kert és egy pajta is. Nem messze a parttól állt, ha pedig elnéztünk a víz irányába, a tutajt lehetett látni, amivel az utazókat szállították egyik partról a másikra. Jelenleg elég veszélyesen imbolygott a hömpölygő Sebes vizén.

– Biztos, jó ötlet ez? – pillantottam kissé idegesen Rayanre. A fiúnak kellett egy perc, míg rájött, hogy szóltam hozzá.

– Tessék?

– Szerinted jó ötlet a rév használata? – tettem fel újra a kérdést.

– Gyorsabb, mint a híd – vonta meg a vállát. – Nem azt beszéltük, hogy Marea meg Ailéma gondoskodnak a biztonságos átkelésről?