A lángok ébredése

29. Brandt

A jós szeme ezüstösen felragyogott, a szájából és orrából ugyanolyan színű füst gomolygott, ami lassan Marea felé szállt. Közben a lány szeme is ragyogni kezdett a tőle megszokott kék színnel. Pár másodpercig álltak így, majd Elisha leengedte a kezét, Marea pedig térdre rogyott. A lány után kaptam, nehogy elessen, miközben lassan kinyitotta a szemét, és a vele szemben lévő nőre meredt.

A jós testén lévő furcsa alakzatok is világítani kezdtek, majd egy rémisztő, a sajátjára aligha hasonlító hangon szólalt meg, és a következőt mondta:

Öt vándor a Határon,

Ott, ahol minden lángol,

Az Út hazavezet,

Ébred a hegy.

Ellenségek összefognak,

Megremeg a föld,

Felhők gomolyognak,

Feléled az Őr.

A ragyogás elmúlt, a füst eltűnt, és Elisha úgy állt előttünk, mintha mi sem történt volna. Mindhárman értetlenül és rémülten meredtünk rá. Szóval ilyen egy igazi jós...

– Mi a franc volt ez? – kérdezte kissé remegő hangon Marea, miközben segítettem neki megint lábra állni.

– Természetesen az irányjelzés, melyet a Víz Kövének elvételekor kaptál. Nevezhetjük akár jóslatnak is, mert minden jövendölés célja az iránymutatás.

– Ebből tudnunk kellene, merre tovább? – vontam fel a szemöldököm. Én személy szerint nem sokat értettem az előbb elhangzottakból.

– Ez pontosan ugyanolyan irányjelző, mint amilyen Ailéma birtokába is került.

– Valahogy úgy emlékszem, az egyértelműbb volt – morogta Marea.

– Meder az út, Négy Folyón túl, Közel a parthoz, Hol a tenger Életet adott. Földbe vájt, csillogó falak, Csobogás a mélyben, Kezdődik a harc, Az Első felébred. Ha nem tévedek, ez állt a tekercsen, melyet Ailéma kapott. Ez vezetett el hozzá – mutatott a lány nyakában himbálózó kőre. – Az ilyesfajta jóslatok sosem nyerik el pontos értelmüket, míg az esemény, melyről szólnak, be nem következik. De amint elindultok, már kezditek megérteni.

– Tudja, a probléma ott kezdődik, hogy azt sem tudjuk, magát a vulkánt merre keressük – vetette közbe Calais.

– A pontos helyét talán még nem tudjátok, de az irány már ismert számotokra. Nem igaz, Brandt? – Elisha világosszürke szemei megcsillantak a tűz fényénél, ahogy rám nézett.

Újra felmondtam magamban a sorokat, amik meglepő módon azonnal megragadtak a fejemben, és rájöttem, hogy nem tréfál a jós. Az első három sor kétségkívül adott egy irányt. Egy nagyon rossz irányt.

– Ó, ne már! – adtam hangot csalódottságomnak.

– Tudod, merre kell mennünk? – nézett rám Marea.

– Sejtem – morogtam. – A Tűz Kövének megtalálásában segít, szóval, gondolom, rám vonatkozik. Tehát a „hazavezet" csak egy dolgot jelenthet – sóhajtottam.

– Solitudinem – mondta ki Marea.

– Ahol minden lángol – tette hozzá Calais. – Egyértelműen Bruciatura.

– Már most utálom ezt a küldetést – tekintettem fel a plafonra.

– Ne feledjétek, a jóslatok néha nem az első értelmezés szerint értendők. Azonban jó nyomon jártok. Utatok a felperzselt földekre vezet.