A hajnal már közeledett, mire elég messze éreztük magunkat a Sárkánytól. Az éjszaka eseményei mindenkit kimerítettek, leginkább Mareát és Brandtet. Bár az utóbbi fáradtabbnak tűnt, minthogy most használta életében először a Tűz Kövét, és nem is akármilyen módon. Most mindketten erőtlenül szuszogtak a fekhelyükön, a tábortűz mellett. Persze előtte elláttam mindenki sérülését.
Rayan felajánlotta, hogy virraszt először. Nem érezte magát álmosnak. Mereven bámult bele a tűzbe, másodpercenként vetve egy pillantást az alvó Mareára. Szerettem volna beszélni vele, de a tartásából ítélve nem volt alkalmas. Így inkább próbáltam a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni, és pihenni egy kicsit.
Valahogy még tálalnom kellett a többieknek az ötletem, miszerint útba kellene ejtenünk Umbusit és a Jótékonysági Gálát. Egyébként is útba esett, szóval még csak időt sem vesztenénk.
Amikor Brandt felém fordult, és elmondta a vulkánnál azt az iránymutatásként szolgáló verset, nem tudtam mit kezdeni vele. Én nem voltam hősnek való, nem is értettem hozzá, és elképzelni sem tudtam, mi mindenen kell még keresztülmennünk, hogy megszerezzük a Föld Kövét. Ez a kaland is elég megterhelő volt mindenki számára, nem hogy még kétszer végig csináljuk. Szerettem volna, ha nem én jövök a sorban, de úgy tűnt, ez nem kívánságra történt. A Föld volt a következő őselem. Utolsó reményem az volt, hogy még nem fog hívni a Kő. Hogy van még időnk. Amikor behunytam a szemem, rájöttem, mennyire ostoba gondolat volt ez tőlem.
***
Egy mezőn lovagoltunk keresztül, de a kép csak pár pillanatig tartott. Utána láttam egy erdőt, messziről, de csak a fákat láttam, semmi mást. Az egész kép zavaros volt, hiányos. És nagyon egyedül éreztem magam.
Magamban sétáltam a sűrű, smaragd színű erdőben. Hallottam, hogy valaki a nevemen szólít.
Hirtelen egy ligetben találtam magam, előttem pedig egy fatönkön heverő zöld kő. Nem tudtam eldönteni, hogy a falevelek árnyéka vetül rá, vagy a felszíne alatt van hullámzó zöld tenger. Megesküdtem volna, hogy szélben lengő leveleket látok benne. A nevemet mondta.
Kinyújtottam remegő kezemet. Amikor az ujjbegyem megérintette, egy vakító zöld villanást követve riadtan ültem fel.
A nap már felbukkant, Rayan pedig aggódva pillantott rám a már félig kialudt tűz mögül. Látta rajtam. Az arcomra volt írva.
A Föld Köve szólított.
KAMU SEDANG MEMBACA
A lángok ébredése
Fantasi~ A Varázskövek sorozat második része ~ Brandt, Marea, Rayan, Calais és Terrah miután megismerik a Kövek titkát, visszatérnek Regulusba, hogy Rayan átvegye a hercegség trónját. Azonban Brandtet szólítja a Tűz Köve, így a csapatnak hamarosan útra kel...
