A lángok ébredése

41. Calais

Miután Brandt és Rayan eltűntek a házak között, Terrah-val értetlenül összetekintettünk. Egyikünk sem gondolta, hogy működni fog Rayan ötlete, de megállítani sem tudtuk, így most várhattuk, amíg a két fiú visszatér.

Ventus türelmetlenül megrázta a fejét, és mellső lábával a laza földet kapargatta. Abba az irányba kémlelt, amerre Marea eltűnt. Követtem a csődör tekintetét, de csak egy alacsony, kopott falú épületet láttam, amiről fogalmam sem volt, hogy mi lehet. Az is előfordulhat, hogy az volt a fogda, és akkor Marea is ott volt most.

– Kezd ebből a Gearaldból elegem lenni – tette keresztbe karját Terrah, és elfújt egy kiszabadult tincset az arcából. – A mágusoknak tudtommal okosabbnak kellene lennie. – Már válaszra nyitottam a számat, de inkább becsuktam, mert nem akartam veszekedést kirobbantani, főleg nem Terrah-val. A lány viszont mindezt pont látta, és várakozva tekintett rám. – Ki vele, Calais!

– Én csak... – próbáltam volna hárítani, de az az élénkzöld szempár nem hagyott. – A mágusokat nem kell annyira nagyra tartani, Terrah – böktem végül ki.

– Te is kezded? – sóhajtott.

– Tudod, attól függetlenül, hogy Quinquét hivatalosan a Mágusok Tanácsa vezeti, nem nagyon tesznek semmit. Csak akkor, hogyha van valami konkrét tervük, vagy több országra kiterjedő veszélyről van szó. Mint a praeuro-i felkelés. Abba beleszóltak. De arra nem reagáltak semmit, amikor Flumen és Wiatry összekapott az északi szigeteken.

– Flumen és Wiatry folyamatosan marakodnak azokon a szigeteken – jegyezte meg halkan Terrah.

– Lehet, de egészen addig nem szóltak semmit, amíg el nem érték a Tempeter-szigetet. Az pedig már bőven a keleti határ volt. Mentek volna tovább is.

– Calais, az egy ezer éves história... Legalábbis lehet már vagy ötszáz éves.

– A tényen nem változtat – ráztam a fejem. – Még ma is vannak összezörrenések, amikor valamelyik Principatum úgy gondolja, most végre vissza tud szerezni egy talpalatnyi földet.

– Ezt... Nem tudtam – nézett meglepetten a lány.

– Azt hiszem, ez esik a „nem fontos" kategóriába – horkantam. – De mivel Wiatry-t köti a Szerződés, nem nagyon tud ütőképes sereget felvonultatni Flumen ellen, ezért minden egyes alkalommal alulmaradunk. Nem mondanám, hogy ez jót tesz az országnak.

– Flumen hercegségeinek ezért kellene végre aláírniuk a Békeszerződés egészét.

– Flumen teszi jól – sóhajtottam.

– Tessék?

– Békének nevezzük a jelenlegi helyzetet, de nézz csak körbe. Neked ez békének tűnik?

– Nagyobb háború így nem robbanhat ki – érvelt Terrah.

– Előbb vagy utóbb meg fog történni. A Békeszerződés több, mint ezer éves, és mégis, azalatt az ezer év alatt több háború is kitört. Lehet nem születtem magas rangra, de azért ismerem Quinque történelmét – nyersebben mondtam ki, mint szerettem volna.

– Calais...

– Arra akarok kilyukadni, hogy sosem érte a hercegségeket felkészülten a háború, és most már azért hosszú ideje nem fenyegetett komolyabb veszély. Quinque megint nem lesz felkészülve a védekezésre.

– Úgy gondolod, háború lesz? – kérdezte halkan Terrah.

– Gearald szándékai nekem elég világosnak tűnnek.

– Bár ne ezt mondtad volna – emelte tekintetét az égre. – Így nehezebb elhitetnem magammal, hogy minden rendben lesz.

– Te még próbálkozol?