Amikor a Sors próbálkozik

Első

El sem hiszem, hogy megtörténik. A legjobb barátom elveszi az egyik barátnőm, és nekem is ott kell lennem. Persze, hogy ott kell lennem, hiszen mindketten nagyon fontosak nekem! Nem is ez a probléma. Hanem az, hogy van egy személy a vendéglistán, akit már oly sokszor sikerült elkerülnöm, most mégis kénytelen leszek vele találkozni. Azt még el is viselném, de az, hogy egy asztalhoz üljek vele, és kockáztassam, hogy rájön a titkomra, már túl sok. Még nekem is. Nekem, aki húsz évesen a semmiből képes volt lábra állni, megszülni egy angyali kislányt, és azóta is egyedül nevelni. A barátaimnak sem mondtam meg, hogy az a bizonyos személy a szemem fényének apja, így ők nem traktáltak azzal, hogy joga van tudni, meg mondjam el neki, és egyéb baromságok. Mivel nem tudták, hogy ki az apa, így nem is kerestek hasonlóságokat közte és a lányom közt. Azonban az esküvőn alkalmuk lesz rá. Az ültetés tervezésekor úgy döntöttek, hogy a főasztal rövidebb lesz, és csak az ifjú pár és a szüleik ülnek majd velük, mivel mindketten egykék. Így a tanúk és családjaik, valamint a legközelebbi barátok  egy külön asztalhoz kényszerültek, ahol ugye ülni fogok én is a lányommal. És ahol megjelenik ő is, aki a vőlegény tanúja lesz. A tervezetet böngészve tudatosult bennem, hogy ez egy nagyon veszélyes helyzet lesz, ugyanis mellettem ül majd a lányom, és a másik oldalán pedig az apja. Mármint nyilván nem tudja, hogy ő az apja, ez természetes, de ha egymás mellé kerülnek, valakinek biztosan fel fog tűnni a hasonlóság kettejük között. Úgyhogy mindent latba vetettem, hogy rávegyem a menyasszonyt, de ő csak annyival lerendezte, hogy ' Ne aggódj, Ryan nagyon jól kijön a gyerekekkel, és Lizzit is imádni fogja!', és már ment  is a dolgára. Szóval itt vagyok az esküvő előtt egy nappal, és totál parázok. Ami, lássuk be, csak szerintem nem alaptalan paranoia. 

- Kim, miért vagy ennyire ideges? - jelent meg mellettem mellettem a csodaszép barátnőm.

- Tudod, hogy nem tetszik az ültetésetek, és Lizzit ismerve, nem lesz egyszerű esténk. Csak jobban örültem volna, ha mondjuk Rachel ül a másik oldalára, így legalább le tudtuk volna foglalni. 

- Kim - sóhajtott fel fáradtan- ezt már megbeszéltük. És kevesebb, mint egy nappal a lagzi előtt nem fogunk változtatni, mert akkor borulna minden. Szeretném, ha a nyoszolyólányom és a tanúm egymás mellett ülnének. És már mondtam, Ryan nagyon jól bánik a kicsikkel. Mikor megkérdeztem, kifejezetten pártolta az ötletet, hogy a kislány mellé üljön.

- Te.. Tessék? Te megkérdezted tőle, hogy akar-e a lányom mellett ülni? - sápadtam el totálisan.

- Ne legyél már buta Kim! Ő nem tudja, hogy te is itt leszel. És csak annyit kérdeztem tőle, nagy baj lenne-e, ha egy kétéves kislány lenne a szomszédja. Azt felelte, mindig is szeretett volna egy kétévessel vacsorázni - nevetett.

- Sophia King! - háborodtam fel teljesen. - Mi a fene ütött belétek Kennel?

- Csak a szokásos "megnősülök - férjhez megyek" őrület. Tudom, hogy mindentől óvod a lányod, de lassan itt az ideje, hogy kibújjatok a saját kis buborékotokból, és teljes életet éljetek. 

- De ezt a teljes életet nem úgy kell kezdeni, hogy bedobsz minket a mély vízbe, és nem adsz kapaszkodót! Épp elég volt talpon maradnom, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, erre most még egyszer rákényszerítenél ugyanarra a helyzetre? Nincs bennem annyi lelki erő, hogy újraépítsek mindent, ami ledőlhet a lagzi alatt! És mit fogsz mondani Lizzinek, amikor felfedezi a hasonlóságokat az apja és közte? Vagy ha ő rájön, hogy a kicsi tőle van? Mert az fix, hogy előbb hajtok bele egy folyóba, mint hogy ezt a szituációt hagyjam kibontakozni! - üvöltöttem a végét. Amikor észrevettem, hogy Soph elsápadt, végiggondoltam, mit is mondtam, és hát igen, majdnem három év után, egy hiszit során kiadtam magam. De nem is akárhogy!

- Ryan Elizabeth apja? 

- Soph...Én...

- Úgy tudtam! Igazam volt - kezdett el visítozni.

- Hé, ne keltsd fel a lányom! -  csitítottam.

- Ezt muszáj elmondanom Kennethnek... Ken, kicsim? - szólt bele a telefonba. -  Azonnal ide kell jönnöd Kimberlyhez. Sürgős! - nyomta ki, meg se hallgatva a párját. 

- Mennyire kapott szívinfarktust?

- Ohh, majd csak fog! Úgy tudtam....

- Miről beszélsz? 

- Majd ha megjön Kenneth, elmondjuk! - nevetett rám.

Ken érkezése nem telt többe, mint tíz perc, de én addig is halálra váltan gondolkoztam a kanapén, hogy hol a fészkes fekete fenében árultam el magam.

- Bébi, mi a baj? - rontott be az említett a lakásomba.

- Szia Ken! Persze, gyere csak be, ne is törődj a kopogással - motyogtam szarkasztikusan, mire csak idegesen leintett, és a menyasszonyát fürkészte.

- Nyertem - dőlt hátra Soph a kanapán fülig érő vigyorral.

- Most miről is beszélünk? 

- Emlékszel, mikor arról beszélgettünk, kivel feküdhetett le a mi Kimberlynk, és kitől lett terhes? 

- Ja, de hogy jön ez most ide?

- Kire tippeltél? - húzta az idegeit a kedvese.

- Egy idegenre, aki csak egy éjszakára kellett, vagy szintén egy idegenre, aki részegen ágyba vitte. És?

- Nos, a mi drágaságos barátnőnk olyan tizenöt perccel ezelőtt színt vallott. De megadom neki a lehetőséget, hogy el is hidd, amit hallasz - nézett rám jelentőségteljesen.

- Berry? Mit tettél?

- Soph idegesített, mert nem akarja megváltoztatni az ültetést. Én meg kiakadtam, hogy Ryan fog ülni a lányom mellett.

- És hol itt a magyarázat? - fordult a menyasszonya felé, aki türelemre intette.

- Kicsit kiakadtam, és elkotyogtam, hogy Lizzi Ryan lánya.

Esküszöm, úgy nézett rám, mint ha azt közöltem volna, hogy ufó vagyok és megeszem az agyát.

- De... Én ezt nem értem. Sophi?

- Én azt mondtam, hogy szerintem egy ismerőssel volt, azért nem akarja elvetetni a kicsit olyan fiatalon. És igazam lett. Ryan kimondottan egy ismerős - nevetett.

- Szóval a két legjobb barátom a hátam mögött kavart, és létrehoztak egy olyan kis csodát, mint a keresztlányom? - kezdte kapiskálni a dolgokat. 

- Mi nem kavartunk. Egy nyamvadt éjszaka volt az egész, és kész. Se előtte, se utána nem voltunk együtt, még csak nem is csókolóztunk. 

- És Ry miért nem jött rá erre eddig? Vagy mi?

- Azért, mert részegek voltunk. Illetve én nem teljesen, de volt bennem pia rendesen. Szerintem nem is emlékszik arra az estére. Így nem sejthet semmit. De Soph, de honnan sejtetted?

- A szülés előtti héten nálad laktam, rémlik? Egyik éjjel sikítoztál álmodban. Valami olyasmit hadováltál, hogy Ryan nem viheti el a kicsit. Először nem értettem, de ahogy Lizzi egyre nagyobb lett, észrevettem bizonyos hasonlóságokat - vonta meg a vállát, és kacsintott.

- Nekem végem van - sóhajtottam fel. - Ha holnap apa és lánya egymásba habarodnak, nincs az a papír, távolság vagy bármi, ami távol tartaná őket.

- Mami... - motyogta egy álmos hang, mire mindenkiben megfagyott a vér. - Most a papiról volt szó?

Igen, hivatalosan is végem lesz holnap. 

De mielőtt az kiderülne, szeretném megosztani veletek, hogyan is alakult eddig az életem. És hogy mikor voltak közös pontok Ryannel. 

Sziasztok!

Meghoztam az első részt nektek, amolyan felvezető jelleggel. A következő résztől viszont egy darabig az előzmények jönnek, szóval az esküvő izgalmai még arrébb vannak. Igyekszem majd rendszeresen hozni a részeket, de nem ígérek semmit. Ahogy jön az ihlet, és lesz időm, megörvendeztetlek benneteket.

Puszi:K.