Amikor a Sors próbálkozik

Tizenötödik

Mondanám, hogy azonnal tárcsáztam, de az nem lenne igaz. Szerintem sokkot kaptam, mikor felfogtam a villogószavakat a képernyőn. Lepergett a szemem előtt az addigi boldog és telje életem, és a lehető legrosszabbra gondoltam. Mikor sikerült magamhoz térnem a kábulatból, gondolkozás nélkül tárcsáztam.

- Szia, boldog karácsonyt! - vette fel első csengetésre. - Ott van a Hercegnőm?

- Elizabeth alszik - feleltem komoran.

- Oké... Mi a baj? - kérdezte furán.

- Az üzeneted a baj. Mit tudsz?

- Miért, szerinted mit tudok?

- Ryan! - sziszegtem.

- Rendben, rendben, feladom! Én... Még mindig nem tudom, miről beszéltél Naominak. 

- Akkor mi az az üzenet?

- Igazából nem reméltem, hogy felhívsz - motyogta, majd vett egy nagy levegőt, és folytatta: - Én rájöttem valamire. Valami fontosra. Rájöttem arra, hogy szeretlek. Tudom, beismerem, hogy az én kismillió hibám miatt vagyunk külön, és soha nem volt esélyünk, hogy megpróbáljuk. De nagyon szeretnék veled lenni, a lányoddal, és adni magunknak egy esélyt. Nem kérek semmit, csak azt, hogy adj nekünk egy végső esélyt. Ha ezt is elszúrom, akkor soha többet nem kereslek majd, ezt megígérem. Csak szeretnék veled lenni. És ez az, amit már tudok. Mindennél fontosabb számomra, hogy egy olyan nő mellett élhessek, aki tényleg szeret, önmagamért szeret, és tudja, ilyen vagyok.

- És miből gondolod, hogy működni fog ez köztünk? Amennyire tudom, ki nem állhatod, ha titkaim vannak előtted.

- Nos, ez mindmáig így van, de igyekszem majd nem erre az apróságra figyelni. Hanem minden másra. Minden olyan boldog pillanatra, amely megéri a kockázatot.

- Ry...

- Kérlek, Kim! Mióta újra láttalak az esküvőn, minden nap veled kelek és fekszek! Jobban hiányzol, mint az fizikailag elviselhető lenne! Vissza akarlak kapni, és boldog akarok lenni veled és a Hercegnővel! Nem érdekel, hogy nem az én lányom, mert olyan tüneményes, és egy az egyben rád emlékeztet - mondta, és nekem elszorult a torkom. Istenem, ha tudná...

- Mi lenne, ha holnapután átjönnél? Lizzie örülne neked - tereltem el a kényessé vált témát.

- Holnap? 

- Nem tudom... Csomó ajándékot kapott ma, és holnap kibonthatja az enyémeket is, így tuti, hogy azokkal lesz elfoglalva.

- Kérlek! Akkor majd beszélgetünk vagy mit tudom én, csak hadd menjek!

- Mikorra érsz ide? 

- Hova is kell mennem? - kérdezett vissza.

- Santa Monica. A címet elküldöm sms-ben, rendben? 

- Oké, alig várom - hallottam a hangján, hogy tényleg izgatott.

- Most megyek, még van egy kis dolgom lefekvés előtt. Holnap találkozunk.

- Ott leszek, ígérem. Szia, Berry!

- Szia, Ry!

Miután letettem, megírtam neki a pontos címet, és bár fáradt voltam, leültem egy kicsit, hogy a ruhaterveimen dolgozzak. Volt pár ötletem, de egyik sem volt teljes, így volt dolgom rendesen. Teljesen belemerültem a rajzolásba, és a tervezésbe, így alaposan megijedtem, amikor az ajtó felől kopogást hallottam. Hajnali fél kettőkor nem igazán vártam vendéget. Összeszedtem magam, és zsibbadt tagjaim keserves tiltakozása ellenére elvonszoltam magam az ajtóhoz, hogy kielégíthessem kíváncsiságom. És amikor kinyitottam, nem más állt ott, mint ...