Amikor a Sors próbálkozik

Negyvennyolcadik

Liz teljesen kisajátított a beszélgetés óta. Ha Ryan megjelent valahol, úgy csimpaszkodott belém, mintha  az élete függne tőlem, és minden ébren töltött percében hisztizett, ha az apja a közelébe merészkedett. Neki már az is közel volt, hogy leült az asztal másik végébe ebédelni... Kínos volt, kellemetlen és hihetetlenül gyorsan megoldást kellett rá találni. Ja, és ha nem lett volna elég a nagyobbik lányom produkciója, a kisebbik folyamatosan a veséimet akarta lerúgni, és mindennek tetejében még Sophi is bejelentkezett. Csak úgy megjelent nálunk egyik délután. Kiegyensúlyozottnak és higgadtnak tűnt a mosolya, de amint becsuktam mögötte az ajtót, kiborult.

- Az a kurafi, az a nyamvadt féreg! Képes volt odavinni a kurváját, miközben a fiam a szobájában aludt! 

- Szia Sophi! Gyere, foglalj helyet - invitálta Ryan a nappaliba. - Kérsz valamit inni?

- Nem, köszönöm. Sajnálom, hogy így rátok törtem -huppant le. 

- Semmi baj, jobb, ha kibeszéled magadból. Hol a keresztfiam?

- A szüleim Rach vigyáz rá. Muszáj volt beszélnem veletek. 

- Ne fogd vissza magad - dőltem hátra.

- Új babaőrt találtam, aminek nagyobb a hatósugara, mert olyan, mintha folyamatos telefonhívásban lennél a gyerekszobával. A gyerekszobával, ami ugye a főháló mellett van. Elmentem vásárolni, kozmetikushoz meg ilyenek. Szóval tudta, hogy nem leszek otthon pár órát. 

- Oké... De akkor honnan tudod, hogy odavitte a csajt?

- Mert hallottam. A plázából jöttem ki éppen, amikor úgy voltam vele, ránézek a fiamra. Ahogy bekapcsoltam a nálam lévő készüléket, pornóba illő nyögések és káromkodások töltötték meg a kocsit. Komolyan, ha a parkolóban lettem volna, lesül a pofámról a bőr. Adam felébredt, sírt, sikított és mindent csinált, amit el tudsz képzelni, hogy elhívja magára a figyelmet, de rá se hederítettek. Amikor végre észrevették, hogy a gyerek is a világon van, az a sarki kurva nekiállt hisztizni, hogy hangosan sír a gyerek, de ő pihenni szeretne egy kicsit... Azt hittem, menten felrobbanok. Van  pofája panaszkodni, de annyi nincs benne, hogy megnézze,miért sír! Kenneth is csak tudod mit csinált? Átment  gyerekszobába, tisztába tette a fiát, majd bekapcsolta neki a tévét a nappaliban. De a hülye bébiőrt nem tett a gyerek mellé...Á, az túl logikus lett volna! Inkább visszament a ribancához, hogy még egyszer megdugja! Komolyan, ha lett volna valami a gyomromban, tuti kihányom. Csak ültem ott, és azon gondolkodtam, hogy ismerhettem őt ennyire félre. Olyan jó barát volt és... Mindegy, hatalmasat csalódtam benne - húzta ki magát, majd az elszabadult könnycseppeket letörölve a térdére támaszkodott. - Szeretném a segítségeteket kérni.

- Miben is segíthetünk mi? Egy kicsit most elvesztettem a fonalat...

- Szeretném, ha segítenétek elhitetni vele, hogy elutazunk pár napra. A bébiőr segítségével tudni fogom, mikor történik valami olyan, és akkor rajta tudom kapni őket. Hang -és videofelvételeket nem tud megcáfolni a válás alatt. 

- Rendben - bólintottam rá. -Mikor szeretnéd, hol leszel addig, és mi másban segíthetünk még?

- A lehető leghamarabb, amint csak lehet. Már nem bírok mellette lenni, és félek, hogy kikotyogom a tervem, ha elszáll az agyam a dühtől. Ha nem gond, szeretnék nálatok lenni. Tudom, hogy nem olyan nagy a lakás, de tapasztalatból mondom, hogy kényelmes a kanapéd.

- Csak a tisztánlátás kedvéért, de összefoglalom, hogy mit is szeretnél, nehogy félreértselek véletlenül - állt fel a vőlegényem. - Azt szeretnéd, hogy a férjed azt higgye, nem vagy a városban, hogy a bekapcsolt szuper-bébiőröd segítségével rajtakaphasd őt a szeretőjével?