Amikor a Sors próbálkozik

Negyedik

Szóval elég rendesen kibuktam Ryan-re. Legalább volt benne annyi, hogy nem rohant utánam, és hazudozott össze eget-földet, hanem hagyott nekem egy napot, hogy lehiggadjak. Ami nem volt sok, de valamennyire elég. Így amikor másnap megjelent nálunk, nem csaptam a képébe az ajtót, hanem beengedtem, és a nappaliba küldtem. Abban a pillanatban nem voltam olyan állapotban, hogy beengedjem a szobámba. Láttam rajta, hogy meglepődött, mert ha a szüleim otthon voltak, mindig a szobámba mentünk beszélgetni, és mintha szikrányi sértettséget láttam volna a szemében. De nem érdekelt, mert ő volt az, aki megpróbált a hátam mögött azzal a ribanccal beszivárogni a haveri társaságunkba. Vittem neki egy pohár vizet, magamnak pedig egy doboz narancslevet, és leültem vele szembe. Erőt se vettem magamon, hogy hozzászóljak, csak intettem a fejemmel, hogy kezdjen bele. És megtette. 

- Tudom, hogy most nagyon durván ki vagy rám bukva, de kérlek, hallgass végig, Berry! Tudom, hogy nagyon elszartam a dolgokat, de szeretném, ha úgy ásnál el végleg, hogy tudsz mindent. Minden egyes apró titkot, amit eddig magamban tartottam. Amikor melléd ültettek matekon, azt hittem, ki fogsz csinálni, ott helyben, mindenki előtt. De amikor láttam, hogy majdnem összeomlasz a közelemben, és ki kellett menned, megváltoztattál. Rájöttem, hogy addig mindketten valami olyasmitől véltünk, amit csak beképzeltünk  magunknak. Amikor az udvaron hagytad, hogy megvigasztaljalak, már tudtam, hogy nekünk muszáj barátoknak lennünk. Mert, mint az később be is bizonyosodott, mi együtt valami fenomenálisak vagyunk. Nagyon élveztem, hogy közel két és fél évig én lehettem a suli méhkirálynőjének titka. Mármint nem rossz értelemben. Tudtam, hogy ha kiderülnék, vagy téged vesztenélek el, vagy te kényszerülnél választásra a többiek és köztem. És azt a szitut inkább nem akartam megkockáztatni, mert szinte száz százalékosan biztos voltam benne, hogy én húznám a rövidebbet. Így minden olyan helyzetet, mely azzal fenyegetett,hogy a barátságunk kiderül, mániákusan kerültem. Egész jó voltam benne. Ám egyszer, amikor az uszodából mentem haza, Nicole is ott volt. Lekéstem a buszt és várnom kellett a következőre, ami, mint tudod, csak egy óra múlva jön. Szóval bementem a váróba, és vártam. Veled üzengettem, mikor Nicole leült mellém, és felajánlotta, hogy megvárja velem a következő buszt. Mondtam, hogy semmi szükség rá, de istentelenül makacs volt. Látta az összes üzenetet, de nem beszéltünk semmi olyanról, amiből rájöhetett volna, hogy a telefonomban Berry-ként szereplő lány te vagy. Nem beszéltem róla neked, mert nem tartottam fontosnak. Mire hazaértem, el is felejtettem  az esetet, így értheted, hogy nem is gondoltam lényegesnek. Hetekkel később, az egyik matekóra után odajött hozzám, és közölte, hogy uszoda után szándékosan késsem le a buszom, mert fontos dolgot akar velem megbeszélni. Mikor mondtam, hogy nem, közölte, hogy akkor a kis titkom holnapra már nem lesz titok. Nem értettem, mire gondol, így beleegyeztem. Akkor este te a barátaiddal voltál, így nem üzengettünk. Nem siettem a készülődéssel, és öt percet késtem is. Nicole már azt hitte, nem is akarok elmenni. Leültem mellé, és mondtam neki,hogy nyögje ki, mit akar, mert fontosabb dolgom is van, mint a baromságait hallgatni. Kinevetett. Elmondta, hogy tudja, hogy te vagy Berry, és kész ezt az információt megosztani a barátaiddal, ha nem segítek neki. 

- És te elhitted? A többiek meg amúgy se hittek volna neki! - szólaltam meg először, mióta ott volt. 

- Én is ezt mondtam neki. De azt mondta, bizonyítéka van. Képek, üzenetek, beszélgetések, videók. Még ekkor se hittem neki, de megmutatott mindent a telefonján. Mikor kikaptam a kezéből, és mindent töröltem, ostobának és gyerekesnek nevezett, és elmondta, hogy több másolata is van mindenről. Kelepcébe kerültem.  Így vagy segítettem neki, vagy hagyom, hogy kitálaljon, és a barátaid esetleg ellened forduljanak. Nem akartalak elveszteni, ezt meg kell értened. Így megígértem neki, hogy segítek. Csak annyi volt a feladatom, hogy csináljak úgy, mintha semmiről sem tudnék. Ja, meg órákon egy kicsit mindig közelebb kellett ülnöm hozzád, hogy a képeken úgy nézzen ki, egy pár vagyunk. Ez egyáltalán nem esett nehezemre, és sikerült elhitetnem magammal, hogy csak viccelt. Ám a ballagás előtt két nappal, tudod, amikor leráztalak valami hülye ürüggyel, áthívott magához. Segítenem kellett neki összeválogatni a képeket, miket csatolni akart, mint bizonyítékot. Megtettem. És amikor kiment, hogy csinál vacsorára szendvicseket, kitöröltem mindent, a pendrive-ját pedig kicseréltem egy üresre. Annyira elégedett volt magával, és bízott bennem, hogy többet meg se nézte. Csak a ballagás előtt, mielőtt bement hozzátok a terembe. Csak később tudtam meg, mit tett, ezért rohantam hozzád. De, mint az várható volt, totálisan elszúrtam. Mikor látta, hogy kibuktál rám, úgy érezte, még nincs minden veszve. Az ő ötlete volt, hogy vigyek neked muffint hetekig. Hiába mondtam neki, hogy nem fog meghatni, nem különösebben érdekelte. Mikor láttad és hallottad őt nálam, pont azt ecsetelte, hogy nem olyan vagy, mint képzelte, és nem érti,miért nem jöttél még el hozzám, ha mi olyan országos nagy barátok vagyunk. Aztán a kis jeleneted után megkapta a magáét tőlem is, anya pedig kirakta. Engem is alaposan kioktatott, de nem bántam, mert megérdemeltem - vonta meg a vállát. Mikor látta, hogy nem áll szándékomban reagálni, folytatta: - Tudom, hogy nagyon elbaltáztam, de kérlek, adj nekem egy esélyt, hogy helyrehozhassam! Tudom, hogy a bizalmad irányomba valószínűleg közelebb van a mínusz végtelen végtelenedik hatványához, mint a béka hátsójához, de kérlek - könyörgött.

- A végtelent nem szoktuk hatványozni, IQ-kám! És igazad van, tényleg nem bízom benned, elvégre, most mesélted el, milyen tökéletesen képes voltál átejteni!

- Berry, kérlek!

- Mire, hogy bocsássak meg? Te is tudod, hogy ez nekem nem megy ilyen gyorsan. Ismersz, mint a tenyeredet. Nem mondom, hogy nem lehetünk továbbra is barátok, de ahhoz, hogy úgy legyünk, mint a ballagási cirkusz előtt, nagyon sokat kell még teperned!

- Megértem, és ezért a hatalmas engedményért is nagyon hálás vagyok!

- Van is miért-mosolyogtam rá.

- Miért érzem úgy, hogy triplán annyit kell majd tepernem ezért, mint korábban? 

- Mert így lesz - kacsintottam rá, és az üres poharát, valamint a dobozom a kukába vittem.

- Remélem tudod, hogy te minden szenvedést megérsz Berry! - kiabált utánam a konyhába.

A szavai nagyon jól estek, és csak tovább erősítették bennem az érzést, hogy én tényleg szeretem őt, nem csak valami gyerekes fellángolás az a sok érzelem irányába. Így nagy reményekkel vártam a középiskolát, ahová Ry és én együtt jártunk, igaz, továbbra is más-más osztályba. És ami külön jó volt, hogy senki nem jött abba az iskolába, ahová mi ketten jelentkeztünk.

Sziasztok!

Ez egy kicsi jobban kidolgozott rész lett, amiért lehet, hogy bocsánatot kellene kérnem, de nem teszem, mert szerintem fontos dolgok vannak a leírtakban. A véleményetekre számítok!

Puszi: K.