Amikor a Sors próbálkozik

Harmincnyolcadik

Amíg Ry az emeleten rendbe szedte magát, Lizzie és én nekiláttunk a bundás kenyér készítésének. Mire eljutottunk odáig, hogy minden szelet kenyeret megforgattunk a tojásban, az egész konyhapult olyan volt. 

- Ez ragad, anya - nyafogta a lányom édesen.

- Nem kellett volna összekenned mindent - nyomtam egy puszit az arcára. - Menj, keresd meg apát, és kérd meg, hogy segítse lemosni, rendben?

- Apa! - üvöltötte el magát, de úgy, hogy még én is összerezzentem. Majd mint aki jól végezte dolgát, édesen és nyugodtan a lépcső felé sétált.

- Hahh, így nekem is ment volna - morogtam magam elé, majd a felforrósodott olajban elkezdtem kisütni a kenyereket. Már csak kettő volt vissza, amikor Ry és a lányunk visszaértek a kimosakodásból.

- Hűha! Te aztán tényleg nem kímélted azt a pultot, édesem - nézte ámultan az említett helyet a vőlegényem, majd nyomott egy puszit Lizzie buksijára.

- Mit kértek hozzá? - tettem le eléjük az elkészült ételt.

- Én teát kérek - csiripelte a madárkám boldogan, és le sem szállt az apjáról.

- Én egy jó reggelt puszit - kontrázott Ryan.

- Hahh, én meg egy repülő pónit - néztem rájuk felvont szemöldökkel.

- Na, anya.... Ne legyél már ilyen! Adj egy puszit apának! - makacskodott Liz.

- Legyen - forgattam a szemeimet, majd egy gyors puszit nyomtam Ry nyakára, és elindultam, hogy lefőzzem a teáinkat.

- Hé, ez meg mi volt? - háborodott fel látványosan.

- A puszi, amit a lányod kiharcolt neked, nyuszifül - morogtam magam elé.

- Ohh, hűha! Így akarsz játszani? Komolyan?

- Jajj, ne legyél már ilyen pipogya! - pirítottam rá, közben pedig élveztem a játszmázásunkat.

- Nem vagyok pipogya - sétált felém lassan. Lizzie érdeklődve figyelte a jelenetet, miközben már javában majszolt egy kenyérszeletet. - Csak azt kérem, ami jár nekem.

- Pff, miből gondolod, hogy megérdemled a jó reggelt puszit? - fordultam felé felvont szemöldökkel.

- Te is tudod, miből gondolom - támaszkodott meg a pult tiszta részén a derekam két oldalán. Teljes testével betakart, a lányunk nem láthatott belőlem semmit. - Egy ilyen pocsék reggel után szerintem több is járna nekem, mint egy egyszerű puszi - suttogta, és a tekintete éhessé vált. Na nem kajára, nehogy itt félreértsétek nekem a dolgokat...

- Majd este megkapod a vigasztalásod, de addig is, ma játéknapot tartunk - világosítottam fel a nem sokkal korábban meghozott döntésről.

- Hogy mit tartunk? 

- Játéknapot. Egész nap csak játszani fogunk.

- Lizzie, segíts apának meggyőzni anyádat, hogy van jobb dolog is a játéknál - nézátt a lányára a válla fölött.

- De a játéknál nincs jobb, apa - felelte a lányunk szinte felháborodva, mire Ry meglepetten nézett vissza rám.
- Eleve az ő ötlete volt - kacsintottam rá, majd a lefőtt teát poharakba kezdtem tölteni.

- Jól van, jól van - sétált vissza az asztalhoz, és a hangjában valami érdekes csengett. - Jöttök ti még hozzám...

- Nem bántásból mondom, de nem valószínű. Itt lakunk, emlékszel? - villantottam rá a győztes mosolyomat, mire elképedve nézett rám.