Amikor a Sors próbálkozik

Huszonkilencedik

Másnap reggel Ry mellkasán ébredtem. Ahogy kisimult arcára néztem, és láttam, ahogy békésen szunyókál, belém mart a bűntudat. Lehet, hogy előző este túlzásba estem, de már nem tehettem semmit. Ha belekezdtem a buliba, akkor végig kellett csinálnom. Az órára néztem, és láttam, hogy kissé elaludtam. Gyorsan felkeltem, és mentem, hogy keltsem a lányom. Mire kiértem a szobából, már jött velem szembe.

- Jó reggelt, Tündérke! - kaptam fel. Álmosan a szemeit dörgölte, miközben a konyhába mentünk. - Jól aludtál?

- Igen - ásított egy hatalmasat. - Mikor jöttünk haza? Nem emlékszem rá.

- Mert édesen aludtál - mosolyogtam rá. Elé tettem a poharát, majd töltöttem neki narancslét, amibe természetesen szívószál kellett. - Milyen legyen a pirítós?

- Mogyorókrémes és lekváros - felelte fülig érő vigyorral.

- Te tudod - vontam meg a vállam. Végül is, ha túlpörög, azt az oviban teszi majd.... A hozzávalókat vadásztam össze, amikor Ryan tántorgott le kómás fejjel.

- Én is kérek egyet, akármilyen szörnyűség is lesz ma reggel - nyögte ki az ajtóban állva. Lizzie konkrétan felsikított, majd leugrott a székről és az apja felé rohant.

- Apuci! - vetette rá magát.

- Jó reggelt, Hercegnő! - mosolygott Ry és adott egy puszit Lizzinek, aki kuncogva elhajolt. 

- Ez csikis, apa! - nevetett tovább. Csak akkor esett le, hogy Ry borostája néha tényleg csikis tud lenni.

- Tedd le a székére, még mielőtt teljesen kidörzsölöd a nyakát! - szóltam rájuk.

- Vettem, parancs - felelte Ryan szarkasztikusan.

- Gyere, Liz, itt a reggelid - tettem oda a helyére a falatokkal teli tálat. 

- Köszi, Anya! - ugrott vissza a helyére, és elkezdte benyomni a kajáját. Készítettem még egyet, azt pedig odatettem mellé. - Apa, gyere, itt a tiéd is - szólt két falat között.

- Jövök - puszilt a hajába. Letettem még elé egy csésze frissen főtt kávét, majd miután megittam a reggeli vitaminkoktélom, kifelé indultam.

- Ha végeztél, gyere fel a szobádba, rendben? - simogattam meg a lányom pofiját, majd az említett helyiség felé indultam. Kipakoltam neki az aznapi ruháját, és beágyaztam. A játékait kicsit összébb rámoltam, és türelmesen vártam, hogy megjelenjen. De negyed óra elteltével sem jött. Így hát, mi mást tehettem volna, elmentem érte.

- ... és akkor anya, Sophi néni meg Rachel néni sokat nevettek. A bácsi meg kattogott a micsodával. Adam és én addig Ken bácsival voltunk.

- Lizzie, kértelek, hogy ha végeztél, gyere fel, ugye? - álltam meg az ajtóban.

- Bocsi anya, de apa kérdezte, milyen volt tegnap, és...

- Apa ráér, viszont nekünk sietnünk kell, ha oda akarunk érni az oviba. 

- Később folytatjuk - nyomott egy puszit a lánya arcára Ry, majd felém terelgette. Lizzie bűnbánó arccal somfordált be a fürdőbe. Miután fogat mostunk, mindketten felöltöztünk, és indultunk, hogy odaérjünk.

- Délután találkozunk, Hercegnő - kapta fel az apja, puszit nyomott az arcára, majd megpörgette és letette. Amikor felém indult, alig láthatóan megráztam a fejem, amit ő észre is vett, így csak megölelt. - Hazajössz utána?

- Sajnálom, de dolgom van - feleltem, majd megfogtam a lánykám kezét, és végre valahára elindultunk. Az oviba éppen csak odaértünk, de odaértünk, ez a lényeg. Elköszöntem a lányomtól, majd hívtam magamnak egy taxit a közeli kávézóhoz. Pont volt annyi időm, hogy vegyek magamnak egy koffeinmentes habos csodát, mire megjött a taxi. Még be se ültem, amikor megcsörrent a telefonom.