Amikor a Sors próbálkozik

Negyvenötödik

A hazafelé vezető út csendesen telt. Liz félálomban volt, Ry az útra figyelt, nekem pedig semmi kedvem nem volt társalogni. Amint megálltunk a lakásom előtt, kirázott a hideg és megrohantak a veszekedés emlékei. Mozdulatlanul ültem a kocsiban, és ámultam a falakat, melyek olyan sok rossz érzést éltek át velem. 

- Hé, minden rendben? - kérdezte finoman Ry.

- Persze, kutya bajom - erőltettem az arcomra egy mosolyt, majd kiszálltam, bevártam a lányomat, és a ház felé igyekeztem. 

- Anya, fürdünk egyet a kádban? - kérdezte a kicsikém egy hatalmas ásítás után. 

- Te fürödhetsz, ha szeretnél, de nekem nem szabad. Tudod, a tesónak nehogy baja legyen - húztam a kis kezét a hasamra. 

- Akkor pancsolok egyedül - csillant fény a szemében, de pillanatokkal később szinte már nyitott szemmel aludt. 

- Mi lenne, ha inkább csak fogat mosnánk, aztán aludnánk egyet? Én egy kicsit fáradt vagyok...

- Alhatok veled? Mert akkor mindjárt ott is vagyok!

- Persze - mosolyogtam rá, majd beengedtem, mire úgy kilőtt a szobája felé, hogy alig bírtam szemmel követni a mozgását. Magamban kuncogva vettem le a cipőmet, akasztottam fel a kabátom, majd a konyhába indultam, hogy igyak egy hatalmas pohár vizet. Mire végeztem, Ry behordta a csomagokat, és érdeklődve figyelt.

- Valami bajod van? - kérdeztem, mikor meguntam, hogy folyamatosan engem figyel és követ a tekintetével.

- Nem, minden oké - mosolyodott el, majd hirtelen megölelt, és a következő pillanatban már az ölében vitt a hálóba.

- Hé, mi ütött beléd, Popey? - kérdeztem totál lesokkolva. Úgy megijedtem a hirtelen mozdulatától, hogy a gyomrom és a vérnyomásom az előszobában hagytam. - Tegyél már le végre! - csaptam a vállára, amikor megállt az ágy előtt. 

- Kérése számomra parancs, Királynőm! - helyezett az ágy azon felére, ahol én szoktam aludni, majd egy kézcsók után kisétált.

- Ez megbolondult - tápászkodtam fel, majd a fürdőbe menet kerestem magamnak egy pizsit, amibe átöltözhetek, utána fogat mostam, és épp addigra értem vissza, hogy lássam, a lányom az ajtóból nekifutva ugrott fel az ágyra.

- Elizabeth! - morogtam. - Nem San Fransiscoban vagyunk! 

- Tudom anya, sajnálom, de ki szerettem volna próbálni, ez is olyan jól ugrálható-e. De sajnos nem - szomorodott el teljesen.

- Megmostad a fogad? - kérdeztem mellé ülve.

- Igen, kétszer is. Akkor alszunk végre? 

- Persze, persze - feküdtem el nevetve. Liz befészkelte magát az ölelésembe, és mire rendesen betakartam, már aludt is. Figyeltem, ahogy a kis mellkasa süllyed és emelkedik, és a keze egy pillanatra sem csúszik le a hasamról. Isten a tanúm rá, hogy mindent le fogok követni, hogy ő és a húga a lehető legjobb testvérek legyenek. Éppen azon gondolkodtam, mennyire szereti már most is a testvérét Liz, pedig még nem is találkoztak, amikor Ryan sétált be. Elmosolyodott a látványunkon, majd halkan összeszedte a cuccait, bement a fürdőbe, ahol alig öt percet töltött. Lezuhanyozott, fogat mosott, majd azon morfondírozott, hova is feküdjön. Nos, khm, mivel nekem sem sikerült teljesen az én felemre feküdnöm, és Liz teljesen elfoglalta az apja helyét, csak a mögöttem lévő, alig egy méteres sáv volt szabad. Rövid gondolkodás után végül felkapta a takaróját és a paplanját, majd kifelé indult.