Amikor a Sors próbálkozik

Huszonhetedik

Huszonöt hetes terhesen nem azzal akartam foglalkozni, hogy Ry anyja hogyan akar még nekem és a saját fiának keresztbe tenni. Sajnos mégis kénytelen voltam. Miután Ry nagy nehezen elment a taxival, az egész éjszakát végig sírtam. Mire reggel a végkimerülés szélére kerültem. Lizzie felébredt. Hatalmas mosollyal az arcán sétált be, de azonnal megrémült, amikor meglátott megduzzadt szemekkel. Nem szólt semmit, csak visszament a kedvenc kis takarójáért, majd bebújt mellém, és a puszta jelenlétével megvigasztalt. Valamennyit aludtunk is együtt, mert tíz után valamivel arra ébredtem, hogy éhen veszek. A lányom is felkelt, és mint minden reggel, mióta megtudta, hogy tesója lesz, feltűrte a pólómat és nyomott egy hatalmas puszit a hasamra. 

- Szeretlek, baba - mondta mindig. Feltápászkodtam, és megegyeztünk, hogy ha egyszer már úgyis elkésett az oviból, akkor hasznosan töltjük a napot. Míg összeszedte a játékait a lakásban, felhívtam a csajokat. Mind benne voltak egy villásreggeliben, így megbeszéltük, hogy nemsokára találkozunk. Lizzie majd kicsattant, amikor megtudta, hogy jön Adam baba is.

Mindenki nagy élvezettel tömte magába a mennyei falatokat. Omlett, rántotta, pirítós, tejberizs, palacsinta, mézes gyümölcssaláta... Volt minden, ami szem-szájnak ingere. Az étteremnek volt egy játszósarka, ahol a gyerekek játszhattak, ha elunták magukat, így nem is olyan sokára a lányom is ott kötött ki.

- Mi van veled, Kim? - kérdezte Rachel. - Olyan nyúzott vagy, baj van?

- Tegnap éjjel elküldtem Ryant otthonról - néztem a szemükbe szerintem először az érkezésünk óta.

- Mi történt? Összevesztetek?

- Begörcsöltem, de csak a szokásos volt, semmi komoly. Ettől függetlenül, amikor megcsörrent a telefonja, és a banya hívta, hogy rosszul van, egy pillanat múlva már rohant is hozzá. Aztán amikor éjjel hazaesett, részeg volt és olcsó parfümtől bűzlött. A rohadt ribancnak kutya baja nem volt, csak így akarta odacsalni a fiát, hogy segítsen a repedtsarkú kis kurvának visszaférkőzni Ry kegyeibe - fröcsögtem a végét, mire a csajok értetlenül néztek rám. - Naomi.

- Az anyja meghívta magához azt a hazug kis szemetet? - képedt el Sophi.

- És hagyta, hogy rámásszon a fiára? - kontrázott Rach.

- Ezek szerint... - vontam meg a vállam. - És tudjátok mi a legnagyobb baj? Ry még csak fel sem fogta, mit tett, és nem értette, mi a bajom, mikor elküldtem. 

- Ezt nem mondod komolyan, ugye? - fonta össze a karjait Sophi.

- Szerinted? Mondd csak, tegnap este milyen hangulatban ért haza a kedves férjed? - kérdeztem vissza.

- Ken rohadt ideges volt, még Adam közelébe se mert menni, nehogy véletlenül szorosabban fogja meg vagy valami. De azt mondta, amikor eljött, még egyedül voltál. 

- Tudom, mikor ment el. Szerinted az nem volt elég ok neki, hogy a legjobb haverja otthagyott engem szenvedni mindennemű segítség nélkül?

- Oké, ebben van igazság... - gondolkodott el végre. - Ne haragudj!

- Semmi gond - mosolyogtam rá. - Istenre esküszöm, a következőnél komolyan kiteszem a szűrét, higgyetek nekem.

- Támogatni fogunk - dörzsölte össze a kezeit Rachel.

- Köszi lányok, ti vagytok a legjobbak!

A reggeli után sétáltunk egyet a tengerparton, majd mindenki hazament. Bár Lizzie egyre nagyobb volt, a délutáni alvásra még erőteljesen szüksége volt. Haza se értünk, már aludt is az ágyunkon. Terítettem rá egy takarót, majd behajtottam az ajtót, és a nappaliba mentem. Leültem a laptopommal az ölemben, és megnéztem az emailjeim. A szokásos hirdetéseket azonnal töröltem, és ami megmaradt, csak azokat böngésztem át. A szemem rögtön megakadt egyen, amit alig pár órája kaptam. Az ügynökségről küldték, és egy helyi fotózásra invitáltak.