Amikor a Sors próbálkozik

Ryan - Tíz évvel később

- Apa! Tedd már le, légyszíves! Annyira elkényeztetitek anyával, hogy lassan már menni sem akar, csak nyújtózkodik, hogy vegyem fel - bukkan fel Lizzie a nappaliban. 

- Tudod, hogy mennyire imádom - nézek rá mosolyogva. - Gyerünk, Beks, mond meg anyának, hogy te is imádod a papát - bolondozom a karjaimban tartott kétévesnek. 

- Anya - nyújtózkodik a csöppségem Liz felé. 

- Gyere ide, tündérke - veszi el tőlem a lányát a lányom. A mai napig nehéz elhinnem, hogy az a cserfes kislány, akit sok-sok évvel ezelőtt megismertem az esküvőn felnőtt, és már anya. Nézem, ahogy az ölében ülő tündérkével bánik, és tudom, hogy nagyon jó anya lesz belőle. - Apa, Oliva keres - közli csak úgy mellékesen.

- Ohh, igen? És mit szeretne a menyasszony?

- Kérdezd meg tőle magad - küld el finoman. Magamban kuncogva sétálok a középső lányom szobája felé. Bentről nevetés és izgatott beszélgetés hangja hallatszik. 

- Apa, hát itt vagy - pattan fel a tükrös asztala elől Liv. A hajában még benne vannak a tekerők és köntösben van, de a sminkje már kész. Látszik rajta, hogy két órán belül esküvő.

- Mint mindig. Ezúttal mivel szolgálhatok a hercegnőmnek? - kérdem, mire a lányom barátnői halkan nevetnek. Hiába nőttek fel egy pillanat alatt, nem tudok leszokni róla, hogy hercegnőnek hívjam őket. És bár látom rajtuk, hogy zavarja őket, nem szólnak érte. 

- Nos, már van valami kékem - húzza fel a köntöst a bal lábán, és láthatóvá válik a harisnyakötője. - Van valamim kölcsönbe - mutat a fülbevalójára, amit a nővérétől kapott meg mára. - Van valami régim - emeli fel az asztalról az anyja egyik díszes csatját. - Már csak a valami új kell, amit a leendő apósom intéz nekem. De mint láthatod, még nincs itt. Előkerítenéd, kérlek?

- Még nem jött meg, de megcsörgetem, rendben?

- Apa, ne csörgesd, hanem kerítsd elő! Egy óra múlva indulunk, és még nincs itt!

- Rendben van, már megyek is - hátrálok ki a szobából, majd amilyen gyorsan csak tudok, visszasietek a nappaliba. - Liz, nem láttad a mobilom?

- Ma még nem. Miért, baj van?

- A húgod élve fel fog zabálni, ha nem kerítem elő neki a keresztapádat. És utánam Kenneth következik majd, amiért nem ért ide időben!

- Látom Liv kezd bepánikolni - nevet. - Itt az enyém, hívd erről - nyújtja felém a saját készülékét. 

- Kösz, Hercegnőm. Anyád és Isa merre vannak?

- Az előbb jöttek meg, szerintem zuhanyoznak és öltöznek. Nekem is mennem kéne, de Noah még nem ért ide. Vigyázol addig a lányomra? Sietek - ígéri.

- Mikor nem vigyáztam én a kis unokámra? - vonom fel a szemöldököm játékosan. - Menj csak, mi jól elleszünk itt, ugye Beks?

- Annyira nehéz lenne Beccának vagy Rebekahnak hívni, apa? - teszi le  lányát sóhajtva Lizzie.

- Nem, de mivel csak én hívom így, ez amolyan papa-unoka dolog. Most menj - hessegetem el gyorsan. - Gyere de a papához, édesem - huppanok le a szőnyegre, és miközben Bekset figyelem, hívom Kent.

- Már úton vagyok, Cukorborsó! Csak mond meg a majdnem menyemnek, hogy ne öljön meg, ha odaérek öt perc múlva - hadarja amint felveszi.

- Igazából Ryan vagyok, de az üzenetet attól még átadom - válaszolok. - Minden oké?

- Persze, minden a legnagyobb rendben. Csak ne hagyd, hogy a lányod kórházba küldjön ma, kérlek.