Amikor a Sors próbálkozik

Kimberly - Tíz évvel később

- Anya! Kérlek, leszakadnál végre rólam? - néz rám könyörögve a tizenhat évesem. Borzalmas, hogy milyen gyorsan megnőtt, és milyen gyorsan beilleszkedett a szakmába. 

- Lizzie! Csak segíteni akarok - tárom szét a karjaim ártatlanul.

- A többi modelled közelébe sem mész, anya. Kérlek, már így is kényelmetlenül érzem magam a túláradó figyelem miatt.

- Ez azért van, mert anyád a tervező - bukkan fel a semmiből Ryan a két kisebb lányunkkal. - Élvezd, amíg lehet, mert nem mindig anyád ruháiban fogsz odaint parádézni - bök a kifutó felé. Fura fejet vág, és pontosan tudom, hogy miért.

- Miért érzem, hogy az előbbi kis megszólalásodból a ruhán volt a hangsúly, apa? - érdeklődik Liz kedvesen, miközben megigazítja a sminkjét.

- Nem is tudom - forgatja a szemeit az apja. - Mondjuk azért, mert már tizenhat évesen hívogatnak, hogy elvállalod-e a Victoria's Secret Fashion Show-t...

- Tudod, hogy nem akarok ezzel foglalkozni, apa. Kérlek!Így is elég ideges vagyok, nem kell még a VS is.

- Rendben, most annyiban hagyom, de tudd, hogy ezzel még messze nincs lezárva a téma - rázza meg a mutatóujját Liz felé, majd kissé stresszesen egyedül távozik. 

- Csini vagy, Liz - szólal meg Olivia, akit Isabela követ.

- Anya, mi mikor vehetünk fel ilyen ruhákat?

- Majd akkor, ha te is elmúltál tizenhat - ölelem magamhoz a legkisebb lányom. 

- De anya, az még nekem is négy év - kámpicsorodik el Liv. - És az nagyon, de nagyon sok!

- És akkor n mit mondjak a magam hat évével? - háborodik fel Isabela az ölelésemben. - Anya, szerintem tervezned kellene valami olyat is, amit mi is be tudunk mutatni - lép el tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. Hiába csak tíz éves, de megvan az esze a dolgokhoz.  

- Igen? - kérdem tettetett felháborodással. - Mondd csak, miért akarsz te kimenni oda? - intek a kifutó felé. Pontosan tudom, mennyire utálja, ha mindenki rá figyel. - Egyedül?

- Azért, mert nem fair, hogy Liz kimehet oda, de mi nem. Mi is a lányaid vagyunk!

- Bell, Liz nem azért mehet ki oda, mert a lányom. Azért mehet ki oda, mert tizenhat éves és mert megdolgozott érte. 

- Hé, Bell - hívja oda magához a húgát Lizzie. - Annyira nem nagy dolog ám - húzza el a száját. - Egy csomó dolgot kell csinálni, hogy kimehess arra a kifutóra, és komolyan azt érzem, hogy ennyi szenvedést meg sem ér egy két perces séta. Először is, le kellett gyantázni az egész testem. Te is tudod, mennyire fáj az. Aztán kozmetikushoz kellett mennem, aki széttrancsírozta a fejem. Utána jött a fodrász, a sminkes, az öltöztető és még vagy egy falunyi ember. Mindezt azért, mert sétálok egy kört anya egyik ruhájában.

- Anya, tényleg ennyi minden kell hozzá? - kérdi Livvie szinte már ijedten. Azt hiszem, az egyik lányom kedvét sikerült elvenni...

- Annyira nem vészes, és minél többször csinálod, annál egyszerűbb lesz - vigasztalom.

- Hát én nem tudom, megér-e ennyi szenvedést egy rövidke risza ennyi idegen előtt - vonja meg a vállát Isabela, mire Liz és én megkönnyebbülten nézünk egymásra a tükörben. - Ki kell próbálnom, hogy véleményt alkothassak - húzza ki magát, mire a megkönnyebbülésem kiszáll az ablakon. Reménytelenül makacs mindhárom grácia, de a legkisebb még így is simán kenterbe veri a nővéreit.

- Ugye tudod, hogy apátok már abba is majd' belebolondult, hogy Liz ezt akarja csinálni? Mi lenne, ha ti is? Apátok kezelhetetlen lenne. 

- Úgy érted, jobban, mint most? - kacsint rám Liz nevetve.