Amikor a Sors próbálkozik

Ötvenharmadik

Lizzie csak hatalmas könyörgések árán volt hajlandó átjönni velem a nagy hálóba, ahol  biztonság kedvéért még az ajtót is bezártam. Olivia  békésen szundikált, nem zavarta, hogy a nővére a tévécsatornák közt szörfözve keresgél mese után. Amikor kikötött a Bajkeverő majomnál, mintha megszűnt volna a külvilág. Befeküdt a húga mellé, és szájtátva nézte a kismajom kalandjait. Teltek a percek, és egyre jobban fúrta az oldalam a kíváncsiság. Annyira tudni szerettem volna, mit akar az a hárpia!

- Liz, anya kimegy inniért, rendben? Ha valami van, csak beszélj, meghallom - lengettem meg előtte a bébiőrt, majd az ajtóhoz lopóztam. Kizártam, lenyomtam a kilincset, és szerencsére egy hang nélkül kint voltam a folyosón. Behúztam magam mögött az ajtót, majd a fel mellett lépkedve haladtam egészen az előtérig. Úgy éreztem magam, mint egy nyavalyás kém, holott nemsokára a hely az én otthonom is lesz. Ahogy egyre közelebb értem, nem hallottam hangokat. Ryan elmondása alapján a banyának már itt kellett volna lennie. És éppen abban a pillanatban csilingelt a lift, nyílt az ajtó, és megérkezett Szörnyella de Frász személyesen. Szerencsére annyira céltudatosan lépdelt a nappali felé, hogy észre sem vett. Szerintem nem is keresett.

- Ryan! Fiam! - hallottam meg másodpercekkel később a mézes-mázos undorító hangját.

- Anya. Mit akarsz itt? - kérdezte fáradtan és unottan. Hihetetlenül kedvetlennek hallatszott, holott percekkel korábban majd' kicsattant az örömtől. 

- Hallottam, hogy itt vagy, gondoltam, eljövök és meglátogatlak. Mindig is tudtam, hogy te és az az olcsó kis modellke nem vagytok egymáshoz valóak - kezdte a mocskolódást. Mit ne mondjak, bátor dolog volt már a második mondatában engem szidnia. De azt hitte, Ryan vevő lesz rá. Merthogy azért van a lakásban, mert mi szétmentünk. 

- Utoljára kérdezem, anya, mit akarsz? Nincs kedvem éppen ma hallgatni az eszement hülyeségeidet.

- Mindig is tudtam, hogy nem lesztek jók együtt. Örülök, hogy végre beláttad ezt, és visszaköltöztél ide. Tudod, egy ilyen lakással nem egy igen bájos és csinos lányt foghatsz magadnak - hallottam a hangján, hogy mosolyog. A gyomrom is felfordult tőle. 

- Már megvan az a bájos és csinos lány és ő a lányaim anyja. Kimberly a mindenem.

- Ugyan már! Lehet, hogy most még így gondolod, de pár nap múlva minden rendben lesz a fejedben, és újra beleveted magad a randizásba. Azt hallottam, Naomi szeretne találkozni veled...

- Anya, te tényleg nem változol! - háborodott fel Ry. - Soha, semmilyen körülmények közt nem megyek vissza hozzá, mert tönkretette az életem. Ha ő és az ármánykodásai nincsenek, már nagyon régen boldog lehetnék azzal a lánnyal, akik kölyökkorom óta szeretek teljes szívemmel!

- Jól van, jól  van, nem kell rögtön így felkapni a vizet - nevette ki a banya. - Naomi helyett találsz száz másik értelmes és szerethető csinoskát.

- De nekem nem kell más, csak Kim és a lányok. Mondtam már. Ideje lenne elfogadni.

- Ugyan már! Te sem gondolhatod komolyan? Egy olcsó kis kurva, aki a testéből él. Ezt akarod, hogy ő legyen melletted minden nagy rendezvényen, címlapon és lesifotón? Térj végre észhez, és keríts magadnak egy olyat, akivel érdemes foglalkozni! 

- Rendezvény, címlap és lesifotó? Mégis mit hiszel, ki vagyok én? Ezek a dolgok csak és kizárólag akkor történhetnek meg az életemben, ha elkísérem a menyasszonyom valahova. És csak hogy tisztábban láss, ő pont olyan, akivel érdemes foglalkozni. Két édes kislányt adott nekem, akikkel boldogabb nem is lehetnék! Nekem ők a családom, ők a mindeneim! Törődj bele!