Amikor a Sors próbálkozik

Ötvenedik

Teltek a napok, mindenki boldog volt, és egyre jobban közeledett február 20. A nap, amikorra ki voltam írva. Minden egyes nappal idegesebb és feszültebb lettem, a lányom pedig egyre aktívabb. Órákon keresztül csak mocorgott és forgolódott, és olyan szerveimet nézte focilabdának, melyekre még szükségem volt. Ryan és Liz végre békét kötöttek, és együtt nevetgélve biztatták mg több mozgásra a picit a pocakomban. Estére mindig úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. 

- Mi lenne, ha holnap este elmennénk valahová? - kérdezte egy este Ry, miután lefeküdtünk. Keze a hasamon kalandozott, álla a vállamon nyugodott. 

- Most komolyan, te tényleg velem akarsz mutatkozni? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Ööö, miért ne? - kérdezett vissza elbizonytalanodva. 

- Láttad te, mekkora vagyok? Mint egy mamut és egy ámbrás cet szerelmének végterméke!

- Mi van veled, Kim? Miről beszélsz? - úgy nézett rám, mint egy idiótára. 

- Meghíztam, nem tűnt fel? - csattantam fel. És igen, az utóbbi időben tényleg zavart, hogy híztam.

- Én nem tudom, te miről beszélsz, de az tuti, hogy életemben nem láttalak még ennyire gyönyörűnek, mint amilyen most vagy - nyomott egy csókot a nyakamra. Aztán egyet az államra. Majd egyet a számra. - Tudod, engem totál megvadítasz...

- Na, most tudom, hogy csak teszed a szépet - kacsintottam rá. - De nem kell, tudom az igazat.

- Tudod, ki teszi neked a szépet, Richards! - mosolygott rám, majd úgy helyezkedett, hogy felettem legyen. Az orrát az enyémhez dörgölte, majd mosolyogva csókot nyomott a számra. A kezdeti puszilkodás egyre mélyed csókokká változott, és éreztem, hogy a szenvedély eluralkodik a testemen. Ujjaim önként fúródtak fürtjei közé, majd csúsztak lejjebb izmos hátára, csodás seggére. Éreztem, ahogy a mosolya még szélesebbé válik, mozdulatai pedig egyre inkább rátértek a lényegre.

- Biztos, hogy egy bálnabébivel akarsz lenni? - kérdeztem halkan, amikor sikerült elszakadnom az ajkaitól.

- Nem is tudod, mennyire szeretnék beletemetkezni ebbe a bébibálnába - fojtotta belém a szót egy heves csókkal. Kuncogva bújt ki a pólójából, és élvezkedve nézte, ahogy nyálcsorgatva bámulom. Nagy nehezen én is kiimádkoztam magam a hálóruhámból, mire Ry is megszabadult az alsójától. A következő pillanatban már mellettem is volt, és ámulatba esve nézett, mire zavarba jöttem. 

- Ne bámulj már annyira - szóltam rá, de csak kinyújtotta a nyelvét, és nézett tovább. A keze lassan kezdte el simogatni a bőröm, és az ajka is követte az úton. A hasamhoz érve csókot nyomott a köldökömre, és összepuszilta az egész hasam. Liv is élvezte az apja közelségét, mert pörgős táncra kelt odabent. 

- Érzed? - nézett rám érzelmekkel telt szemmel.

- Már hogy ne érezném - kuncogtam, és néztem, ahogy mindig máshol tűnik fel egy talpacska vagy egy kis könyök.

- Én már alig várom, hogy végre a kezemben tarthassalak, édes kis Livvie - suttogta a bőrömbe, majd visszamászott hozzám. - És már alig várom, hogy végre láthassam, ahogy babusgatod a mi kis lánykánkat - csókolt meg mélyen, és onnantól fogva nem a szavakon volt a hangsúly. Minden egyes rezdülése, csókja és simogatása alátámasztotta a szavait, miszerint gyönyörűnek lát. Ritkán voltam olyan boldog életemben, mint akkor éjjel.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy nedves alattunk az ágy. Hirtelen elképzelni sem tudtam, miért, aztán eszembe jutott az éjszaka, és az emlékek megnyugtattak. De annak egész éjszaka alatt már meg kellett volna száradnia. Felültem, amilyen gyorsan csak tudtam, és akkor vettem észre, hogy nem csak az ágy, hanem a visszavett pólóm is nedves. Nem értettem. Egészen addig, amíg Olive meg nem moccant odabent, és belém nem hasított a fájdalom. Levegő után kaptam, és a paplant görcsösen szorítva vártam, hogy elmúljon a fájás. Mikor végre minden rendben volt, felkaptam a mobilom, megnéztem az időt, majd a fürdőbe siettem, hogy lezuhanyozzak. Elvégre mégsem mehettem be a kórházba szextől illatozva szülni! Már a törülköző volt körém csavarva és a fogam mostam, amikor jött a következő görcs. A kijelzőre nézve megállapítottam, hogy 18 perc telt el. A fájás elmúltával befejeztem a fogmosást, majd a lányom szobájába indultam, hogy összekészítsem a babaholmikat. A táska bepakolása után már indultam is kifelé, amikor 16 perc elteltével ismét jött a fájdalom. A táska a földön landolt, én pedig az ajtókeretbe kapaszkodva tűrtem.