Amikor a Sors próbálkozik

Harmincharmadik

Ryan

Alig elmentek a lányok a gyerekekkel, csengettek. Úgy rohantam, mintha az életem múlt volna rajta. Nem tudom miért, de abban reménykedtem, hogy visszajönnek, és esélyt adnak a haveromnak, hogy megmagyarázza a dolgot. De csalódnom kellett, amikor kinyitottam az ajtót csak a pocsékul kinéző Kenneth volt az.

- Hol van Sophi? - lihegte.

- Az előbb mentek el. Szerintem pont melletted mentek el a kocsival - vontam meg a vállam, mire még jobban elsápadt. 

- Hogy mit csináltak? - fordult kifelé, hogy utánuk induljon.

- Hagyd, úgyse éred őket utol. Le kell higgadnod és elmondanod, mi ez az egész.

- Hova mentek? Hova vitte Kim a családom? - váltott könyörgőre. Ismertem a dörgést, én is ilyen voltam régen, ha Kimről volt szó.

- Nem tudom. Nem kötötték az orromra, mert tisztában voltak vele, hogy kiszednéd belőlem valahogy. Elmentek, de neked el kell mondanod, mi van, mert, haver, kurvára tönkrevágod a karácsonyunkat!

- Miért, szerinted az enyém nem ment tönkre? - csörtetett be a nappaliba. A kanapéra ült és szánalmasan nézett ki. Amikor észrevette, hogy Sophi sálja ott maradt, összeroppant.

- Mi történt? - kérdeztem aznap reggel immár sokadjára.

- Ma reggel arra ébredtem, hogy Sophi párnáján ott van a gyűrűje és egy levél, amiben közli, hogy válni akar. Azt hittem csak álmodom, de mikor nem találtam őket a házban, tudtam, hogy a rémálom valóság lett. Akkor kezdtelek el csörgetni mindkettőtöket, de nem vettétek fel!

- Jobb dolgunk volt, mint a telefonra válaszolni. Mellesleg akkor még nem voltak itt. Amikor beszéltünk, előtte pár perccel jöttek. 

- Mondott valamit? Bármit? - kezdtem megszánni a haverom.

- Nekem semmit. Kim annyit motyogott, mielőtt elmentek, hogy tegnap este kihallgatta a telefonbeszélgetésed - álltam meg szándékosan és az arcát figyeltem. Ha lehet, a korábbinál is fehérebb lett.

- Mi van? - suttogta halkan.

- Szó szerint így hangzott el: " Ken tegnap este egy másik nővel beszélt telefonon arról, hogyan kúrja majd meg legközelebb, ha találkoznak. Sophi mindent hallott.".

- Ez lehetetlen! Mindig óvatos voltam, hogy csinálta?

- Bocs, mi van? - képedtem el vele szemben.  - Te tényleg megcsaltad?

- Nem vagyok rá büszke, oké? Hogy jött rá?

- Most mondtam, IQ-bajnok! Hallotta, hogy tegnap este a kurváddal beszélsz!

- Az lehetetlen! Mikor kijött, teljesen másról volt szó, nem arról, hogy mit csinálunk legközelebb. Nem hallhatta meg, érted?

- Pontosan mióta is csalod a feleséged? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Nem lehet, hogy a legjobb barátom, az, akiben mindig feltétel nélkül bíztam, ezt tegye Sophival. 

- A kezdetek óta - bökte ki, én pedig bemostam neki egy hatalmasat. 

- A kezdetek óta? Hogy tudtad titokban tartani? És ha nem szereted, minek vetted feleségül, baromarc? Mégis, ki a fene vagy te? Undorodom tőled! - üvöltöttem a képébe. 

- Egyszerűbb volt, mint hinnéd - vonta meg a vállát, miközben az állkapcsát tapogatta. - Én igenis szeretem őt, de ő messze nem vevő olyan dolgokra, amiket én szeretek az ágyban. Én..