Amikor a Sors próbálkozik

Kilencedik

Igazából nem  kellett kimagyaráznom magam a lányomnál. Azonnal, ahogy észrevette a keresztapját, rögtön a nyakába katapultálta magát, és már meg is feledkezett a két perccel korábbi kérdéséről. Sophi jelentőségteljesen nézett rám, majd csatlakozott a párjához és Lizzie-hez. Sajgott a szívem, mert tudtam, hogy ha nem leszek képes őszintének lenni a lányommal, évek múlva valószínűleg elmarom majd magam mellől. Ha magamból indulok ki, tudom, hogy egy lánynak az apja az igazi hőse, az első szerelme, a kitartás mintapéldája. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, ezzel elfelejtettem számolni, de abban biztos vagyok, hogyha ez eszembe jut sem adom a fejem abortuszra. Lehet, hogy sosem gondoltam magamra úgy, mint egy tökéletes anya-jelöltre, de mióta a lányom az életem része, mindez változott. Nem vagyok tökéletes, elvégre senki sem az. De igyekszem, és ez a fontos. A szülés óta csak kisebb munkákat vállalok el, és csak akkor, ha vihetem magammal Lizzie-t. Eleinte nem nagyon rajongtak az ötletért, de a harmadik vagy negyedik forgatás és fotózás után belátták, hogy kifejezetten jót tesz egy gyerek a hangulatnak. A kedvencem az volt, ahol Soph vigyázott rá, Ken és én pedig pózoltunk a kameráknak. Igaz, nem volt egyszerű a feladat, de szerintem remek képek születtek belőle. Azóta is a nappalimban tartom őket.