Amikor a Sors próbálkozik

Harmincötödik

- Anya! - huppant le a lányom az ágyra. - Jössz te is?

- Én kicsit elfáradtam, és nem vagyok biztos benne, hogy a tesó is élvezné a dolgot - tettem a kezem a hasamra. Lizzie mosolya szinte azonnal eltűnt.

- Nem baj, akkor majd ugrálok Sophi nénivel -  vonta meg a vállát.

- Biztos vagyok benne, hogy Sophi nem fogja visszautasítani a meghívást - néztem a barátnőmre, aki lihegve ült a keresztlánya mellett.

- Abban biztos lehetsz - kacsintott a lányomra, és feltartotta a kezét egy pacsira.

- Adam hol van? Játszatok vele? - kérdezte a pacsi után Liz.

- Adam nemrég aludt el. Hagyd egy kicsit pihenni, oké?

- Rendben. Nézhetek mesét?

- Gyere, a másik szobában van DVD-lejátszó, amihez hozzá tudom kapcsolni a pendrive-ot. De ott nincs ugrálás, oké?

- Értettem - ugrott le, és a másik szobába szalad.

- Szeretnék veled beszélni. Minél előbb túl kéne esnünk rajta - néztem a barátnőmre komolyan.

- Itt leszek, csak behozom a fiam. Hiányzik.

- Sietek - csaptam egyet a combjára, és a lányom után siettem. Miután beindítottam az Aranyhajat és hagytam ott Lizzienek nasit és innivalót, visszamentem Sophihoz, hogy elmondjam neki a dolgokat.

- Nagyon ki fogok akadni, igaz? - kérdezte, miközben ujjaival a fia arcocskáját simogatta.

- Az attól függ. Mennyire szereted?

- Ezzel te magad is tisztában vagy, Kim - nézett a szemembe komolyan.

- Nagyon ki fogsz akadni. De tudd, hogy Ryan és én melletted állunk. Rachel pedig tuti, hogy szívesen segít majd a bosszúban - kacsintottam rá, hogy oldjam a feszültséget.

- Csak essünk túl rajta, oké? Egy nap alatt le akarom tudni a poklot, hogy utána kiélvezhessem a mennyországot -  mutatott körbe a szobán. 

- Tudnod kell, hogy én is nagyon kibuktam, és sajnálom, hogy nekem kell elmondanom, és...

- Vettem, csak nyögd már ki végre! - morogta.

- Jól van. De ne kiabálj, itt vannak a gyerekek is. 

- Kim! - nézett rám villámló szemekkel. 

- Kenneth azóta együtt van a sminkesével, mióta ti elkezdtetek együtt járni - nyögtem ki egy szuszra, és figyeltem a reakcióit.

- A kezdetek óta? Hisz minden időnket együtt töltöttük, és... Várj, a sminkesével? - kérdezte hitetlenkedve.

- Igen, miért? - bólintottam lassan. 

- Azért, mert a csaj folyamatosan arról panaszkodik fűnek-fának, hogy milyen egy ősbunkó a barátja - felelte, majd kitört belőle a nevetés. Bár, inkább hasonlított sátáni kacajra, mint nevetésre... 

- Ezt nem igen értem...

- Soha, senki nem látta a pasiját, olyan, mint Columbo felesége. Mindenki tudja, hogy van, de senki se látta még. 

- Biztos? Úgy értem, ez nem csak egy neked előadott rizsa?

- Nem, ez teljesen biztos. Olyankor is hallottam erről beszélni, mikor nem is tudta, hogy ott vagyok. Jól megjárta, az biztos - kuncogott.