Amikor a Sors próbálkozik

Tizenharmadik

Amikor Rach meglátott, rögtön tudta, hogy ide a sztracsatella fagyi kevés lesz. Amíg engem ölelt, agy kézzel dobott egy üzit Sophinak, hogy vészhelyzet, siessen nagyon. Már épp lehiggadtam volna, mikor megérkezett. És nem volt egyedül, hozta a férjét is. 

- Berry, mi történt? Pocsékul nézel ki... - guggolt le elém Ken.

- A drága barátod történt - hüppögtem, és igyekeztem úrrá lenni a könnyeimen. 

- Mit csinált Ryan? Hol az a segg? - nézett körbe a lakásban.

- Nincs itt. Felhívtam telefonon, mert Lizzie szerette volna, ha átjön mesét nézni. 

- És hol itt a gond?

- Mikor felvettem, épp nem volt egyedül - nézte rá jelentőségteljesen, hogy pontosan értse a helyzetet. - Lecsaptam, de visszahívott. És akkor meghallottam, hogy kivel volt - szabadult el egy könnycsepp.

- Ne, még mindig tart a dolog Naomival? - szörnyedt el.

- Miii? Te tudtál róla? 

- Igen, de azt hittem annak már nagyon rég vége. Már hónapok óta nem beszélt róla...

- Akkor félreismerted a barátod, Kenneth! A drágaságunk terhes!

- Hogy az a ... - sápadt el Sophi, és mellém vágódott. Azonnal átölelt, és egy cseppet higgadtabbnak is éreztem magam.

- Ilyen nem lehet, Berry! Biztos vagy te ebben? - suttogta teljesen ledöbbenve Ken.

- Kinyírom azt a barmot, ha még egyszer a lányod közelébe megy - kontrázott Rachel.

- Igen, biztos vagyok benne, ő maga mondta el. És ne aggódj, nem hagynám neki, semmi pénzért se - simítottam végig a barátnőm karján. 

- Oké, itt valami nagyon nem stimmel. Ryan folyton rólad locsog, mindig rólad kérdez, és azt tervezi, hogyan fog visszaférkőzni a bizalmadba. Ez egyenlő a lehetetlennel!

- Higgy nekem, nem az. Ő maga vallotta be nekem. 

- Ki fogom csinálni! Meg fogom fojtani! El fogom ásni azt a rohadt szemetet! Kérlek, higgy nekem! Ha tudtam volna, hogy ez van, nem kérem, hogy legyen a tanúm!

- Ohh, emiatt ne aggódj, nemsokára te lehetsz az övé - suttogtam.

- Hogy mi? Mi a picsáról beszélsz?

- Eljegyezte őt. Mert nem szeretné, ha a kicsi csonka családban nőne fel. Istenem! - zokogtam fel.

- Hé... - simogatta a hátam Sophi.

- Elvesztettem őt, érted? Elvesztettem - néztem a szemébe könnyeim függönyén át. - Ha elmondom neki, hogy terhes vagyok, akkor lett volna esélyünk együtt.

- Berry, ezen ne emészd magad, rendben? Ryan nem tudja, hogy lefeküdtetek, ezzel te is tisztában vagy. Csak arra emlékszik, hogy szexelt valakivel, de semmi többre. Azt mondta, van nála valami, ami mindig emlékeztetni fogja a történtekre, de nem mutatta meg.

- A medálom. A medálom van nála. Amit az egyik szülinapomra kaptam tőletek. Csak akkor vettem észre, hogy nincs a nyakamban, amikor már a saját szobámban zuhanyoztam. Ja, meg nem mellesleg a fehérneműm is nála maradt - vontam meg a vállam, és igyekeztem, hogy érzelmileg ne omoljak  össze. 

- Elhagytad a láncot?

- Én... tényleg nem akartam, hisz ismertek! Minden nap minden egyes percében a nyakamban lógott, így akkor is rajtam volt. Nem is emlékszem, mikor vesztettem el. Csak arra, hogy már nincs a nyakamban.