Tizedik

628 27 0
                                    

- Nincs itt - feleltem higgadtan.

- Hogyhogy? Dolgozik?

- Nem tudom - hazudtam. - Ő nem része az életünknek - mondtam, és láttam, hogy a szemében a fájdalom áthatóbb lett.

- Miért?

- Nem működött köztünk ez a kapcsolatosdi - mondom ki a valót.

- Akkor hogy sikerült megállapodnotok a gyerekben?

- Nem tudom, te milyen elvont világban élsz, de ahhoz, hogy gyerekem szülessen, nem feltétlenül kell megállapodnom egy férfival - vonom meg a vállam.

- Tudja egyáltalán, hogy apa lett?

- Nem hiszem. De mindenkinek jobb így. Megkíméltük magunkat, a környezetünket és a lányunkat a kimerítő drámáktól.

- Hogy tudtál egyáltalán lefeküdni vele, ha ennyire megveted a seggfejet? - érdeklődése őszintének tűnt.

- Nem részletezném, de maradjunk annyiban, hogy nagyon meggyőző tudott lenni, ha akart valamit - kacsintottam rá, és elmenekültem a további kérdései elől. A lábaim szinte maguktól vittek engem.

-Menj a mamihoz, Cukorborsó, úgy látom, szüksége van rád - adta át nekem a lányom Ken. Volt mellettük üres szék, odahúztam kettejük közé, és leültem.

- Ha ma este nem bolondulok meg vagy hozom magamra a poklot, akkor soha - sóhajtottam, miközben a lányom hátát simogattam, aki a hajammal játszott.

- Ennyire rossz? - aggódott Sophi.

- Mióta Lizzie idejött hozzátok, folyamatosan róla kérdezett és az apjáról - artikuláltam nekik az utolsó szót, mert nem akartam a lányom felzaklatni.

- Úr Isten! 

- Ez így nem lesz jó - motyogta az ifjú férj.

- Nekem mondjátok? Sokáig nem fogok tudni ferdíteni neki, ha ilyen részletekbe menően kíváncsi.

- Sajnáljuk. Nem hittük, hogy a pici jobban fogja érdekelni, mint te.

- Majd kibírom valahogy - álltam fel, mert megjöttek a pincérek a vacsora első fogásával. - Ti csak érezzétek jól magatokat, elvégre ez a ti nagy napotok - öleltem meg őket, majd visszamentem az asztalunkhoz. A lányomat beletettem az ültetőszékbe, már tudtam, hogy szó szerint ki nem állhatja.

- Ha jó kislány leszel, te kapod az első sütit,megígérem - suttogtam neki, mire felhagyott az ellenkezéssel, és felragyogott a szeme.


A vacsora nem volt akadálymentes, de sikerült. A leves után Lizzie úgy döntött, hogy majd kér tőlem falatot, és ne rakjak neki külön tányérra.

- Lánykám, ha nem maradsz nyugton, meg foglak bökni a villával! És ez fájni fog, mert ez a nagyoknak van! - szóltam rá, mikor össze vissza forgolódott.

- Ken bácsi... Ken bácsi... - nyújtózkodott felé.

- Kicsim, Ken bácsi most eszik, ahogy mindenki más is. Maradj egy kicsit nyugton, és utána átmehetsz hozzájuk, oké? - válaszul csak bólintott, de továbbra is ficánkolt. - Lizzie, kérlek! Így nem lesz süti! - fenyegettem meg, mire a főfogások elhordásáig nyugton tudott maradni. Még a desszertek előtt elmentünk a mosdóba, hogy rendbe szedjük magunkat. Mikor sétáltunk vissza, Liz egyszer csak elengedte a kezem, és a főasztal felé szaladt. De nem volt ott a vőlegény és menyasszony, akarom mondani a friss házasok. Majdnem sírva fakadt, mikor nem talált ott senkit. Felkaptam, megölelgettem, és visszasiettem vele a helyünkre. Mikor leültem, Rachel sem volt sehol. Ryannek azonnal feltűnt, hogy valami ne stimmel.

Amikor a Sors próbálkozikWhere stories live. Discover now