A Magcon és Én

17.rész

-Tényleg? Azért van csönd? -álltam fel, nem törődve azzal, hogy mindenki bámul. Blakere néztem, aki tartotta a szemkoktantust. Egy idő után, kezdtem sejteni mi történt. Blake csókolózott egy lánnyal. Nem voltam benne biztos. Keresztbe tettem a kezem és elindultam kifelé. Blake azonnal utánam futott.
-Lori nem akartam, csak megcsókolt- mondta Blake.
-Tudod mi a ciki?- néztem körbe, majd Blakere.- Hogy nem tudtam, mit tettél, de magadtól elmondtad.
-Lori- szomorodott el.
-És nem fogom megadni az élményt neki- mutattam a lányra- hogy ez miatt szakítsunk.- mosolyogtam magabiztosan.
-Mi?- nézett rám mindenki.
-Elmondtad mi történt, szóval őszinte vagy- mosolyogtam rá- menj vissza.- mondtam.
Blake még mindig értetlenül nézett, de visszaindult.
A csaj meg kiabálni kezdett- neked szakítanod kellett volna vele- indult meg felém. Nyugodt voltam, nem mozdultam.- Nem kellett volna idejönnöd. Shawn az én bátyám.- Na itt betelt a pohár. Senki nem mondhatja az ÉN bátyámra, hogy az övé. Shawn ezt pontosan tudja, mivel, hogy nem a vérszerinti bátyám. Azonnal odaugrott felkapott és kinyitotta a mögöttem lévő ajtót.
Kitolt rajta és becsukta. Azt mondta mindjárt jön. Engem viszont nem érdekelt. Elkezdtem sétalni az utcán.
Nem tudom hol lehettem. De senki se keresett, nem hívott, hogy hol vagyok. Nem is igazán akartam hazamenni. Vagyis Shawnhoz nem. Elővettem a telefonom. Vagyis csak előakartam venni. A telefonomat ott hagytam a koncerten. Basszus! Megfordultam, hogy elindulok visszafelé. Egy ideig tudtam merre kell menni, aztán elfelejtettem. Leültem egy padra és még mindig azon gondolkoztam ami ma történt. Blakenek hazudtam. Egyszerűen megbocsáthatatlan, hogy megcsókolt egy másik lányt. Hiszen még a kapcsolatunk elején vagyunk. Ez így gáz.
Éppen ezen gondolkoztam, amikor meghallottam egy hangot.
-Lora?- kérdezte.
-Hm?- néztem fel.
-Hát itt vagy- mondta és hozzám szaladt.
-Brandon!- álltam fel és megöleltem.
-Mindenki téged keres- mondta.
-Gondoltam- mondtam.
-Gyere menjünk haza- indult el.
-Brandon-mondtam, mire megfordult. - Én a szüleimhez akarok menni, nem Shawnhoz.
-Oké hol laknak?- kérdezte. Elmondtam neki a címet, és beírta a telefonjába. Az vicces, hogy 13 évesen így ismeri Los Angelest.
-Blakere haragszol igaz?- kérdezte Brandon.
-Honnan tudod, hogy nem a bátyámra?- mondtam
-Mert nem tett semmit- mosolygott rám.
-Nem tudom,elfogadni, hogy megcsókolta- mondtam ki.
-Megértem- nézett maga elé.
-Itt is vagyunk- jelentette ki.
-Mi?- néztem rá.- De hát legalább 5 percet sétáltunk.-néztem rá.
-Ezt a címet mondatad- mutatott a házra. És tényleg ott voltunk. A házat csak egyszer láttam, amikor átjöttem valamiért anyáékhoz.- A többiek hívnak- mutatta fel a telefonját. -Biztos nem jössz át amoda?- nézett rám.
-Nem, de köszi mindent- mondtam és bementem.

--------Jessie szemszöge--------
Miután Lora elment mindenki keresni kezdte. Mikor már sötét volt, mindenki Blakeék házához ment. Kivéve Brandont. Esküszöm, még én is aggódtam szegény lányért.
-Brandon- ugrott fel Hunter, aki az öccsét és Lorit is féltetette.- Hol van Lori?- nézett rá
-Hazament- válaszolta.
-Akkor átmegyek- indult meg Shawn.
-Shawn nem nálad van- állította meg Brandon.
-Akkor hol?- kérdezte Shawn.
-A szüleiteknél- mondta.
-Ki kellett volna mennem vele. Nem kellett volna, még visszamennem- mondta Shawn.
-Nem kellett volna megcsókolnia- nézett maga elé Blake és elindult felfelé. Hunter utána ment és mindenki csöndbe ült a nappaliba, aztán hazamentünk.