A Magcon és Én

50.rész

Reggel a telefonom rezgésére ébredtem.
-Halo?- emeltem lassan a fülemhez.
-Lori. Bella vagyok. Beszélnünk kell.- sírta a telefonba, mire felültem.
- Mi történt?- kaptam a szám elé a kezem.
-Blake szakított velem. Egy másik lány miatt.- szipogott, majd kifújta az orrát, amitől egy kis dobhártya gyulladást kaptam.
-Mi? Mikor?- kérdeztem, mikor már nem fújta az orrát.
- Ma.- magyarázta szipogva.
-Mikor? De hát még csak...- kezdtem bele, hogy milyen korán van, majd megnéztem és rájöttem, hogy elmúlt 1 óra.
-Mindent elmesélek. Mindent. De élőbe. Tudunk minél előbb találkozni?- kérdezte.
-Öhm. Persze. Összeszedem magam. És úgy fél óra múlva a plázába?- kérdeztem a szememet dörzsölgetve.
-Igen.- szipogta továbbra is.
Danielre pillantottam, majd hátra dőltem az ágyon és elgondolkoztam azon, hogy nincs kedvem felkelni. Még mielőtt kikászálódtam az ágyból megnéztem a kedvenc musicallysom videóit. Baby Ariel. Egyszerűen imádtam. Párszor találkoztunk, elvégre jóba van Daniellel.

-Daniel.- rázogattam a vállát, mikor indulni készültem.
-Hm?- nyöszörgött álmosan.
-Elmegyek. Majd később jövök. Vagy holnap.- gondolkoztam, mivel ki tudja Bella mennyire lesz szét csúszva.
-Hova mész?- ült fel meglepetten.
-Bellával találkozok.- válaszoltam.
-De ugye a mai bulira jössz?- nézett rám, úgy mint egy kiskutya.
-Nem tudom. A legjobb barátnőmnek szüksége van rám.- guggoltam le az ágy mellé.
-Nekem is. Megígérted, hogy segítesz. -dőlt vissza és felém fordult.
-Sajnálom.- hajtottam le a fejem.
-Mi ilyen fontos?- tette fel a kérdést.
-Blake szakított Bellával,egy másik lány miatt.- néztem rá, mire a plafont kezdte bámulni.- Te tudod ki az?- álltam fel.
-Ez nem ilyen egyszerű.- válaszolta nyugodtan, még mindig a plafont bámulva.
-Mi nem egyszerű?- léptem egyet hátrébb.- Blake megcsalta Bellát.- tártam szét a karom.
-Te nem tudod?- kérdezte meglepetten, ezúttal már felém fordulva.
-Mit?- tettem csípőre a kezem.
-Bella csalta meg Blaket.- válaszolta.
-Azt elmondta volna.- léptem még egyet hátrébb.
-Lefeküdt az egyik osztálytársával.- nézett rám komolyan.
-Nem hiszem.- vágtam rá, szinte azonnal.
-Így van. Bella nem tudja, hogy Blake tudja.- válaszolta röviden.
-Mentem.- mentem vissza a táskámért.
-Nem hiszem el, hogy nem hiszel nekem.- ült fel ismét.
-Sajnálom, de a legjobb barátnőm. Ilyet úgyis elmondana.- indultam az ajtó felé.
-Inkább a barátnődnek hiszel? Nem nekem?- kérdezte, mire kinyitottam az ajtót.
-Igen Daniel. Te is megcsaltál.- léptem ki a szobából.
-Ez durva volt.- jött utánam.- Én nem feküdtem le senkivel.- válaszolta.
-Khm. Lexi.- mentem lefelé a lépcsőn, miközben arra ügyeltem, hogy le ne essek.
-Nem feküdtünk le. Csak egy csók volt. Semmi más.- válaszolta.
-Nem érdekel.- emeltem fel a hangom.
-Most meg mi bajod lett hirtelen?- emelte fel ő is a hangját.
-Az, hogy nem hiszem, hogy megcsalta.- kiabáltam kitartva a barátnőm mellett.
-Pedig így van.- kiabálta ő is.
-Jó elmentem.- rántottam fel az ajtót.-De a bulin ne számíts rám.- kiabáltam még.
-A barátnőd úgyis fontosabb.- kiabálta az ajtóból.
-Ez nem így van.- álltam meg egy pillanatra és felé fordultam.- Csak éppen most szüksége van rám.- válaszoltam.
-Ahha.- válaszolta, majd beljebb lépett és becsukta az ajtót.
Beszálltam a kocsiba és a pláza felé vettem az irányt. Közben végig azon gondolkoztam, hogy Bella nem csalná meg Blaket, elvégre szereti.
A kedvenc kávézónk felé vettem az irányt, miközben egy-egy ember leállt velem fényképezkedni. Mire felértem már a fél világgal fényképezkedtem.
Beléptem a kávézóba és egy kis sarokban megláttam a sírdogáló barátnőmet.
-Szia.- ültem le mellé, halkan köszönve.
-Végre.- ölelt át szipogva.
-Mi történt?- kérdeztem, majd rendeltem egy forró csokit.
-Hol is kezdjem?- sóhajtott nagyot. Valahogy reméltem, hogy szóvá teszi, hogy ő csalta meg először Blaket és hihetek Danielnek, de nem így kezdte. - Már egy hónapja furán viselkedett. Sokkal kevesebbet hívott, kevesebbet találkoztunk. Nem is foglalkoztam ott úgy vele, mivel sok dolga volt, meg nekem is a suli.- itt egy pillanatra elakadt. Reméltem, hogy eszébe jut az osztálytársa, de csak kifújta az orrát.- Aztán párszor nyomkodta a telefonját, úgy, hogy én ne lássam. Itt kezdtem furcsálni, na meg, hogy mindig flegma volt velem. Akármit mondtam. Nem igazán értettem, de ráhagytam.
Aztán úgy fél 12 körül elhívott magukhoz és elmondta, hogy szakít velem, mert mást szeret. Ja, és, hogy nem követi el azt a hibát, hogy SMS-ben szakít velem,mert, hogy azt veled is megjárta.- magyarázta tovább. Mindent részletesen kibeszéltünk. Persze közben nem egyszer eszembe jutott, hogy összevesztem Daniellel. Mivel hétvége volt, így a kávézó már hatkor bezárt, vagyis minket is kitettek.
-Na hazamegyek.- mosolygott rám Bella, és sírásnak már nyoma sem volt.- Elkészülök Daniel bulijára és ott felszedek valami csávót.- magyarázta, de még soha nem hallottam így beszélni, mint valami rossz ribanc.-Nem jössz át?- kérdezte.
-De. Csak előtte hazaugrom valami ruháért.- mosolyogtam rá, kellemetlenül.

Fél órával később Bella szobájában készülődtünk. Már felhúztam a ruhám és kivasaltam a hajam, mikor leültem sminkelni.
-Ez jó?- fordult felém egy eléggé kivágott és rövid, rózsaszín ruhába.
-Nem akarsz valami kevésbé kivágottat?- álltam fel, hogy készíthessünk egy képet.
-Nem. Szóval gyere. Háromra forgunk és a kamera lefényképez.- magyarázta, úgy, mintha egy múltszázadból jövő lény lettem volna. De őszintén nem volt kedvem hozzá. A ruha se én voltam, egyszerűen nem volt hozzám való. Igazából nem is ezt hoztam magammal, csak Bella rám erőltette, hogy öltözzünk össze.
A fénykép elkészítése után Bella átküldte nekem.
-Rakd ki. Hátha sok srácnak bejön.- mosolygott, mire nemes egyszerűséggel kiröhögtem, de azért kiraktam a képet.

lorikmendes: Best Friends😍

-Amúgy.- ült le Bella az ágyra, mikor én megigazítottam a hajam a sminkasztalnál.
-Hm?- néztem rá a tükörbe.
-Mi van veletek Daniellel?- kérdezte végig rám figyelve, az arcára pedig egy elbűvölő, mégis szomorú mosolyt varázsolt.
-Semmi. Ma reggel kicsit összekaptunk.- raktam le a fésűt és felé fordultam.
-Min?- kérdezte most már mosoly nélkül. A padlóra pillantottam, majd ismét a barátnőmre. Nagyot nyeltem, majd megkérdeztem tőle.
-Tényleg megcsaltad Blaket?- kérdeztem érzelemmentes arccal.
Nem válaszolt. Lehajtotta a fejét és a lepedőt pásztázta.
-Honnan tudod?- kérdezte kerülve a tekintetem.
-Nem lényeg.- mondtam elhaló és dühös hangon.
-De az.- nézett most már a szemembe, a hangját pedig felemelte.
-Csak válaszolj.- emeltem fel én is a hangom.
-Addig nem, amíg nem mondod meg honnan tudod.- állt fel az ágyról.
-Daniel szerint ezért szakított veled Blake. Mert rájött.- álltam fel én is a székről.
-Tudja?- lepődött meg Bella.
-Igen. És még mindig nem válaszoltál.- vettem lejeb a hangomból.
-Megcsaltam.- mondta ki a végszót.
-Tudod Bella. Attól, hogy Blakkel szakítottunk még szeretem. Ha nem is szerelmileg, de szeretem. Ott volt mellettem, mikor a szüleim elváltak, mikor híres lettem, mikor anyám elment. Vagy mikor Californiába költöztünk. Hiába jártunk, ő mindig is egy jó barát számomra. És tudod mit? Megérdemelted. Nem egyszer flörtöltél másik sráccal. Még, ha neki nem is tűnt fel, például Daniellel.- kiabáltam a könnyeimmel küszködve.
-Ez durva volt nem gondolod? Amúgy meg jól esett, hogy legalább Daniel beszélget velem, ha Blake nem.- kiabált ő is teli torokból.
Felkaptam a táskám és sietve elhagytam a házat.

Ha tetszik a sztori
Komi
És
Vote!
😘