A Magcon és Én

55.rész

-Ne csinálj hülyeséget.- súgta a fülembe Daniel, mielőtt elindultam Leoval a moziba.
-Mikor szoktam?- álltam fel az öléből, majd őt is felhúztam.
-Mikor nem.- nyomott egy puszit a homlokomra, majd elindultunk moziba.

-Amúgy nagyon szeretem a Hopeful című számotok.- törtem meg a csendet a mozi felé sétálva
-Én is. -Mosolygott.
-Énekeld el.- álltam meg egy pillanatra.
-Majd otthon.- ragadta meg a kezem- El fogunk késni.
-De én most akarom.- álltam meg és keresztbe fontam a karjaim.
-Ahj de makacs vagy.- sóhajtott, majd mosolygott.- Figyelj. Ha hazaérünk megígérem, hogy elénekelem, de a filmre elszeretnék jutni.
-Jó.- ragadtam meg most én a kezét, majd elindultam és elkanyarodtam jobbra.
-Balra kell menni -röhögött és hittem neki, mivel nála volt a telefon amin a GPS irányított minket.

A moziba megvettük a jegyeket, majd beültünk a leghátsó sorba. Ez volt a legjobb hely. Pláne, hogy itt a mozinak volt egy felső, páholy része, ahol csak mi ketten ültünk. A lábunkat az előttünk lévő támlára tettük és vártuk, hogy az elméletileg nagy sikerű Szépség és a Szörnyeteg elkezdődjön. Mikor a táncos jelenet volt én is énekelni kezdtem, mivel ugyan ki hallana meg minket, amikor az alsó szinten maximum ketten voltak. Leo először csodálkozva, majd nevetve ő is énekelni kezdett. Jól szórakoztunk saját magunkon, sőt amikor a szörny majdnem meghalt, hát esküszöm a sírógörcs kerülgetett.
-Nyugi.- röhögött Leo, miközben a kezemre rakta az övét.
-De meghal.- nyüszítettem a vászon felé mutogatva.
-Ugyan már. Tuti nem. Ez is a mese változata és azok mindig boldog véget érnek.- kuncogott mellettem.
-Tudom.- válaszoltam.
-Akkor meg.- mosolygott.

A film végén az üres popcornos dobozzal mentünk kifelé, de ezúttal már mosolyogtam.
-Ez nagyon jó volt.- mosolyogtam, miközben a szálloda felé sétáltunk.
-Szerintem is. Pedig nem vagyok romantikus alkat.- mosolygott Leo.

A szállodába Leoék szobájába mentünk, ahol beszélgetni kezdtünk.
-Várjunk csak.- pattantam fel a kanapéról, már amennyire ezt a fájós lábam engedte.
-Mi az?- pattant fel Leo is az ágyról.
-Te nekem ígértél valamit.- mosolyogtam gonoszan, mire elnevette magát és lehajtotta a fejét.
-Van gitárod?- kérdezte, vagyis elénekelné.
-Daniel egyik gitárja a szobába van. Gyere.- indultam meg kifelé át a sajátunkba.
Hirtelen a telefonom rezgett.
,,Megcsalod Danielt? Hát milyen ribanc vagy te?"
Az üzenetek. El is felejtettem. Kinyitottam a szoba ajtaját, majd Leo leült az ágyra.
-Akkor már vegyük videóra.- raktam egy székre a telefonom.
Leültünk egymás szembe az ágyon és a kezembe vettem a gitárt.
-Mi lenne, ha te Charlie részeit énekelnéd?- kérdezte mosolyogva, mire megcsillant a szemem és bólintottam.
Elindítottam a videót és gitározni kezdtem, Leo pedig énekelni. Majd az én részemnél én is. A legvégét már ketten énekeltük, és meglepődve hallottam, hogy mennyire jól hangzott együtt.

Jól éreztem magam Leoval. A hordozható mikrofonnal a hang is jó lett, szóval beszéltem Lolával és kiraktam a youtube csatornámra a videót. Mindenhova kiírtam, hogy új videó, Instagramra és Facebookra még egy kis részletet is. Természetesen azonnal jöttek a rosszalló kommentek, hogy csalom Danielt. Na meg hogy szakítottunk és jelenleg Leoval járok. Ahha. Aztán valaki végre észhez tért és mindenki helyeselte a kommentjét.
"Emberek ott van Lori kezén a "Queen" feliratú karkötő és az Daniel gitárja!!!!"

Leoval elindultunk Daniel koncertjére, vagyis taxit hívtunk. Még a koncert kezdete előtt odaértünk, majd Danielnek csak egy puszit volt időm adni, mert már kezdődött is a koncert.
Leültem egy székre, majd levettem a lábamon lévő kötést. Leo és Charlie odajöttek mellém, majd Leo egy pillanatra megakadt.
-Mi a baj?- riadtam meg egy kicsit.
-Semmi. Csak. Az az anyajegy a lábadon.- mutatott rá. Nem igazán értettem mit akar ezzel mondani, csak a kis anyajegyre pillantottam. Oké nem volt olyan kicsi. Éppen akkora volt, mint a kisujjam ujjbegy része.
-Mi van vele?- kaptam vissza a tekintetem Leora.
Felemelte a lábát és a szűk fekete nadrágját felhúzta. Elakadt a lélegzetem. Ugyanolyan anyajegy, ugyanott, ugyanazon a lábán.
-Leo?- rekedtesebb lett a hangom.
-Lori?- nézett rám. Örökbe fogadtak ez tény, de lehet ez csak véletlen.
-Tudod, most vicces lenne, ha azt mondanám a nővérem vagy, de te Mendes vagy.- mosolygott. Igaza volt. Mendes vagyok. Ettől függetlenül megakartam ismerni az igazi családom. Gondolkoztam, majd a biztonsági őr felé fordultam.
-Hány órás a koncert?- az őr rám kapta a tekintetét, majd felfogta a kérdésem és válaszolt.
-2.- mondta faarccal.
-Irány a kórház.- pattantam fel se a kötést, se a cipőt nem húztam vissza.
-Mi miért?- álltak meg mögöttem.
-Mert ki kell derítenünk, hogy testvérek vagyunk-e.- válaszoltam, mire meglepődtek, de követtek. Szükségünk volt Charliera is. Kellett egy 18 éves is, vagyis egy felnőtt. Fogtunk egy taxit, majd annyit mondtunk, hogy a legközelebbi kórházba vigyenek.

A kórháznál kifizettük a taxi, majd befele kezdtünk szaladni. Kerestünk valakit aki elmondja hogyan megy ez az egész. Mindketten adtunk nyál mintát, valamint hajszálat is. Leo nem kérdezett semmit, csak teljesítette amit mondtak.
-Mikor lesznek kész a vizsgálatok?- kérdeztem.
-Maximum 3 nap. Kaphatnánk egy telefon számot?- kérdezte a nő aki segített nekünk.
Hosszan tanakodtunk, elvégre én holnap Daniellel tovább megyek, Leoék pedig hazamennek.
-Nem lehetne cím?- kérdeztem, mire Leo vadul bólogatott. A nő is bólintott, majd mind a ketten adtunk egy-egy címet. Én Rowland ház címét adtam, majd írtam is nekik egy SMS-t, hogy ha érkezik egy levél nekem akkor tegyék félre.

Hazafelé a taxiban Leo végre rákérdezett.
-Miért akartál DNS vizsgálatot, ha Mendes vagy?- szinte hasított a levegőben a hangja.
-Tudod.- nyeltem nagyot és sóhajtottam.- Igazad volt. Mendes vagyok. Azonban a családom nem szeret arról beszélni, hogy örökbe fogadtak.- csak úgy folytak belőlem a szavak.
Leo csöndbe hallgatta, majd ismét megszólaltam.
-Miért követtél szó nélkül?
Hallottam ahogy nyel egyet, majd Charliera pillant. Nem értettem, szóval ismét feltettem a kérdést, ezúttal már hangosabban és türelmetlenebben.
-Leo miért követtél csak úgy szó nélkül?
-Tudod.Van egy bátyám. És egy húgom. De volt egy nővérem is. Idősebb volt nálam, azonban örökbe kellett adni, mert a szüleim a egy fiút is alig bírták eltartani. Aztán jöttem én. A szüleim már azt is megbánták, hogy a nővérem örökbe adták, szóval engem már nem. Aztán rendbe hozták a dolgokat. Még egy gyereket vállaltak, mert ismét szerettek volna egy kislányt. De máig nem tudunk semmit a nővéremről. Talán.. máig.- csuklott el a hangja.

Na most testvérek, vagy nem? Tippeket kommentbe várom.😏
Ha tetszik a sztori
Komi
És
Vote!
😘