A Magcon és Én

51.rész

A kocsiba beszállva először megpróbáltam lenyugodni. Összevesztem a szerelmemmel, azért, mert nem hittem el neki valamit amit a legjobb barátnőmről mondott. Hülye vagyok, az már fix.
Beindítottam a kocsit, majd Mariaék házához hajtottam.
-Szia. -nyitott ajtót.- Hát te?
-Maria. Akkora idióta vagyok. Összevesztem Daniellel, mert azt mondta Belláról, hogy megcsalta Blaket. De nem hittem neki. Aztán megkérdeztem Bellát és bevallotta. Nem az a legnagyobb baj, hogy nem mondta el, hanem, hogy megcsalta Blaket.- hadartam, miközben a szobája felé igyekeztem.
A szobába érve elővettem a táskámból azt a ruhát, amit eredetileg is terveztem húzni és átöltöztem.
-Nyugodj meg.- ült le mellém, mikor átöltöztem.
-Ugye jössz a buliba?- néztem rá szomorú mosollyal.
-Nem látod? Már készen állok.- mosolygott rám.
-Csinálunk egy képet?- álltam fel, majd a telefont azt asztalra állítottam. Bekapcsoltam rajta az időzítőt és Mariaval beálltunk egymás mellé.

lorikmendes: Sose tudod kibe bízhatsz igazán.🙈🙈

Mariaval beszálltunk a kocsimba és a buli helyszíne felé, vagyis Danielék háza felé tartottunk.
-Mi van, ha még mindig haragszik?- fordultam egy pillanatra Maria, majd vissza az út felé.
-Nyugi. Biztos nem.- mosolygott rám biztatóan. Az út további részében vagy csönd volt, vagy a rádióban szóló számokat énekeltük teli torokból.
Ahogy bekanyarodtunk Danielék utcájába a hasam egyre jobban csak görcsölt.
A ház előtt éppen találkoztunk Jessievel és Taliaval, szóval egyszerre mentünk be, pontosabban én mentem előre.
Amint beléptem a tekintetem azonnal megakadt Danielen, aki a szoba túlsó végén állt, mellette pedig Bella. Éppen súgott valamit a fülébe, az arcán pedig levakarhatatlan mosoly volt. Ellentétben Daniellel. Ő nem mosolygott, pláne mikor a nyíló ajtó felé pillantott és meglátott. Nem tudtunk elindulni egymás felé, mivel Bella megragadta a karját és kihúzta az udvarra, az én karomon pedig Talia lógott, hogy menjek keressem meg vele Jacobot. Így hát elindultunk, majd mikor nem találtuk a házba, végre elindultunk az udvar felé, ahol Daniel és Bella is voltak. Egy körbe álltak, egy kis tűz mellett, amit nem igazán díjaztam. Elvégre több mint százan vannak a bulin. Bárki megsérülhet.
Mi is a kis kör felé vettük az irányt. Daniel pont hátrafelé pillantott, amikor arra mentünk így észrevett. Bella közben hozzá beszélt, szóval nem igazán díjazta, hogy Daniel nem rá figyel. Ahogy közeledtünk egyre rosszabbul voltam. Szörnyen sajnáltam, hogy nem hittem neki.
-Sziasztok.- léptünk a társaságunkhoz, de nem Daniel, hanem Brandon mellé álltam. Aztán egyszer csak egymásra néztünk, és szinte másodpercre pontosan egyszerre megindultunk egymás felé.
Megálltunk egymás előtt és felnéztem rá.
-Sajnálom, hogy nem hittem neked.- néztem a pólójára.
-A legjobb barátnőd. Nem tehettél róla.-emelte fel a fejem, hogy a szemébe nézzek.
-De igazad volt.- könnyeztem meg.
-Csak. Először győződj meg róla, mielőtt kimondod. Jó?-
-Jó!- öleltem meg bólogatva. Belemarkoltam a dzsekijébe és beszívtam az illatát.
-Hiányoztál.- suttogta a fülembe.
-Te is.- öleltem még szorosabban.
-Istenem minek jöttél te ide?- sétált el mellettem Hunter, miközben Jessie elöl menekült. Nem tetszett a dolog. Hunter szokásához híven dobta Jessiet, és mindenki nagy meglepetésére a húgommal kezdett járni.
-Aaliyah mikor jön vissza?- lépett vissza mellém. Még mindig Daneilt ölelve fordultam a lassan már vér szerintivé váló öcsém felé.
-Holnap hazajön.- mosolyogtam rá, tudva mennyire hiányzik neki. Aaliyah elment apáékkal nyaralni. Úgy volt, hogy Shawn és én is megyünk, de a koncertek miatt nem tudunk. Szóval két hét múlva együtt elmegyünk oda, ahova mindig is szerettem volna. Dubaiba. Mindig mindenki, Franciaországba, vagy Londonba szeretne eljutni, már ha amerikai. Én Dubaiba szeretnék.
-Hagyjuk már azt a ribancot.- fordította maga felé Huntert, Jessie. A mondatra felhúztam a szemöldököm és a lányra néztem.- Akarom mondani, hagyjuk már. Itt vagyok én és visszaakarlak kapni.- hisztizett mellettünk én pedig csak egyre szorosabban öleltem Danielt.

-Jössz táncolni?- húzott a ház felé Maria.
-Megyek. Csak lassíts.- nevettem hangosan. Sokkal jobba éreztem magam, mint amikor idejöttem. A barátaimmal voltam, tudtam, hogy holnap újra látom a húgom és kibékültem Daniellel.
A buli közben konfettivel lett tele a hajam, ami egy kicsit zavaró volt, de próbáltam nem foglalkozni vele. A tűzben senkinek nem lett baja, hála a jó égnek.
-Itt a szobám kulcsa.- lengette meg az orrom előtt az említett tárgyat Daniel.
-Mire gondolsz?- próbáltam túlkiabálni a zenét. Pontosan tudtam, mire gondol és ezért egy gonosz mosoly ült ki az arcomra.
-Tudod te azt.- húzott közelebb, majd egy hosszú csók után megfogta a kezem és a szobája felé kezdett húzni.
És, ami az este további részébe történt azt maradjon az én titkom.

Reggel túl korán keltünk. Mivel a buli 5-kor ért véget, és a telefonom 7-kor csörgött.
-Halo?- vettem fel a telefonom, a világ legkómásabb hangján.
-Lori. Hatalmas baromságot csináltam.- hallottam meg a bátyám rémült hangját. Na ez a reggel is jól kezdődik.
-Mit csináltál?- fordultam az oldalamra.
-Lefeküdtem Camilaval.- mondta ki egy kis szünet után, és még mielőtt valaki félre értené. Shawn azért akadt ki, mert Camilaval szakítottak és Shawnnak új barátnője van.
-Na végre. -mosolyodtam el.
-Tudom, hogy utálod Isát, de én szeretem.- magyarázta. Igaza volt. Utáltam Isabellát. Talán csak azért, mert Shawn miatta szakított Camilaval. És mint mindenki tudja, én imádom Camilat.
-Shawn. Akkor nem feküdtél volna le vele. Egyébként, hogy történt?- kérdeztem a mosolyomat nem takarva.
-De... Hát úgy volt, hogy a díjátadón találkoztunk, beszélgettünk, aztán elhívtam hozzánk és csak úgy megtörtént.- magyarázta és hallottam a hangján, hogy fél.
-Akkor. Hamarosan hazamegyek.- feküdtem a hátamra.
-Siess. -válaszolta és kinyomott.
-Na ma hova kell menned?- kérdezte Daniel. A hangjára egy kicsit megijedtem, mivel nem vettem észre, hogy felébredt.
-Shawnhoz.- mosolyogtam lelkesen.
-Mi történt?- fürkészte az arcom.
-Teszek róla, hogy Camila és Shawn újra összejöjjenek.- pattantam ki az ágyból és a táskámmal együtt a fürdő felé indultam.
-Most gondolj bele. Ha újra összejönnének. Milyen cuki lenne.- mosolyogtam, mint egy öt éves aki most kapta meg a legújabb játékát.
-De bolond vagy.- röhögött ki a telefonját nyomkodva.- Ma találkozunk Ariellel. Jössz?- kérdezte egy pillanatra elszakítva a tekintetét a telefonról.
-Majd hívlak, ha végeztem és meglátjuk.- dobáltam a cuccaim a táskámba, hogy minél hamarabb indulhassak.- De szerintem oké lesz és megyek.
-Jól van.- kezdte újra nyomkodni a telefont.
-Na megyek.- léptem hozzá és egy puszit nyomtam a feje tetejére, majd elindultam kifele a házból, de ezúttal csöndben és nem Daniellel veszekedve.

Remélem a fenti számból leszüritek mire jutott Bella és Lori barátsága!😂
Ti is várjátok, hogy vége legyen a sulinak, nekünk már csak három nap!😂 Ne kérdezzétek, hogy jött ide.
Kellemes hétvégét!😂💕
Ha tetszik a sztori akkor
Komi
És
Vote!