Shawn Mendes kishúga, Lora Mendes Los Angelesbe költözik családjával, annak reményében, hogy több időt tölthtetnek együtt.
Lori számítasait keresztbehúzza feltörekvő hírneve, új szerelme és a vele járó kavalkádok, a szülei titka valamint az új testv...
-Adjak egy inget?- kérdezte Brooklyn a telefonját nyomkodva, miközben indultam a fürdőszobába. Brooklynnal nagyon jól elbeszélgettünk, mivel mióta beléptem a szobába szinte csak beszéltünk. Pedig az majdnem három órája volt. -Uhh igen, ha nem baj.- válaszoltam, mivel nem lett volna a legjobb ötlet, ha egy majdnem teljesen ismeretlen srác előtt mászkálok fehér neműben. Annak Daniel sem örülne. Már, ha még járnánk. Brooklyn a szekrényhez lépett és egy fehér ingett nyomott a kezembe. Bementem a fürdőbe és lemostam a sminkem, majd megfürödtem. Megtörölköztem az egyik puha, fehér törölközővel, majd felhúztam Brooklyn kellemes illatú ingjét. Brooklyn is elment fürdeni, de arra nem emlékszem mikor jött vissza, mivel elaludtam.
Reggel kellemes, friss pékárú illatra keltem. Felálltam, majd azonnal az illat irányába sétáltam. Kilépve a teraszre megpillantottam a kissé borngós eget a nap sütött így nem volt hideg. -Jó reggelt.- köszöntöttem Brooklynt. -Neked is.- mosolygott rám.- Nem volt kedvem lemenni. Szóval rendeltem reggelit. -Jól néz ki.- mosolyogtam rá. Leültem, majd megettem pár falat croassoint, majd ittam narancslevet és a tájat figyeltem. -Maradj így.- nevetett Brooklyn, majd megakartam fordulni, hogy még is miért. -Upsz. Azt hiszem bele mozogtam.- kuncogtam, mikor megláttam a kezében a kamerát. -Nem. Igazából egész jó lett.- nézte a kamerát,szóval mellé sétáltam és én is nézni kezdtem. -Át tudod küldeni?- pillantottam rá, majd vissza a kamerára. -Persze.- ment be a szobába én pedig visszamentem a korláthoz és figyeltem a párizsi forgalmat. Rezgett a telefonom, szóval elővettem és utána boldogan töltöttem fel a képet az instagramomra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
lorikmendes: Good Morning Paris😊❤ @brooklynb.
Ezután a szobánk felé vettem az irányt, de megbeszéltem Brooklynnal, hogy ma megnézzük a várost. Vagyis én, ő és a három testvére. -Na végre.- dőltem Lola nyakába aki végre valahára kinyitotta az ajtót. -Uu bocsi. Annyira bealudtam, huu olyan régen aludtam ilyen jót.- ásított, de legalább megmagyarázta miért nem nyitott ajtót tegnap este. -És jobban vagy?- léptem be mellette, miközben kihalásztam egy rövid nadrágot és egy bordó pólót. -Hát. Néha így, néha úgy.- válaszolta, miközben áthúztam a pólóm. -Nem baj, ha ma is elmegyek Beckhamékkel?- fogtam meg a két kezét. -Nyugodtan.- mosolygott rám.- De Lori? Daniel mit szól ehhez? -Danielnek nincs ezzel semmi kifogása.- ezzel a mondattal sarkon fordultam és Brooklyn szobájába csörtettem. Magam sem tudom miért nem mondtam el Lolának, hogy szakítottunk Daniellel, de fura volt.
A város gyönyörű volt, már amennyire ez a biztonsági őrök hátát nézve szép lehet. Hát kicsit elfelejtettük, hogy híresek vagyunk és nem mehetünk sehova kíséret nélkül. Brooklyn testvérei hasonlóan kedvesek, mint ő magam. Harper pedig valami fantasztikus kislány, Beckhamék örülhetnek, hogy egy ilyen kis angyali kislányuk van. Egész nap csak mesélt és mesélt, de nem azokat az átlagos kislányos, kiskori sztorikat. Elmesélte milyen volt, mikor anyukája új gyerekruha kollekcióját reklámozta, és, hogy milyen is ezzel a négy fiúval lakni. Érettebbnek tűnt a koránál, még is kislány volt. Cruz énekelt nekem, és meg kell mondanom csodaszép hangja volt. -Ismered a Hopefult?- nézett rám kérdőn. Hogy is ne ismerném, az öcsém írta. Természetesen ezt nem mondtam neki, nem mindenki olvassa napi rendszerességgel a híreket. Bólintottam, mire Cruz énekelni kezdte a szám refrénjét. Romeoval is megismerkedtem, aki talán a legvisszahúzódóbb tag volt a családban. De nem csodálom, már én is olvastam a betegségéről. Azonban beszélgettünk a modellkedésről, valamint arról, hogy mennyire szereti a teniszt, és bár nem teniszezek, annyira beleéltem magam, hogy még én is elhittem, hogy ezt a sportot űzöm. Aztán ott volt Brooklyn, akivel ugye tegnap este ismerkedtem meg, de ettől függetlenül ma tudtam meg mennyire szeret fényképezni, és erre nem csak az miatt jöttem rá, hogy ott van a kezébe a fényképező. Hanem a karján lévő, fényképezőt formáló tetoválasból és abból is, hogy mondta. Na meg, hogy szeret deszkázni.
-Akkor egy óra múlva.- intettem a fiúknak és Harpernek, majd kinyitottam a szobánk ajtaját, amihez ezúttal vittem kulcsot. Lola választotta ki a ruhám, mivel bíztam benne. Ahha de csak bíztam, mivel egy rendkívűl kivágott ruha fogadott az ágyon szétterülve. Egyébként szép volt, de nem tudtam benne magam elképzelni, pláne, hogy az ágy előtt ott hevert egy óriási magassarkú. -Ne nézd. Öltözz.- tapsolt kettőt a menedzserem, miközben kilépett a fürdőszobából. -Ezt. Tényleg?- fogtam magam elé, majd a tükörhöz álltam. Jól nézett ki, és ahogy egyre tovább néztem, egyre jobban tetszett.- Előtte csináld meg a sminkem. -Ülj le.- utasított és előszedte a sminkcuccaim, majd a sajátját is. Nem szokásunk a túl sok smink, ezért csak szempillaspirált egy barna szemhéjpúdert és egy núd rúzst kaptam. Oké nem egészen. A fejem tiszta alapozó volt, nem feltűnően, csak mértékkel. Az arcomon bronzosító volt és a szemem ki volt húzva szemhéjtussal. Tetszett az összhatás. Felhúztam a ruhát, majd pár percig igazgattam. Aztán Lola összefogta a szőke tincseim egy kontyba, elől pedig kiengedett pár tincset. Érdekes én sose tudtam másnak megcsinálni a haját, max göndöríteni vagy vasalni. De ennyi, még összefogásnál is szétjött.
Egy fekete Cadillaccel mentünk a helyszínre, Lola még mindig nem volt olyan állapotban, hogy nyílvános helyen merjen mutatkozni, szóval eléggé féltem, hogy összekombinálnak a Beckham családdal. Nem is tudom igazából mitől féltem. Folyton csak Daniel jutott eszembe, mit szólna most ehhez, ha látna és mit szólna ahhoz, hogy Beckhamékkel megyek mindenhova. Nem akarom megbántani, és nem akarom, hogy azt higyje már is tovább léptem. A vakuk folyamatosan villogtak és hallattszott a kamerák kattogása. Mosolyogtam minden egyes kamerába, miközben sétáltunk, vagy éppen mentünk tovább. Nem igazán volt szokásom vörösszőnyeges eseményekre járni. Igazából úgy havi egy- kettőre elmentem, de nem többre, és csak akkor ha valami érdekelt. Daniel se járt ilyen helyekre, nem igazán foglalkoztunk ezzel. Túl sokat agyalok Danielen. Nem igazám tudtam miért, de folyton azt éreztem, hogy hiányzik. A mosoly már inkább álmosollyá alakult. Lassan, míg befelé barangoltunk, rá kellett jönnöm hiányzik Daniel. Annyit lelkiztem miatta, hogy mi legyen, erre most eldöntöttem szakítunk, de valahogy mégsem tudok abban a tudatban élni, hogy nem vagyunk többé együtt. Vajon mit csinálhat most? Nem tudom, túl nagy az időeltolódás ahhoz, hogy felhívjam, ha hazaértünk. Még csak most megyünk befelé, de máris haza akarok menni. De nem a szállodába Lolához. Haza Los Angelesbe, a családomhoz, és Danielhez, Rowlandékhez, majd Londonba Leoékhoz. Én csak azt hiszem nekem kell egy kis pihenő.
Boldog szombatot mindnekinek!😂Ugye szombat van?😂 Ha tetszik a sztori Komi És Vote! 😘
