A Magcon és Én

2/103

Mivel mindenki tudta, hogy egy ilyen fotózáson veszek részt, ezért gyorsan terjedt a hír, mikor a cég bejelentette az új reklám el lesz halasztva, egy kisebb hiba miatt.Természetesen volt pár szemfüles fotós akiknek egy kicsit sikerült elkapniuk a tekintetem, ahogy sírok. De a stúdióban lévő emberek nem beszélhetnek arról mi történt odabent.Viszont akik látták a képet tudták, hogy valami rossz történt.

A mai premiert pedig lemondtam, ami tuti fel fog tűnni a sajtónak, ahogyan az is, hogy Martin idegesen rontott be a nappaliba.

-Lori.- sietett hozzám és átölelt, amitől ismét sírni kezdtem.- Mi történt? Láttam a képeket.- Nem igazán tudtam megszólalni, szóval Maria halkan belekezdett és elmesélte a történetet. Éreztem ahogy a sztori közben Martin izmai megfeszülnek, de csak szorosabban öleltem. A következő befutó a menedzserem volt.

-Sajnálom, hogy nem voltam ott.- ült le mellém.- Lori.

-Nem a te hibád.- sírtam továbbra is.

-Mit szeretnél csinálni?- kérdezte Maria.

-Elmenni innen. Csak pár napra. Valami nyugodt helyre.- sóhajtottam.

-Mit szólnál hollandiához? Ott nyugi van, és már Mila is hiányol.- simította meg a hajam Martin.

-Nem akarom, hogy lemond a koncerteket.- mondtam rekedtes hangon.

-Ha az kell, hogy jobban legyél, akkor egész évbe lemondanám a koncertjeim.- hallottam nyugodt hangját, majd sóhajtottam.

-Akkor menjünk.- hallatszott egy nagy sóhaj, majd Martin átkarolva a szobába húzott. Összepakoltunk pár cuccot, majd Lola kivitt a reptérre, Mariat pedig hazavitte. Eszembe jutott a reptéren Aaliyah. Az, hogy pár hónapja vele is majdnem megtörtént és az utazás után sokkal jobban lett. Mondhatjuk elfelejtette.
A reptéren is sorakoztak a fotósok, azonban a hirtelen előkerült biztonsági őrök végig mellettünk álltak, így eltakarva minket.
A repülőn a szokásos helyünkön ültünk, csak úgy megnyugvás képpen. Az ujjaink össze voltak kulcsolva, és úgy ültünk ott ketten, néma csendben. Martin mosolyogva simogatta a kézfejem, majd megállt és megfordította a kezem, így a tenyerem volt felfelé.
-Viccnek szántam az "M" betűt!- simíott végig az apró tetkón.
-Én viszont fontosnak éreztem.- pillantottam fel rá, majd az arcán lèvő félmosolyt látva egy kicsit elmosolyodtam.
-Sajnálom, hogy nem voltam ott.- simította meg a hajam.
-Nem a te hibád. Én vesztem össze vele.- sóhajtottam, és ahogy távolodtunk az otthonomtól egyre jobban éreztem magam. Rájöttem Aaliyah is mit érezhetett, neki is segített a távolság. Igazából most jöttem rá, hogy milyen fáradt is vagyok valójában. A stressz és a sírás kikészített.

Hajnalba érkeztünk, és már sokkal jobban voltam. Tudtam, hogy most senki nem bánthat, de azonnal elkapott az érzés, hogy vannak nők, akiket bántanak. Mindenhol. Akár lelkileg, akár testileg.
Tudtam, hogy Martin nem adta el az amszterdami házát, és mit ne mondjak ez pont kapóra jött. Csönd volt és természetesen minden ugyanúgy állt, mint amikor régebben itt jártam. Magamba szívtam azt a tipikus Martin illatot, majd ismét egy apró mosoly ült ki az arcomra.
-Régen láttam ezt a helyet.- húztam végig az ujjam a kanapén, amin egy porszem sem volt. A takarítónő rendesen végzi a dolgát az látszik.
-Jöhetsz gyakrabban.- mosolygott rám bíztatóan.
-Minek, ha akik fontosak ott vannak velem?- karoltam át a nyakát.
-Igazad van.- csókolt meg.- De azért én még hazajövök néha.- nevetett és ezzel teljesen egyet értettem.

Két napig gubbasztottam a nappaliba a tv-t bámulva, egy- egy különféle ízű fagyival, vagy Nutellával. Martin néha próbált kirobbantani, de mint egy makacs kisgyerek ragaszkodtam a kanapéhoz és a takarómhoz, ő pedig beletörődött, hogy bár nagyjából elfelejtettem, mégsem akartam kilépni. Eszembe jutott amit anya mesélt, a levelek. Kerestem egy papírt és egy tollat, majd írni kezdtem, azonban egy lap bőven nem volt elég. Legalább három lap betelt, amin minden érzésemet leírtam, az összes fotózásról, hogy mit éreztem, ha hozzámért, mert a hányinger kerülgetett.
A levelet boldogan írtam alá, majd rájöttem, hogy nem tudom hova rejtsem, itt nem volt kandalló amibe csak beledobhatom. A mosdó felé szaladtam ahol a papírt apró darabkákra téptem és apránként a WC-be szórtam, ahol azonnal le is húztam. Boldog voltam, mintha csak egy kis rossz darabot téptek volna ki belőlem, és az most a csatornában van valahol.
Éppen lehúztam az utolsó fecnit is, mikor hallottam a bejárati ajtó nyílását és azonnal a barátomhoz futottam, aki boldogan átölelt.
-Hát veled mi történt?- kérdezte boldogan.
-Tovább léptem.- hadartam.- Vagyis nem teljesen, mert ezentúl küzdeni fogok a nők jogáért, de azért próbálok tovább lépni.
Elengedtem, majd a kanapé mellett lévő kis asztalhoz léptem. Felvettem onnan egy papírt.
-Ez pedig egy lista.- mutattam fel, amit a levélírás előtt csináltam.- Holnap, mikor visszamegyünk LA-be újra neki állok Justinnal a számnak, ez lesz a hónap legfontosabb dolga, mivel ez áll a lista élén. Eközben csatlakozok olyan csoportokhoz, ahol a nők jogaiért küzdenek. A hónap vége felé, felvállalom ami velem történt, és felhívom a nők figyelmét, hogy kérjenek segítséget. Velem nem történt meg teljesen, amiért hálát adok Istennek, szóval nem tudhatom másnak milyen rossz.
-Lori.- próbált megállítani, de folytattam.
-A jövő hónapban bejelentem, hogy ruhakollekcióval állok elő, a meglepetés pedig szeptemberben lesz egy sminkkollekció. Mindeközben szorosan figyelni fogok apára, és a családomra, na meg rád.- hablatyoltam össze- vissza, majd Martin a két keze közé fogta az arcom és megcsókolt. Mikor elváltunk megszólalt.
-Büszke vagyok rád.- nyomott egy puszit a homlokomra, én pedig szorosan magamhoz öleltem.
-Köszönöm, hogy itt vagy.- sóhajtottam boldogan.