A Magcon és Én

2/110

A fiúk bekapcsolták a tv-t, amin a zene csatornára kapcsoltak. Mindenki össze- vissza énekelt, éppen ami a tv-be szólt. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Cameron, a fürdő ajtó mellett lévő tükörbe nézett.
-Úristen.- ordított fel, mire odaszaladtam mellé, de a földön lévő tejszínhabtól elcsúsztam.
-Mi történt?- kérdeztem a tükörbe nézve, miközben röhögtem.
-Még tejszínhabos fejjel is tökéletes vagyok.- mosolyogott, majd belekacsintott a tükörbe.
-Nyomorék.- kiabáltam, mire hátrébb lépett és hátra vágodott. Még jobban röhögtünk, majd arra az elhatározásra jutottunk, hogy alszunk.
-Állj.- kiabáltam, mikor mindenki kiment az ajtón.
-Mi az?- lépett vissza Blake.
-Itt büdös van. Kinél aludhatok?- kérdeztem, mivel a tejszínhabtól borzalmas hányás szag uralkodott a szobában.

-Na jó. Aludhatsz mellettem.- ajánlotta fel Brandon.
-Akkor megfürdök és megyek.- pateroltam ki mindnekit a szobából.

Reggel arra ébredtem, hogy Brandon lába a hasamon, Jacobé pedig Brandon lábán. Emellett Jacob keze a fejemen volt. Pontosabban szinte a számban.
-Sráfok.- próbáltam megmozdulni. Aztán mind a kettőt oldaba könyököltem, mire leestek az ágyról.

-Hoppá.- ültem fel.
-Na! Ezt miért kellett?.- ült fel Jacob a szemét törölgetve. Brandon a fejét fogva nézett rám, majd ki ment a fürdőbe. Felkeltem és átmentem a szobámba felhúztam egy rózsaszín melegítőt egy sportcipőt és egy fehér bodyt. Ezután sminkeltem, majd a fiúk kopogtak.

-Mehetünk?- kérdezte Cam.
-Ahha.-kaptam fel a sporttáskám amiben smink volt és pár cuccom. A színpadon elgyakoroltunk minden táncot, na meg a dalokat. Mire észbe kaptam, már a sminkes előtt ültem és hallgattam a kintről beszürődő dalokat, amiket a fiúk énekeltek. Érdekes volt. Szerintem még senkinek nem volt ilyen, hogy nem egy normális banda lépett fel előtte, mint "előzenekar". Egy égsz aréna nézte őket, pedig régen csak kicsi színpadokon léptme fel.

-Kész!- mosolygott rám a sminkes.
-Köszönöm.- néztem a tükörbe. Felhúztam egy neccharisnyát, egy fekete pólót és egy térd fölé érő csizmát. A fodrász kivasalta a hajam, én pedig mosolyogva álltam a színpad alatt. Vártam, hogy a fiúk lemenjenek a színpdról én pedig felemelkedjek. Hallottam, hogy már senki nincs ott én pedig egy kis részen álltam, ami majd felemelkedik, ezzel a színpadra érkezve. Ahogy megjelent, még csak a fejem búbja már mindenki kiabált. Csípőre tettem a kezem, a mögöttem álló tàncosok egy helyben álltak, a mikrofont a szám elé helyeztem és belekiabáltam a mikrofonba.
-Hello Madriid.- ordítottam, mire méghangosabb lett a sikítás.
Már a Remember Me-t énekeltem, mikor hirtelen emlékek jutottak eszembe. Hirtelen felrohant Brandon, majd a többi srác is. Tudták a táncot, én is meglepődtem, de csak mosolyogtam. Aztán valaki hátulról megölelt. Felismertem az illatát, pontosan tudtam, hogy Daniel az. Ahogy megölelt csak jobban mosolyogtam, ő pedig puszit adva az arcomra elengedett. Óríási sikítás volt, nekem pedig az egész testem bizsergett.

A koncert végéig többször eszembe jutott a pillanat, mikor Daniel megpuszilt.
Elköszöntem a rajongóktól és a pár VIP jegyessel csináltam képet, meg beszélgettem. Nem sokkal később már a második koncertet is lenyomtuk. Szinte alig volt pihenő. A masodik koncerten Daniel már nem puszilt meg, de ettől függetlenül feljöttek táncolni.

A szálloda felé már mindneki tiszta hulla volt, a buszon aludtunk. Aztán ott voltunk az ágyban, mindenki aludt és másnap korán keltünk. Felöltöztem a cuccaim beledobáltam a  böröndömbe és kihúztam a szobából. Abban a pillanatban lépett ki Daniel is a szembe lévő szobából.
-Hali.- mosolyogtam rá, ő pedig intett egyet. Szembe álltam vele, ő pedig becsukta az ajtót és rám nézett.
-Szia.- bökte ki végül.
-Öhm. Mi volt az a tegnapi?- böktem ki talán túl korán. Rám mosolygott, majd lazán elnevette magát. Nem válaszolt, csak közelebb lépett és a hajamat félre dobva, az arcomra tette a kezét. Felnéztem rá, elfelejtettem levegőt venni ő pedig csak mosolygott. Az ajkai már az enyémet súrólták, de nem csókolt meg. Helyette a fülemhez hajolt.
-Csak úgy.- suttogta, a meleg leheletétől pedig libabőrös lettem. Ahogy elhajolt tőlem kilépett Hunter is.
-Mizu?- kérdezte.
-Semmi.- válaszolta Daniel, majd megragadta a bőröndjét és a lift felé indult.
-Minden oké?- nézett rám Hunter.
-Persze.- erőltettem mosolyt az arcomra, majd én is megragadtam a bőröndöt és gyorsan mentem a lift felé, hogy utolérjem Danielt. Bevágódtam mellé a liftbe, Hunter mellénk és hárman mentünk lefelé. Lent már ott állt Jacob, Cam és Brandon. Még vártunk egy kicsit Blakere, Ashtonra, Aaronra és Johnnyra.
-Lori?- nézett rám Brandon.
-Hm?- kérdeztem, miközben rá néztem. Aztán mellé, Kim állt melette.
-Nem lehetne, hogy Kim velünk jöjjön?- kérdezte a lányra pillantva. Természetesen igent mondtam. Csak remélem nem lesz olyan, mint régen, hogy majd jön más és megint csak szakítások lesznek.

A repülőn bedugtam a fülem és zenét hallgattam, aztán hirtelen beindult a Remember Me. Eszembe jutott a tegnap este, és a ma reggel. Beleborzongtam az emlékbe. Hirtelen valaki levágódott mellém. Kinyitottam a szemem és megpillantottam magam mellett Danielt. Kirántottam a fülhallgatót a fülemből és rámosolyogtam.
-Hali.- mosolyogtam. Kicsit kellemetlen volt, hiszen éppen azon gondolkoztam, hogy milyen volt mikor hozzám ért.

-Szia- mosolygott.-Mizu?
-Semmi. Alig várom, hogy találkozzak Aaliyahval.- mosolyogtam.
-Csak két napja nem találkoztatok.- mosolygott rám.
-Három.- mondtam ki, mire a gép megrázkódott. Megragadtam a karfát, vagyis Daniel kezét, mivel ő is azon támaszkodott. Megfordította a kezét ezzel, elérve hogy a tenyere az enyém fele legyen. Kinyitotta a kezét én pedig összekulcsoltam az ujjainkat és hátra dőltem. Hirtelen megjelent egy felirta, miszerint be kell kapcsolni magunkat. Egy kézzel bekapcsoltam magam, majd becsuktam a szemem. Éreztem, hogy Daniel megsimítja a kezem, mire a levegőt csak még gyorsabban vettem.

Nem voltam hajlando kinyitni a szemem, egészen addig amig meg nem érkeztünk Barcelonába....

Hat hónapja kezdődött a turné, Daniel minden második koncerten átölet és puszit adott. A tegnapi koncert, Bécsben már a nyakamba puszilt. Azt mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtem. Hiszen, fél év ezt játsza. Teljesen összezavarodtam. Nem tudom, mit érzek. Abban biztos vagyok, hogy Martinon túl léptem, teljesen.

Éppen a repülőn ültünk, Brandon Kimet ölelgette, Daniel Hunterrel veszekedett az egyik focimeccsen, a többi ember nagy része aludt. Én pedig Blakkel beszélgettem.
-Egyszerűen úgy döntöttünk vége.- mosolygott keserűen Blake. Éppen arról beszéltünk, hogy szakítottak Ariellel.
-Jajj te, ha rajtad múlik két perc alatt becsajozol.- mosolyogtam rá. Abban a pillanatban pedig bemondták, hogy kapcsoljuk be az öveinket. Örömmel tettem, mivel már nagyon elgémberedtek a làbaim.

Este értünk oda, szóval nyugodtan feküdtem, mikor Kim berontott, hogy Brandon eltűnt.
-Mivan?- ugrottam fel. Azzal a lendülettel megjelent Jacob, hogy nem találja sehol Taliat.-Most szórakoztok?
-Nem.- válaszolták egyszerre. Felhúztam egy sportcipőt és egy pulcsit, majd a legegyszerűbb dolgot választottam. Megnéztem, hogy hol van. Mire jó ez a mai technológia. Két utcával lejebb jelezte a térkép, szóval miután írtam egy Sms-t Aaliyahnak, hogy nem sokára jövünk, elindultunk. A telefont figyelve mentem, mellettem Jacobbal. Kimnek mondtam, hogy inkább maradjon, mert látom hajat mosott. De közben az is bennem volt, hogy Brandon nehogy csajozzon.
Mérgesen mentünk az utcán, mikor megpillantottam két srácot, mellettük három lány.
-Mit képzeltél? Megcsalsz?- kiabálta az egyik fiú a barátnőjének.
-Jajj ne már, tudod, hogy sosem tenném.-kiabált vissza.- Brandon csak egy haver...
-Brandon.- kiabáltam teli torokból, az út túl oldaláról.