A Magcon és Én

42.rész

Előző rész tartalmából:
Elmegyek 1 hónapra.
-Tudom, kicsit közelebb engedhetnél magadhoz
-Már az öngyilkosságon is gondolkoztam.
-Mi a faszt keresel itt?

Nem tudtam mit keres itt. Nem akartam elhinni, hogy itt van. Miért engedték be? Kikászálódtam Blake karjai közül és a szobám felé szaladtam. Maria szaladt utánam.
-Lori ő a volt barátod?- ült le mellém.
-Igen- bőgtem a párnába. Ekkor lentről egy hatalmas csattanás hallattszott. Azonnal leszaladtunk, Daniel és Adam feküdtek a földön. Mellettük egy asztal elterülve.
-Mi történt?- kérdeztem miközben Blake megölelt.
-Daniel megütötte Adamat. Adam meg Danielt. Egyszerre hátraestek. Daniel a lépcsőbe, Adam az asztalba verte be a fejét.- magyarázta.
-Mentőt- sírtam, miközben Daniel mellé ültem.
-Már hívtunk- mondta Talia.

2 nap telt el, azóta, hogy behozták őket a kórházba. Sem Daniel sem Adam nem ébredt fel. Egészen a mai napig.
-Lori Adam téged akar látni- nyitott be Cameron, Daniel kórtermébe én pedig átmentem hozzá.
-Szia kincsem- mosolygott rám.
-Kincsem?- néztem rá.
-Mindig így hívlak. Mióta 1 éve járunk.- mosolygott tovább.
-Adam mi...- kezdtem bele.
-Lori Daniel a barátnőjét akarja látni- rontott be Brandon.
-Ki az a Daniel?- kérdezte Adam. Nem válaszoltam, csak a barátomhoz rohantam.
-Jajj Skye- fogtam meg a kezét.- Annyira aggódtam.
-Miért?- nézett rám értetlenül- és hol a barátnőm? Egyáltalán ki vagy te?- nézett rám mire a fiúkra néztem.
-Amnéziája lehet- mondta Jacob.
-Én vagyok a barátnőd- sírtam.
-A barátnőm Lexi és szőke- nézett a szemembe. Két dolgon akadtam fent. 1 nem is tudtam, hogy jártak Lexivel, 2. nem emlékszik rám.
Egész nap mellette voltam, és közben egy dal született meg a fejemben, amit nemsokkal később leírtam. Hunter addig könyörgött, amíg haza nem mentem vele, miszerint pihennem kell.

Alig aludtam, viszont reggel, mikor sikerült elaludnom csörögni kezdett a telefonom. Meg se néztem ki az, csak felkaptam.
-Halo?- vettem fel a telefont.
-Szeretlek- hallottam meg Daniel hangját, a szemem kipattant.
-Emlékszel?- remegett meg a hangom.
-Emlékszek mindenre- hallottam a hangján, hogy elmosolyodik. Hallottam, hogy valaki magyaráz valamit.- mennem kell, majd hìvlak.- tette le a telefont. Kiszaladtam a szobából és a legjobb barátom szobájába futottam.
-Brandooon- kiabáltam miközben az ágyán ugráltam.
-Mivan?- nyöszörögte.
-Emlékszik- térdeltem le mellé.
-Ki? Mire?- fordult a párnájába.
-Daniel. Mindenre- vigyorogtam.-Bemegyek hozzá- ugrottam fel.
-Oké- motyogta. Felhívtam Georgeot, akit egyébként csak akkor hívhatok, ha valami fontos dolog van. Hát nagyjából az. Éppen kinyitottam volna, az ajtót, mikor csöngettek. Kisétáltam a kapuhoz és egy barnahajú, nálam kicsivel alacsonyabb lány állt ott.
-Szia- köszöntem.
-Ö. Hello te vagy Lora?- kérdezte. Manapság nem sokszor hallok ilyet, vagyis csak azoktól a rajongóktól, akik nem biztosak benne, hogy tényleg én vagyok az.
-Igen- mosolyogtam rá, miközben kinyitottam a kaput.
-Öhm.. azt hiszem a húgod vagyok- mondta a pólója ujját húzogatva. Tátott szájjal néztem és nem igazán értettem.
-Mi? Az lehetetlen- álltam ott meglepetten.
-Két hónapja kezdtem kutatni a családom után, amikor meghaltak a nevelőszüleim egy autóbalesetben. Egy barátnőméknél éltem, de eléggé összevesztünk.- mondta kínos mosollyal.- Jajj egyébként Aaliyah vagyok- nyújtotta a kezét én pedig megráztam. Ekkor beugrott egy jelenet, mikor 10 éves voltam. Anyu és apu, egy kislányon veszekedett, aki meghalt, mikor megszületett.
-Oké, most elviszlek apámhoz- mosolyogtam rá.
-És ha rosszul fogad?- kérdeztem.
-Nem fog nyugi- mosolyogtam rá.

10 perccel később megjelent George és mi beszálltunk. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak a gondolatainkba merültünk.

Lori: Közbe jött valami. Később bemegyek😚

Amint ezt az üzenetet leírtam, meg is érkeztünk apu házához, ahol legnagyobb meglepetésemre anyu kocsija állt. Néztem egy ideig, majd az ajtóhoz léptem. Belehelyeztem a kulcsot a zárba és kinyitottam az ajtót.
-Apuu- mentem be a nappaliba és közben megsimogattam a kis Fantám,aki egy ideje itt lakik.
-Lori kincsem szia- jött felém Rebeca.
-Szia- adtunk egymásnak puszit.
-Apu?- kérdeztem.
-Jooohn- kiabálta Rebeca. Ahha szóval Claire nem alszik.
-Igen drágám?- jött lefelé a lépcsőn. Ahogy leérkezett megállt, és megláttam mögötte anyát.
-Anyu- ugrottam a nyakába.
-Lori- ölelt meg, majd észrevettem, hogy a hátam mögé bámulnak.
-Szerintem üljünk le a nappaliba- mosolyogtam rájuk.

A nappaliba leültünk.
-Ő itt Aaliyah- mutattam be.-és elméletileg a húgom- magyaráztam.
-Még szép, hogy az- jelentette ki apám.
-Ennyiből tudod?- néztem értetlenül.
-Ugyanúgy néz ki, mint anyád 14 évesen.- magyarázta apám a sírást visszatartva.
-Tényleg?- könnyezett meg a lány.
-Tökéletesen. De akkor elmondom, hogy volt- könnyezett anyu is.
-Drágám, majd jövök- kiabálta Rebeca az előtérből.
-Szóval. Anyátokkal, már nagyon sokat próbalkoztunk Shawn után, hogy még egy babánk legyen. De nem sikerült, szóval örökbe fogadtuk Lorit. Aztán két évvel később mégis sikerült. Mikor Aaliyah megszületett,meg sem nézhettük. Elvitték tőlünk, aztán pedig azt mondták a kisbabánk meghalt- mondta immár sírva anya. Hirtelen családi ölelésben kötöttünk ki.
Claire sírni kezdett, inkább ordítani így apa elindult felfelé.
-Apa várj. Én megyek- mentem oda és egy puszit nyomtam az arcára.
-Hova ilyen sietősen?- nézett rám.
-Daniel kórházban van- mosolyogtam rá.
-Miért?- nézett aggódva. Mikor én voltam kórházba nem volt ilyen aggódó tekintete, de Danielt egészen megkedvelte.
-Öhm Adam itt van- mondtam ki és kimentem az ajtón. Anya és
Aaliyah utánam jöttek egymást ölelve és még mindig sírva.
-És anya amúgy, hogy hogy itthon?- nyomkodtam a telefont.
-Ma már megyek is vissza.- mosolygott rám.- Szóval elviszlek a kórházba és aztán a repülőtérre vitetem magam. A kocsi? Van már jogsid?- gondolkozott.
-Nem, de majd Cammel hazavitetem- nevettem fel.
-Várj te Cameron Dallasról beszélsz?- nézett rám a húgom. Hm de fura.
-Ühüm- bólogattam.
-Ááá imádom Cameront. Meg a Magcont- ugrándozott.
-Hát hugi. Én félig velük élek, szóval szerencséd van- mosolyogtam rá.
-Úristen- ugrándozott tovább.
-Még elég sok mindent el kéne intézni. Szóval Lori utalok a számládra pénzt és vegyetek meg mindent amit csak szeretne. És amint lesz jogsid. Vagy akár Daniellel kérlek minden cuccát hozzátok ide. Vagy Shawnhoz. Ahol lakni szeretne a hercegnőm- simította meg Aaliyah haját.
-Annyira örülök, hogy megtaláltalak titeket- ölelte meg anyámat. Vagyis anyukánkat.

2 héttel később
Aaliyahval nagyon jóban lettünk, sőt a fiúk is. Shawn vendégszobáját, átalakítottuk Aaliyah ízlése szerint és mivel ma engedig Danielnek, hogy vezessen így ma hozzuk el a cuccokat Taylortól. Aaliyah volt legjobb barátnőjétől.

-Szia Taylor- köszöntötte az ajtóban, a húgom a barátnőjét.
-Te Lora vagy? Úristen- ölelt meg.
Csináltunk egy fényképet, majd összepakoltuk a húgom cuccait.
-Aaliyah beszélhetnénk?- kérdezte Taylor, majd rám nézett.
-Addig szólok Danielnek- mondtam és kimentem a szobából. Mikor lértem, hirtelen már két dobozzal jöttek utánam.
-Szia Mark vagyok- nyújtotta a kezét egy ismeretlen srác- Taylor bátyja.
-Lora. Ő pedig a barátom Daniel- ráztam meg a kezét, majd Danielre mutattam. Ezután ismét két doboz érkezett meg. És ezzel az összes doboz lent volt.

Következő rész tartalmából:
-Kibékültünk.
-Amúgy nem is tudtam, hogy jártatok Lexivel
Mikor az ajtóba tettem a kulcsot, az ajtó magától kinyílt.

Tálán kicsit túl gyorsan változtak az időszakok, de remélem tetszik!😂
Ha tetszik a sztori
Komi
És
Vote!
😘