A Magcon és Én

53.rész

A reptére mindannyiunkat letámadtak a rajongók, én pedig csak pár emberrel csináltam képet, mivel megkellett keresnem a húgom.
-Merre vagy?- hívtam fel, amikor már nem találtam.
-Hát ülök. Valahol.- válaszolta.
-Állj fel a székre.- kiabáltam a telefonba, mert semmit nem hallottam a rajongók sikítozásától. Két percig forogtam, amig végül megpillantottam, de nem csak én. Éppen egy negyven éves csávó szaladt felé. Sokkal közelebb volt mint én. A következő pillanatban pedig megáll a húgom előtt és elkapja. A derekánál fogva felkapja és szalad vele. Azonnal megindultam és mindenkit félre lökve rohantam a pasi után.
-Lori.- kiabált utánam Blake, mire hátra pillantottam, majd azonnal futottam a húgomért. Azt még láttam, hogy Daniel és a többiek megindulnak utánam.
A húgom sikítozott mégsem segített neki senki.
Berohantak a Wc-be és bár a férfi mosdó volt, ez érdekelt legkevésbé, én is berohantam.
-Aaliyah.- kiabáltam a nevét, mire egy elfolytott sikolyt hallottam az egyik Wc-ből. Berontottam az első, majd a második fülkébe, de mint ahogy az lenni szokott az utolsóba voltak.- Hagyd békén a húgom, te idióta fasz.- vágtam fejbe ököllel. Elájult, és akkor kitudtam húzni a húgomat. A pólója szét volt tépve, így levettem a pulcsim és ráadtam. Nem érdekelt, hogy hüvös van és a pulcsi alatt egy crop top van rajtam. Csak is a húgom volt a fontos.
-Itt vagyok. Nincs semmi baj.- öleltem magamhoz szorosan,  majd berontottak a többiek is.
-Mi a fene történt?- kérdezte Daniel, mire csak a fülke felé mutattam, ahol a pasi feküdt.
-Hívjátok a rendőröket.- nézte meg a pulzusát Ariel, majd Blake tárcsázta a 911-et.

A rendőrök kikérdeztek mindenkit, még a rajongók közül is.
Kiderült, hogy a pasi egy szatír volt.
-Tessék a kabátom.- terítette rám a kabátját Daniel.
-Nem kell. Nem akarom, hogy megfázz.- mosolyogtam és leakartam venni a kabátot, de megállított.
-De kell.- nyomott egy puszit a homlokomra. Megkerestük Aalyiah cuccait, majd elindultunk hazafelé. Ismét Daniel vezetett. Blake beült az anyósülésre, Ariellel pedig hátul próbáltuk megnyugtatni Aalyiaht.
Nem hazamentünk, hanem Rowlandékhez, mivel Hunter már tiszta ideg volt, hogy hol vagyunk.

Kinyitottam az ajtót, majd elsőként léptem be rajta, magam után húzva  a húgom.
-Aalyiah.- jelent meg Hunter a nappaliba, majd a barátnőjéhez rohant. A kocsiban nagyjából lenyugtattuk, viszont ahogy Hunter átölelte ismét sirni kezdett.
- Mi történt?- kérdezte köztünk kapkodva a fejét.
-Azt hiszem jobb lesz, ha leülsz.- mutattam a kanapéra, majd mindenki leült és elmeséltük a sztorit, időközben megjelnt Brandon is. Jó, hogy Ashton nem volt otthon.
Nem tudom mennyi ideig meséltük, de arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telefonom.
-Szia Shawn.- kaptam fel a telefont.
-Lori mégis hogy gondoltad, hogy nem szólsz nekem erről.- kiabált a telefonba.
-Bocs. Nem az volt a legfontosabb, hogy téged megnyugtassalak.- mentem ki a konyhába.
-Hogy van?- enyhült meg a hangja.
-Folyamatosan sír.- válaszoltam miközben egy poharat kerestem.
-Hol vagytok?- kérdezte nyugodt hangon.
-Fancba.- bicsaklott ki a bokám.- Hunteréknél.- válaszoltam.
-Odamegyünk.- nyomta ki.
-Várj Shawn. Kivel?- kérdeztem, de már hiába.Öntöttem egy pohárba vizet, majd kivittem Aaliyahnak. Leültem Daniel mellé, majd átkarolt. Már engem is a sírás kerülgetett, de nem csak a történtek miatt, hanem egyre jobban fájt a lábam.
Mivel csöngettek Brandon az ajtóhoz ment és kinyitotta az ajtót.
-Hol van?- hallottam meg anyám síró hangját.
-Anya?- kaptam fel a fejem és felálltam. A fájdalom belenyilalt a lábamba.
-Istenem jól vagytok?- jött be, de nem bírtam állni, így leültem. Leült Aalyiah mellé és átölelte.

-Anya hova mentek következőnek?- kérdezte Aaliyah már csak szipogva.
-Párizsba miért?- nézett rá szomorú mosollyal.
-Vigyetek magatokkal.- válaszolta egy apró mosollyal.
-Tényleg?- csillant fel anya szeme is.
-Igen. Csak messze akarok innen lenni.- mosolygott tovább is.
-De 1 óra múlva indulunk.- vakargatta a tarkóját.
-Akkor miért vagy itt?- fordult felé meglepetten Aaliyah.
-A kocsiba van a cuccom.- simította meg az arcát.- Na gyere pakoljuk össze a cuccod.- indultak meg kifelé a házból.
-Várj elköszönök mindenkitől.- szaladt vissza, majd mindenkit körbe ölelt. Hunternél ismét sírni kezdett, és utána jöttünk mi Shawnnal. Megölelte Shawnt is, majd a hosszú ölelés után hozzám lépett. A lábam kinyújtva tartottam, és a húgom belerúgott.
-Bocsi.- Összeszorítottam a szám és a szemeim, és egy könny csordult ki a szememből.- Hé mi a baj?- guggolt le.
-Semmi.- válaszoltam kissé elhaló hangon, majd megöleltem.- Hiányozni fogsz.
-Te is nekem. Köszönöm a mait.- szívta be az illatomat, majd egy puszit nyomott az arcomra és felállt. Elindultak anyával párizsba, és hazavitték Shawnt Magam elé néztem, majd amikor hallottam az ajtócsapódást elvetődtem a kanapén.
-Valaki nézze meg a lábam.- kezdtem sírni. Blake leguggolt a bokám mellé, majd óvatosan felhúzta a nadrágom.
-Én inkább nem nézem tovább.- ment arrébb. A helyére Ariel került.
-Oké. Irány a kórház.- ragadta meg a kezem és segített felülni.
-Mi miért?- próbáltam megtartani magam.
-Hát drágam kicsit lila a lábad. És a kicsit alatt egy focilabdát értek. Daniel. Blake fogjátok két oldalt és segítsetek kimenni neki.- utasította a fiúkat Ariel.

Segítettek beszállni a kocsiba, majd Daniel a kórházhoz vezetett.

A kórházba egy orvosra vártunk, majd fél óra várakozás után mi kerültünk sorra.
-Jó napot.- mosolyogtam, miközben Daniel segített leülni.
-Jó napot.- mosolygott rám a fiatal orvos. Az doktor megvizsgálta a lábam, majd elküldött röntgenre, és utána ismét vissza kell menni.
A röntgenen vártunk ismét fél órát, majd visszamentünk az orvoshoz.
Megállapította, hogy megrándult  a bokám, szóval semmilyen sporttevékenységet nem csinálhatok. Jegelni kell a lábam és pihentetni.
-Megvártatok? De cukik vagytok.- bicegtem kifelé Ariel és Blake felé.
-Meg nyugi.- mosolyogtak rám.- Na mizu a lábaddal?- kérdezte Blake a lábamra mutatva.
-Kificamodott.- válaszoltam.
-Nem megyünk el egy cukrászdába?- kérdezte Ariel.
-De- válaszoltam, a fiúknak pedig nem igazán volt sok választása.
- Ne már.- válaszolták, miközben kifelé mentünk  a kórházból.
-Miért?- kérdezte Ariel a fiúktól. Fura volt, hogy Blakkel együtt vannak, de nem kézenfogva mennek mindenhova.
-Mert menjünk inkább haza.- indult a kocsi felé.
-Jó ötlet.- inult arra Daniel is.
-Nem. Enyém a kocsi és mi cukrászdába akarunk menni.- tettem keresztbe a kezem és Ariel is követte a példám.
-De nem tudsz vezetni.- jött vissza Daniel és egy puszit nyomott az arcomra, de azért lekaparhatatlan mosoly volt az arcán. Tudta, hogy ezzel megnyerte a csatát.

Hát elég korán reggel van😂
De korábban nem is tudnám kirakni, mivel ballagok!😂
Aki ma ballag  annak kellemes napot😂😘
Ha tetszik a sztori
Komi
És
Vote!
😘