A Magcon és Én

Vége

Egy hét telt el mióta angilába utaztam. Közben találkoztam Beckhamékkel és a lelkem is kezdett megnyugodni. Már haza fele ültem a repülőn, és tudtam, hogy Shawn vár rám a reptéren, de valahogy ahogy közeledtem a földrész felé éreztem, hogy nem minden úgy fog alakulni ahogy azt én tervezem. A fiúkkal természetesen beszéltünk, mindenkivel kivéve Daniellel.

Landolunk. Landoltunk. Gurulunk. Már ott voltam és valahogy éreztem, hogy Shawn nem lesz ott. Tudtam, mikor bekapcsoltam a telefonom éd egy SMS jött Shawntól.
"Nem tudok kimenné eléd sajnálom! Daniel ki megy eléd"

Shawnt szidva kerestem a kiutat, a bőröndömet, majd Danielt. Fotósok hada állt a reptéren. Mikor megpillantottam Danielt, könny szökött a szemembe, de a napszemüveg eltakarta. Mosolyogva várt és mikor hozzá értem szorosan magához ölelt. Majd átvette a böröndöm és átkarolta a derekam. A kijárat felé kezdett húzni. Elöttünk és mögöttünk is biztonsági örök álltak. Olyan lassúnak tűnt az egész. Már csak pár lépés volt az autóig, mikor egy férfi elém ugrott és mindössze egy mondatot mondott.
-Felizgatsz kicsi szivem, látod mit teszel velem!- majd széthúzta a kabátját. Daniel mellkasának dőltem ő pedig szorosan szorított magához. Hallottam ahogy a gépek kattognak, ahogy a férfit leteperik én mégis csak Daniel nyugodt szívdobogásárs tudtam koncentrálni. Megnyugtató volt hallgatni és ezzel együtt én is lenyugodtam. Az egyik biztonsági őr megfogta a kezem és a kinyitotta a kocsi ajtaját, majd besegített. Daniel beült mellém. Csak pár percig utaztunk, mikor megállt az autó. Danielre néztem, aki megfogta a kezem és a szemembe nézett.

-Szeretnék beszélni veled. Négy szem között.- egy mosolyt engedett felém én pedig bólintottam. Ott állt egy másik autó. Daniellel beültünk és az ellenkező irányba indultunk el. Még láttuk ahogy a fotósok és riporterek autói a fekete terepjárót követik. Mindezt annak érdekébe, hogy valamit megtudjanak rólunk. De mi már nem vagyunk ott. Már az autópályára hajtunk fel és gözöm sincs hova megyünk.

A kocsiban a csönd uralkodott. Nem akartam megszólalni, nem tudtam. Nem tudtam Daniel mit akar, vagy, hogy egyáltalán megállunk- e valahol. De közben kiváncsi voltam. Kiváncsi voltam mit akar, és, hogy miért nem Jordynnal van.

-Tudom min rágódsz.- törte meg a csendet. A hangja szinte fejbe csapta a fejem.- Tudom, hogy azon gondolkodsz mivan Jordynnal.

-Ki mondta el?- adtam meg magam gyorsan. Nem igazán lett volna kedvem játszani a hülyét, ahhoz nem volt kedvem.

-Hazafelé Hunter és Aaliyah hozzám sem szóltak. Tudtam, hogy valamit elkövettem amit nem kellett volna. Mikor megkérdeztem mi történt, csak annyit mondtak szomorú vagy. Elöször arra gondoltam, hogy Martin miatt, hogy még mindig szereted. Aztán valaki kommentelt a legújabb tinsta képemhez.

-Azon amin Jordynnel vagytok.- sóhajtottam a könnyeimet visszafogva.

-Pontosan. Valaki odaírta, aki ott volt a koncerten, hogy miért ölelgetlek téged, ha közben mással járok. Abban a pillanatban esett le, hogy nem tűnt fel senkinek.

-Mi nem tűnt fel?- kaptam felé a fejem. Rám mosolygott, majd újra az utat figyelte.

-Nem tűnt fel, hogy az egy videókliphez készül. Nem tűnt fel, hogy Jordynnak még mindig van barátja és, hogy a kép úgy került ki a semmiből. Semmi előjel nélkül.- kanyarodott le az autópályáról Daniel.- Megkérdeztem Huntert, hogy ez e a bajod. Mire azt felelte talán ez is. Azonnal beszéltem Shawnnal. Én akartam kijönni érted!

-Miért?- tettem fel a kérdést ami Shawn SMS-e óta izgatott. Annyi ember volt és pont Daniel.

-Mert nem csak ez nem tűnt fel senkinek.- nyelte le a mondat veget.

-Hanem mi?- pillantottam ismét rá és egyre jobban vártam a választ.

-Az se tűnt fel senkinek, még neked sem, hogy ismét belédzúgtam. Minden koncerten megtettem, megöleltelek. Nem tudtam, hogy neked most a szakítás után erre van- e szükséged. Szóval nem nyomultak túlságosan. De ez van. Szeretlek Lori!

Pàr percig ismét csönd volt. Gondolkoztam. Foglalkozott velem. Félre tette a saját érdekeit és csak az enyémet nézte.

-Tudom nehéz ezt felfogni. Sajnálom.- szomorodott el a hangja.

-Én is szeretlek Daniel.- motyogtam.

-Tessék?- kérdezte anélkül, hogy rám nézett volna.

-Szeretlek Daniel Skye.-mondtam ki újra. Egy hatalmas mosolyt villantott felém, majd nem sokkal később megállt egy épület előtt. Kiszállt én pedig szó nélkül követtem. Nem tudtam hol vagyunk és miért. De megbíztam benne. Kicsit lemaradva értem be, de addigra Daniel eltűnt.

De mindent értettem. Halványan kivilágított folyosó. A végén egy ajtóval miközben mindenhol rózsaszirmok. Lassan sétáltam az ajtóhoz. Bent csönd volt. Lassan kinyitottam az ajtó mind a két szárnyát és megláttam azt amire számítottam. Ott állt a családom. Valamint egy tv amire egy kamera volt rögzítve. Leóék élőben látták az egészet.

Mindenki meglepetést kiáltott. Daniel pedig ott állt mindenki között, majd féltérdre ereszkedett elöttem.

-Lora Kylie Mendes... Megtisztelsz azzal, hogy velem éled le életed hátralévő rèszét?

Bőgtem. Boldog voltam, talán hónapok óta elöször. Bólogatva nyújtottam a kezemet Danielnek. Ráhúzta a gyűrűt, amin egy gyémánt ragyogott. De nem ragyogott jobban a boldogságomnál. Daniel felállt elkapta a derekam és szorosan magához húzott és megcsókolt.

-Honnan...?- kezdtem volna bele, hogy honnan tudta hogy szeretem.

-Hunter és Aaliyah.- mosolygott rám, majd a nem messze tőlünk álló párra, akik mosolyogva figyeltek minket.

-Szóval többet mondtak a kelleténél.- karoltam a nyakába.

-Hülyéskedsz? A húgod konkrétan leüvöltötte a fejem a repülőn.- nevetett. Abban a pillanatban nyílt az ajtó és a Magcon rontott be rajta.

Nevetve üdvözöltünk mindenkit és fogadtuk a gratulációkat. Egész este el sem mozdultunk egymás mellől. Olyanok voltunk mint egy szerelmespár akik két hete járnak és egymásnak jelentik a világot. Mi játszottuk a turbékoló pàrt, de hàt végülis ez a mi eljegyzési partink volt. Ez a mi dolgunk volt.

A parti éjfélig tartott, majd mindenkitől elköszöntünk és a házam felé vettük az irányt. Igen. A ház teljesen az enyém volt. Martin kiköltözött minden egyes cuccát elvitte.

-Add el a házat és vegyünk egyet közösen.- jelentette ki ahogy a házba léptünk. Nem kérdeztem okát, mivel tudtam. Nem akart abban a házban élni amit közösen vettünk az exemmel. Szorosan magamhoz öleltem és valami "okét" motyogtam. Ő meg csak egy puszit nyomott a fejemre és úgy álltunk egy csomó ideg egyhelyben. 

Mikor szakítottunk nem gondoltam, hogy mégis vele akarom majd leélni az életem. De így lett. Csakis vele akarom.

Nem sokkal később már a házakat nézegettük a neten és tervezgettük a közös jövőnket. Nem csak Martin Garrix házasodik ebbe a szakításba, hanem én is.