A Magcon és Én

2/88

A magánrepülő hasonlított Martinéra, azzal a különbséggel, hogy ez hat személyes volt, a nagy család miatt.

Este értünk oda a koncert kezdete előtt. Aaliyah, Camila, Carmen és Shawn jött velem. Apa nem akarta, hogy egyedül legyek. A hátsó bejáratnál álltunk meg ahol egy biztonsági őr állt.
-Jó napot.- mentem volna be.
-Itt nem mehetnek be.- állított meg minket.
-Én a barátnője vagyok.- néztem rá idegesen.
-Jajj. Kislány, ha tudnád ezt hányan mondták ma.- mondta gúnyosan.
-Uram nekünk.- lépett mellém Shawn, mire az őr beleszólt a vállán lévő VOKITOKIba.
-Jól van megyünk.- rángatott minket arrébb Camila.
-De nekem oda be kell jutnom.- mutattam az ajtó felé.
-Tudom. Vettem jegyeket. Még mielőtt elindultunk. Számítottam erre. Egyszer én is megakartam lepni Shawnt.- suttogta, nehogy valamelyik rajongó felismerje a hangját.
-És aztán?- kérdeztem idegesen. Camila elmosolyodott és elmondta a tervet. Egy próbát megér.

-Bocsánat. Vigyázat.- mondogattuk a fejünket lehajtva, az első sor felé igyekezve. A koncert elkezdődött és könnybe lábadt a szemem, mikor megláttam a színpadon. Camila ismét megragadta a kezem, mivel megálltam. Fel se tűnt. Mikor a színpad, vagyis az előtt lévő kordonhoz értünk. Gondolkoztam. Végig gondoltam a tervet. Át kell másznom ezen az izén, aztán fel a színpadra. Istenem kérlek sikerüljön. Nagy levegőt vettem, majd belekapaszkodtam a vasba. Átmásztam, mire egy biztonsági őr lépett hozzám. Megragadta a karom, mire Shawn is átugrott. Nem voltunk feltűnőek, próbáltunk úgy átugrani.
-Hölgyem.- ragadta meg a kezem.
-Rosszul vagyok.- néztem rá szomorúan.
-Máris hívok valakit. Kérem maradjon itt.- ment el. Gondolom orvosért. Kb. 2 méterre állt tőlem egy őr, szóval ha neki futok felugrok a színpadra és onnan már egyenesen tovább. Nagy levegőt, vettem majd felfigyeltem a számra. Éppen az In The Name Of Love indult el. Talán ez adott erőt, az elején lefagytam, majd mikor senki nem énekelt csak a zene ment, akkor neki futottam. Amint megláttak a színpadon nagyobb lett a sikítás, természetesen nem az arcom miatt, azt senki nem látta egy hatalmas sáltól, ami az arcom takarta egész végig. Szaladni kezdtem a pulthoz, majd azt megkerülve a rémült tekintetü barátomhoz. Futás közben levettem a sálat és a nyakába ugrottam. A fejét a nyakamba furta, majd pont annál a résznél, mikor a zene lassabb, megcsókolt. Ekkor még nagyobb lett a sikítás. Mikor elváltunk egymástól a színpadra pillantottam ahol a biztonsági őrök lefagyva álltak. Martinnak csak egyet kellett intenie ahhoz, hogy mindenki lemenjen a színpadról. Tovább énekeltem neki a számot, mire nevetni kezdett és velem folytatta. Bár nem igazán hallottuk egymást, aztán össze vissza ugráltunk. A kezembe nyomott egy mikrofont és annyit suttogott, hogy: " A következő szám a miénk"
Jó igazából nem suttogta, de úgy hallottam. Amint véget ért a szám, elindult a miénk. Lassan kezdtem énekelni a számunkat, miközben a pulton támaszkodtam. A refrén előtt Martin felmászott a pultra és nekem nyújtotta a kezét. Felhúzott, majd ő videózta a közönséget én pedig nevetve énekeltem tovább. Mikor újra a refrén jött leugrottam, azonban megcsúsztam, de hála az égnek Martinnak jó reflexei vannak.
-Hé. Még csak most ébredtél fel. - mondta, de mindenki hallotta, mivel a mikrofon a kezembe volt. Átkarolta a derekam és úgy kapott el, szóval így is álltunk fel. De nem engedtük el egymást így folytattam a számot. Őszintén. Ennél romantikusabb pillanatot nem sokszor találni.

Az egész koncertet a színpadon töltöttem, majd ahogy leértünk a színpadról ismét a nyakába ugrottam.
-Annyira hiányoztál.- csókoltam meg.
-Nekem mondod? Amikor tudtam ott voltam melletted.- könnyezett meg. Még sosem láttam fiút sírni, pláne nem miattam. Jó persze Shawnt, meg Leot láttam, de az más. Egymást figyeltük, ebből pedig a telefonom rezgése zökkentett ki.
Shawn:Gondolom Martinnal jössz haza, szóval nem baj, ha mi hazamegyünk?
Mosolyogni kezdtem, majd Martin felé mutattam.
-Azt hittem ez egyértelmű.- nevetett.- Elkészülök és indulhatunk.- nyomott egy puszit a homlokomra. Le volt izzadva, mint aki egy futóversenyről jött, de nem zavart, csak azt akartam, hogy mellettem legyen. Leültem egy kanapéra, majd válaszoltam Shawnnak.
Lori: Köszönöm, hogy eljöttetek velem. Camilanak a tervet is!😭😘 Otthon találkozunk.

Martin egy fél óra múlva, megfürödve jelent meg. Megfogta a kezem, majd kimenünk a kocsihoz. A reptérre vezető úton előttünk, valamint mögöttünk is ment egy- egy terepjáró. A repülőn leültem a helyemre, majd amikor már a levegőben szálltunk szokás szerint a kanapéra ültünk.
-Istenem ez hogy hiányzott.- szólalt meg a csönd után.
-Majdnem egy hónapig nem voltam ébren?- kérdeztem.
-Nekem több időnek tűnt.- simította meg a hátam. -Miért a színpadon keresztül jöttél?
-Nem akartak beengedni.- kuncogtam.
-De...- kezdett volna valamit magyarázni.
-Nem. Nem engedtek be, úgy, hogy azt mondtam a barátnőd vagyok.- válaszoltam.
-Pedig az vagy.- suttogta.
-Tudom.- néztem fel rá.

Nem haza, hanem Martin házába mentünk. Már hajnali 3 volt. Sötét volt, a gépen pedig aludtunk, szóval nem voltunk fáradtak. Leültünk a kanapéra, ami az ablak felé volt fordítva. Los Angeles fényei bevilágítottak az ablakon én pedig boldogan bújtam a barátomhoz. Aztán felé fordultam és hosszasan megcsókoltam. Ledöntött a kanapén és innen, már nem volt megállás.

Három hónap után, Martin és én lefeküdtünk. Az utolsó Harvey volt, de ugye azt megbántam.

Délelőtt keltünk, de az egész napot az ágyban töltöttünk...többek között filmet is néztünk.
-Tudod. Amíg kómában voltál mesélték, hogy van egy barátnőd Magyarországon.- szólalt meg immár a sötétben Martin.
-Igen. Hiányzik.- mosolyogtam a sötétben.- De hogy jön ide?- fordultam felé.
-Jövő nyáron Magyarországon is lesz koncertem.- még a sötétben is láttam, ahogyan elmosolyodik.-És te is jössz, szóval ne szervezz semmit.
-Jézusom.- bújtam hozzá sírva. Másfél éve nem találkoztam Dórával, és az , hogy Martin elvisz..hihetetlen.

Kora reggel volt. Túl korán, mikor csörgött a telefonom.
-Halo?- vettem fel csukott szemmel.
-Oké. Akkor most tuti nem vezetsz.- hallottam Lola élettel teli hangját.
-Na mi a nagy hír?- mosolyodtam el.
-Képzeld. Most éppen az idei Voice egyik zsűritagjával beszélek.- válaszolta.
-Na ki az?- sóhajtottam.
-Te vagy!- szinte kiabálta. A mondatra felültem és kinyitottam a szemem. Jézusom, nem hiszem el. Most ért véget az X-factor, amibn szerepeltem. Erre most kiderül, hogy a The Voice idei egyik zsűritagja vagyok. Martint is felébresztettem, szóval elköszöntem Lolától és elújságoltam Garrixnek is a hírt, aki mosolyogva fogadta, majd visszaaludt. Nekem már nem ment, szóval kimentem a konyhába és készítettem palacsintát. Még mindig csak ez az egy ment.