A Magcon és Én

62.rész

A srácok másnap hazamentek Dubaiból, vagy éppen folytatták a turnéjukat. Mi pedig holnap megyünk haza, vagyis én Londonba. Szóval igen, haza.
-Anya.- nyitottam be a szobájukba.
-Gyere kicsim.- hallottam mosolygó hangját. Besétáltam a szobába, majd az ágyhoz léptem.
-George?- néztem körbe.
-Lement apáddal a medencéhez. -Valami baj van?- kérdezte meglepetten.
-Beszélnünk kell.- sóhajtottam nagyot, majd leültem az ágyra, anyával szembe.
-Miről?- lepődött meg.
-Emlékszel, mikor azt kérdezted mi van köztem és Leo között?- néztem rá félve.
-Igen. Jézusom, ugye nem csaltad meg Danielt.- ült fel.
-Anya - kiabáltam rá.
- Jól van jól van.- tette fel a kezét.- Folytasd.
-Szóval. Leoval nem vagyunk együtt. Nem is leszünk- néztem oldalra.- az fura lenne.- könnyeztem meg.
-Miért?- kérdezte engem fürkészve.
-Mert Leo az öcsém.- töröltem meg a szemem és a takarót tanulmányoztam.
Anya nem válaszolt, pár perc múlva megölelt és akkor kezdtem igazán sírni.
-Jajj drágám.- nyomott egy puszit a fejem búbjára.- Mióta tudod? És hogyan?
Elmeséltem anyának a sztorit, onnan, hogy elmentem Daniellel turnézni, egészen a Londoni koncertig.

Lementünk a többiekhez, akik mit sem sejtettek az egészről. Kivéve Shawnt. Már este volt így kicsit hűvős, szóval fogtam egy nagy pulcsit és a zsebébe dugtam a kezem.
Shawn, Aalyiah és én felmentünk a tetőre, de most a feljebbire, nem oda ahol a szülinapom volt. Leültem egy sarokra és azon gondolkoztam milyen lesz a holnap.
-Min gondolkodsz?- ült le mellém Aalyiah.
-Azon, hogy milyen is lesz Londonban.-hajtottam le a fejem a térdemre.
-Jó lesz.- ült le Shawn is.- Szeretni fognak.
-Kik?- lepődött meg Aalyiah.
-Neki még nem mondtad el?- mutatott Shawn a húgunkra.
-Csak te és anya tudod.- ráztam a fejem.
-Mit?- tárta szét a karját Aalyiah.
-Kérlek nyugodj meg. Akkor elmondom.- sóhajtottam a sok fényt figyelve.
-Jó.- ült törökülésbe felém fordulva.
-Emlékszel, hogy nem akartam, hogy Leoval járj.- suttogtam.
-Igen. Nem értettem.- a szemem sarkából láttam, hogy bólint.
-Emlékszel, mikor elmentem Londonba és mindenki azt hitte együtt vagyok Leoval?- tettem fel az újabb kérdést.
-Igen. Rólatok szóltak a hírek.- válaszolta.
-Hát ilyen soha nem lesz.- fürkésztem tovább az éjszakai Dubait.
-Neked is bejön?- tette a szája elé a kezét.
-Mi van?- néztem rá.
-Hát pont úgy beszélsz, mint aki szerelmes.- mosolygott.
-Aalyiah nem. Csak figyelj.- tettem újra a térdemre a fejem.
-Jó.- nézett engem.
-Leo.- nyeltem nagyot.- Leo az öcsém. De nem úgy mint Hunter, vagy Brandon. Ő vér szerinti.- sóhajtottam, majd elmosolyodtam. " Az én öcsém"
-Wao. Nem erre számítottam.- válaszolta kis idő múlva.
-Hát én se.- mosolyogtam.

Aalyiah felállt, majd felhúzott engem. Feltartotta a kezeit, majd kiabálni kezdett.
-Örökké a nővérem maradsz.- kiabálta és utána nevetni kezdtünk.
-Ez még jó kép is lett.- nevetett Shawn, akiről tökre elfeledkeztem. Aalyiahval egymásra néztünk, majd odaszaladtunk hozzá és megöleltük.
-Mi akkor is testvérek vagyunk, ha amúgy nem.- suttogta Aalyiah, mire belőlünk kitört a röhögés. Hát igen Shawn 20 éves én meg most lettem 18. Régen mondtam már ilyet.
-Na kirakod?- mutatta fel Shawn a telefonját.
-Ahha. Küldd át.- mosolyogtam.Átküldte a képet, aztán mosolyogva kiraktam.

lorikmendes: Last Day😍
@aaliyahmende.s @shawnmendes

A búcsúzás amúgy is nehéz. Na de úgy, hogy közben a másik családodhoz mész. Talán még nehezebb.
A repülő este indult, vagyis holnap reggel érek Londonba. Leo már elmondta a családjának, hogy ki vagyok. Vagyis a családunknak.
Az egész repülőutat végig aludtam. Nem zavart, hogy éppen az új családommal találkozom. Csak jó volt aludni és ebben senki és semmi nem zavarhatott meg.

-Leo.- szaladtam felé, majd szorosan megöleltem. Leo megragadta a kezem és a család felé kezdett húzni.
-Sziasztok.- köszöntöttem őket félve. Leo anyukája nem tétlenkedett. Magához húzott és szorosan megölelt. Mikor eltolt magától akkor láttam meg a hasonlóságot. Ugyanolyan barna haj és szem, és a vonásaink is hasonlóak voltak. Egyszerűen alig bírtam ki, hogy ne sírjak.
-Had mutassam be neked a bátyád.- mutatott egy magas srácra.- Ő Joseph.
-Szia.- intettem, majd hirtelen megöleltem.
-Szia.- nevetett és ő is megölelt. Mikor elengedtük egymást Leo egy kislány felé fordított.
-Ő Matilda a húgod.- mosolygott, most pedig Matilda ölelt meg, hasonlóan, ahogy én tettem Josephel.
-Végre lesz egy nővérem.- szinte már kiabálta.

Nevetve, mindenféléről beszélve indultunk haza. Teljesen máshogy éreztem magam, mint L.A.-be.
-Szóval azt mondod, mindent megeszel?- nevetett Victoria.
-Hát nem mindent, mert a brokkoli meg a karfiolt nem, de amúgy igen sok mindent.- nevettünk.
-Oké. Spenót?- kérdezte a visszapillantó tükörben kémlelve.
-Uu ne is mondd. Imádom és éppen éhes vagyok.- nevettem.
-Szerencséd van.- mosolygott ismét.
-Miért?- lepődtem meg.
-Az lesz az ebéd.- kuncogott, mire Matilda és én is egy " Ez az" mondattal feleltünk. Nos a fiúk nem lelkendeztek annyira.

-Ez nagyon finom volt.- mosolygott anyukájára Matilda. Vagyis anyukánkra.
-Szerintem is.- mosolyogtam én is rá.
-Jajj. Soha nem gondoltam, hogy így fogunk itt ülni.- sóhajtott Joseph.
-Én sem.- mosolygott Victoria is. Aztán csönd telepedett a konyhára. Nem az a kínos csend, hanem az a tipikus kellemes csend. Jó volt itt lenni.
A nap további részében beszélgettünk.

-Ugye nem baj, hogy Matildánal kell aludnod?- dugta be a fejét az ajtón Victoria.
-Dehogy. Legalább megismerjük egymást.- mosolyogtam az ajtóban álló szülőanyámra, majd kiment.
Aztán bejött Leo és Joseph. Akit azt hittem hazament.
-Hát te?- lepődött meg Matilda is.
-Jöttem megismerni a húgicám.- ült le Matilda ágyára, majd a hátát a falnak döntötte.
Leo leült mellém, majd az ágyon ülő testvéreinket figyeltük.
Mindenről beszélgettünk. Amerikáról, hogy milyen volt, mikor megtudták van egy tesójuk, akit nem tudnak hol van. Aztán Joseph megszólalt.
-Na szóval Lori. Mindig is akartam egy hugicát, akit felvilágosíthatok a nemi életről.- mosolygott gonoszan.- De Matilda még túl fiatal ehhez.
-Jézusom ne kezd megint.- temette a tenyerébe az arcát Leo.
-Látod őt felvilágosítottam.- mutatott Leora, mire Matilda meg én röhögni kezdtünk.
-Nyugi.- röhögtem felemelt kézzel. - Már nem kell.
-Megrontottak? Ki is volt az? Testvéri kötelességem kinyírni.- mondta tovább, mi pedig szakadtunk a röhögéstől.
Ezután nem sokáig voltunk fent. Mindenki ott ahol volt elaludt. És amin a legjobbat röhögtünk, hogy Matilda és én bírtuk a legtovább.
-Fényképezd le.- mutogatott Matilda Leore,mire szó nélkül lefényképeztem. Leült mellém, majd együtt kitaláltuk, hogy kirakjuk az instagramomra. Oh, ha tudtuk volna mi lesz belőle.

lorikmendes: Sleppy Leo😂😋❤
@matildadevries

Nagyon köszönöm, hogy az elmúlt egyhetet mindenki elfogadta. De most visszatértem. Többé- kevésbé. Jövő héten megint nem leszek!😬

Köszönöm a majdnem 26K-t és a majdnem 2K voteot. Rájöttam, hogy nekem ezek olyanok mint a Raffaello. Többet mondanak minden szónál!❤️

Na de addig is, itt vagyok és virulok. Ennyi lenne mára. Jóéjt Csimbókáim!❤️
Ha tetszik a sztori
Komi
És
Vote!
😘