A Magcon és Én

2/79

-Akkor biztos nem alszol velem?- kérdezte Harveytól Carmen, immár az ajtóban álva, mivel mindenki a lefekvéshez készült.
-Nem. Lori mellett jó helyem lesz.- mosolygott a lányra, majd elindult felfelé a lépcsőn. Az eső valahol idő közben esni kezdett, vagyis inkább zuhogni. Lehúztam az összes redőnyt, majd még egyszer bementem a fürdőbe. A tengerpart mellett, és egy hegyen sokkal hangosabb volt a vihar, mint Shawn házába. Be kellett vallanom, most féltem egy kicsit.
-Lori. Amit Lorenről mondtam az igaz. Megvagyunk egymás mellett. De tudod, ahogy mondtam már csak barátok.- jött utánam a fürdőbe. Még jó, hogy csak fogat mosni jöttem be.
-Nem érdekel Harvey.- kerültem volna ki, de megállított.
-Kérlek.- suttogta, mivel Ariel és Blake lent feküdtek.
-Mire? Hogy legyek a játékszered, miközben kapcsolatod van? Sajnálom, de ez nekem nem fog menni.- suttogtam én is mérgesen.
-Csak adj egy kis időt, hogy Lorennel mindent elrendezzek.- nézett a szemembe. Nem válaszoltam, csak kikerültem és az ágyba vetettem magam. Megragadtam a kispárnám és átkaroltam. Harvey befeküdt az ágy üresen hagyott részére, majd megpróbált átkarolni, de leráztam a kezét a derekamról. Már majdnem aludtam, mikor hatalmas dörgést és csattanást hallottam. Azonnal megfordultam és minél közelebb bújtam a mellettem fekvő emberhez. Azonnal átdobta a karját a derekamon és közelebb húzott magához. A párna még mindig közöttünk volt, és én még mindig azt szorongattam. Felpillantottam Harveyra aki engem figyelt. Kicsit eltávolodtam, hogy a szemébe nézhessen.
-Ne várass sokáig kérlek.- simítottam végig az arcán. Megragadta a kezem és nem engedte, hogy levegyem az arcáról. Közelebb hajolt és lassan megcsókolt. A lábam átdobtam a derekán, amit azonnal simogatni kezdett. Azon gondolkoztam, mennyire lehet hangos az a cuppanó hang, ami egy-egy csók váltás közben hangzik. De nem érdekelt, az a két ember aki lent fekszik, pontosan tudja mit érzek Harvey iránt, tőlük nem kell tartanom. A párnát a másik oldalamra dobtam ezzel is közelebb kerülve a fiúhoz.
-Esküszom nem váratlak meg.- suttogta, majd csöndbe maradtunk és aludtunk. Tényleg ne várasson, mert nem fogok sokat várni.

Kora reggel keltünk.. pff reggel. Hajnalba, mivel kint olyan szinten szakadt az eső, hogy azt nagyon lehetett hallani.
-Jó reggelt.- suttogta Harvey, mikor elkezdtem mocorogni.
-Neked is.- húzódtam el tőle, hogy a szemébe nézhessek.
-Mit szólnál, ha ma el mennénk valahová? Csak te és én. Lehetne randi, de ugye..
-Úgy, hogy Loren ne tudja.- forgattam meg a szemem.
-Lori.- húzott ismét közelebb.
-Harvey.- vágtam rá.- Én nem megyek veled addig sehova, amíg..
-Amíg?- kérdezte.
-Mindegy. Ma nem jó, Radio Disney Music Awards van. Fellépek.- válaszoltam.
-Akkor máskor?- ült fel.
-Nem tudom Harvey.- mentem be a gardróbba. Valahogy ez nekünk nem igazán menne, Harvey tulságosan ragaszkodik Lorenhez.

Miután mindenki lelépett elindultam a fodrászhoz, aki begöndöríti a hajam, majd utána még elmentem a KFC-be ebédelni. Azért valljuk be, nem rövid idő alatt áll úgy a hajam ahogy. Miután kikértem a kajám, leültem a helyemre.
-Lori.- hallottam egy ismerős hangot.
-Daniel. Szia.- álltam fel és megöleltem. Mögötte ott állt az a lány aki a videóklipben szerepelt.
-Mizu?- fürkészte az arcom.
-Semmi veled?- mosolyogtam rá.
-Á unalmas minden.- nevetett.- Jössz ma a Radio Disneyre?
-Még szép.- mosolyogtam még jobban.
-Hát akkor majd ott találkozunk.- álltak be a sorba én pedig visszaültem enni.

Már éppen hazafelé hajtottam, mikor csörgött a telefonom. Felvettem a kihangosítón keresztül és Lolával kezdtem beszélgetni.
-Hatalmas hírem van.- mondta köszönés nélkül.
-Jujj. Várjál megállok előtte, mert multkor is lefékeztem döbbenetembe.- nevettem, majd komolyan leparkoltam.
-Megálltál már?- mondta izgatottan.
-Meg.- nevettem.
-Oké. Szóval Lori képzeld ki szeretne veled közös dalt.- húzta tovább az agyam.
-Lola mondd már.- szinte kiabáltam.
-Martin Garrix.- válaszolta. Lesokkoltam, beindítottam a kocsit és elindultam. Amint besoroltam a forgalomba elkezdtem kiabálni, énekelni és bármi egyéb dolgot amivel kifejezhettem az örömöm.
-Jólvan megsüketülök.- nevetett Lola.
-Jézusom. Martin Garrix velem akar számot. Lesokkoltam Lola.- engedtem el egy pillanatra a kormányt, de újra meg is fogtam.
-Bizony ám. Szóval holnap 7-kor a stúdióba.- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Miért?- kanyarodtam fel a hegyre.
-Holnap találkoztok Martinnal.- válaszolta.
-Lola ne ilyenkor hívj már. Már vagy háromszor fékeztem le majdnem.- nevettem.
-Még jó, hogy nem.- nevetett ő is.
-Ne is mondd. Múltkor, mikor mondtad, hogy a Love Storyt kell elénekelnem kiakadtam. És lefékeztem.- fejeztem be a mondatot, miközben kinyitottam a kaput és beálltam a garázsba.

Lolával még beszélgettünk egy kicsit, majd Sarah a sminkesem megcsinálta a sminkem. Lola még annyit mondott, hogy senkinek nem beszélhetek a közös munkánkról Martinnal. Alig bírtam ki, hogy Sarahnak se meséljek, mert vele ilyenkor mindig pletykálunk. Ő az a tipikus pletykálós fajta.

Egy vörös ruhát választottam, fekete magassarkú szandállal. Csináltam egy képet, majd jött értem George, így a kocsiban raktam ki a képet.



lorikmendes: 😁👱👄

Egyébként semmi érdekes nem történt az este folyamán. Ariellel együtt mentünk be, mivel én egyedül voltam, Blake pedig nem jött el. Mosolyogva vonultunk végig a vörösszőnyegen egy- egy újságírónak válaszolva.

Sokkal előbb keltem mint ahogy kellett volna. Fél 6- kor már ébren voltam. Elvégre nem mindenki találkozik híres DJ-kkel. Pláne nem úgy, hogy az éppen vele akar új számot írni. Felhúztam egy farmert, majd egy pulcsit, ami rövidített volt és kivételes alkalomként, egy vajszínű magassarkú szandált, majd elindultam a stúdióba. Amikor megérkeztem még csak Lola és Paul volt ott. Lola a férfi ölébe ült, amit csak mosolyogva fogadtam. A telefonomat nyomkodtam, mikor lépteket hallottam a folyosóról. Egy kapucnis alak, mellette pedig még egy pasi. A kapucnis alak felém fordult én pedig mosolyogva néztem Martinra. Felálltam, majd megráztuk egymás kezét.
-Lori.- mosolyogtam.
-Martin.- mosolygott vissza. A menedzserek beszélgetni kezdtek, hogy miről is szóljon a szám, mi pedig a világ jelenleg Top100 listáján legelső helyen állo DJ- vel helyet foglaltunk a kanapén.
-Valami olyan szám, ami nincs sok.- mondta Lola.
-Lehetne egy szám ami pont arról szól, hogy ne legyenek szomorú számok.- mondtam, mire Martin menedzsere és Lola is rám néztek.
-Szerintem ez nem a legjobb.... mondta Martin menedzsere.
-Nekem teszik az ötlet.- válaszolta Martin.
-De ez...- folytatta volna a menedzser, de úgy látszik náluk Martinnak nagyobb az akarata.
-Erről fog szólni és kész.- válaszolta a Dj. Lola is szólásra nyitotta a száját, de felmutattam a mutató ujjam.
-Eldőlt. Ne szólj semmit.- erre csak védekezően feltette a kezeit.

És megérkezett a második évadunk sztrája is! Martin Garrix itt van!🤗