Every breath you take I watch you slip away

3.

Emily Quinn

Reggel felkeltem és lementem a konyhába kávét főzni. Úgy tűnik én voltam az első aki felkelt , mert csönd volt. Megcsináltam magamnak a kávém- egész jól kiigazodok már a lakásban ahoz képest , hogy tegnap érkeztem- és leültem a nappaliban a kanapéra.
Miközben iszogattam a kávém egy remek ötlet pattant ki a fejemből. Tegnap olyan szépen megszívatott Denis ezért ma visszakapja. Kerestem egy nagy lábast és teleöntöttem vízzel, azzal a céllal , hogy ráborítom az egészet. Épp mentem volna fel a lépcsőn , amikor szembe jött velem Sam és Cameron.Nem szóltak egy szót sem , csak elkezdtek nevetni. Nagy nehezen felcipeltem Denis szobályáig a vízzel teli lábast. Halkan benyitottam és azt láttam, hogy drága barátom még mélyen alszik. Magamban eleresztettem egy gonosz kacajt és ráborítottam az egészet. Felordított és felpattant az ágyból majd elindult felém. Ahogy csak tudtam beszaladtam az első szobába amit találtam és legnagyobb szerencsémre még a kulcs is a zárban volt ezért könnyedén be tudtam zárni. Kiderült hogy James szobályába futottam be, ahol szegény értetlenül nézett rám. Már nyitotta volna a szályát , hogy mondjon valamit, de én megelőztem.
- Ráöntöttem Denisre egy lábasnyi vizet és mint hallhatod is előle menekültem be ide.-mondtam.-De már nem is zavarok tovább.- és kimásztam az ablakon ami előtt egy fa állt így könnyen le tudtam mászni rajta. Bementem a bejárati ajtón és azt láttam, hogy Cam és Sam értetlenül néz rám a kanapén ülve. Gondolom nem érthették hogy kerültem ki az utcára mikor az emeletre mentem eredetileg.
- Te mégis mikor mentél ki úgy , hogy nem is vettük észre?- kérdezte Cam.
- Az emeleten James szobáján keresztül kimásztam az ablakon.- válaszoltam.
- Te képes voltál kimászni az ablakon?!- kiáltottak fel egyszerre. Ezt valószínű Denis is meghallhatta , mert 2 másodperc múlva már lent is volt és rámugrott, úgy hogy elterültünk mind a ketten a földön. Hirtelen elkezdett csikizni amit tudja nagyon jól hogy nem bírok.
- Mégis hogy merészeltél így felkelteni?- kérdezte miközben még mindíg csikizett.
- Én csak visszaadtam a tegnapit te szerencsétlen, de bocsánatot kérek csak hagyd abba- ordítottam vele. Szerencsére abbahagyta a kínzásom és feltápászkodott rólam.
- Az az egyetlen szerencséd Emily hogy megbocsáltó vagyok veled szemben, de azért számíts visszavágóra.-mondta és visszament az emeletre.