Every breath you take I watch you slip away

48.

Emily Quinn

Reggel telefoncsörgésre ébredtem. Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyból és megkerestem a telefonom.
-Háló tessék-mondtam álmosan.
-Emily mégis hol a francban vagytok? Negyed óra múlva kezdődik a próba.-először fel sem ismertem, hogy ki beszél, de aztán rájöttem, hogy Kellin az.
-Még Justinéknál vagyunk. Mégis mennyi az idő, és mikor kezdődik a próba?-kérdeztem két ásítás között.
-Nehogy azt mond nekem, hogy most keltél fel! Emily negyed kettő van. A próba fél kettőkor kezdődik. Van negyed órátok visszajönni a koncerthelyszínre.-mondta kissé mérgesen. Egy másodperc alatt teljesen felébredtem a hallottak miatt. Ez is csak velem történhet meg.
-Megpróbálunk sietni, de nem ígérek semmit. Justin még mindíg alszik és én is most keltem fel.-mondtam és elkezdtem lökdösni Justint, hogy keljen fel.
-Siessetek.-mondta és rámcsapta a telefont. Két percig próbáltam felkelteni Justint normálisan, majd meguntam és ráordítottam.
-Justin kelljél már fel az isten szerelmére! Tíz perc múlva kezdődik a próba és én még mindíg pizsibe vagyok.-válasznak csak egy horkantást kaptam. Végül feladtam és elkezdtem keresni a tegnapi ruhámat, azzal a céllal, hogy átöltözzek. Mikor nem találtam ott, ahol este leraktam lerohantam a földszintre megkérdezni Ivyt, hogy nem tudja e hol vannak a cuccaim.
-Anya kimosta őket. Mindjárt idehozom.-mondta és elsietett. Fél perc múlva vissza is jött a tiszta ruháimmal.
-Köszi.-mondtam mikor odaadta.-Kérhetek egy szívességet?-kérdeztem.
-Igen, persze.-mondta Ivy.
-Keltsd már fel légyszíves a bátyádat. 7 perc múlva a koncerthelyszínen kéne lennünk és ő még mindíg alszik. Én mindent megpróbáltam, hogy felkeltsem, de még csak meg sem mozdult.-mondtam.
-Ezer örömmel.-mondta és már el is indult az emeletre. Én gyorsan bementem a fürdőszobába és két perc alatt átöltöztem. Mikor kijöttem a konyhában Margaretetet találtam.
-Nagyon szépen köszönöm a szívélyes vendéglátást és azt, hogy itt aludhattam. Sajnos nem maradhatunk tovább, mert mennünk kell próbára és már így is elkéstünk.-mondtam.
-Nagyon örülök, hogy megismerhettelek drágám. Boldog vagyok, hogy a fiam egy ilyen barátnőt tudhat a magáénak. Kár, hogy nem maradhattok tovább. Szeretettel várunk akármikor.-mondta Margaret. Én úgy meghatódtam attól, amit mondott, hogy elkezdtem könnyezni.
-Nagyon szépen köszönök mindent. Nem akarok tolakodó lenni, de megölelhetem?-kérdeztem bátortalanul.
-Hát persze édesem, ezt kérdezni sem kell.-mondta kedvesen és átölelt. Mikor elengedtük egymást Justin jött be a konyhába.
-Te sírsz Emily?-kérdezte riadtan, amikor meglátott. Bólintottam.
-Csak meghatódtam. Nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen anyukád van.-mondtam, miközben letöröltem a könnyeimet. Rögtön odajött hozzám és megölelt. Meséltem neki a múltamról és tudja mennyire örültem volna, ha normális anyukám lett volna. Gyorsan elbúcsúztunk Margarettől és Georgetól, és öt perc múlva már az autóban ültünk Ivyvel és Justinnal és mentünk vissza a helyszínre. Tíz perc alatt odaértünk és elköszöntünk Ivytől, majd rohantunk a színpadhoz. Amikor Kellin meglátott minket láttam a megkönnyebbülést a szemében.
-Már azt hittem sosem értek ide. Negyed órát késtetek, de szerencsére a Pierce The Veil kezdi a próbálást.-mondta Kellin. Egy kő esett le a szívemről, mert nagyon nem szeretek elkésni. Most már nyugodtan leültem és vártam, hogy mi kerüljünk sorra a próbán.