Every breath you take I watch you slip away

27.

Emily Quinn

Eljött a hazaindulásom napja. Reggel szomorkásan keltem, tudván, hogy nem maradok már sokáig ebben a házban. Mikor lementem a konyhába meglepődtem, hogy már Kate is lent volt.
- Jó reggelt.- köszöntem neki.
- Neked is. Csináltam kávét, ha kérsz.- mondta. Én rögtön kaptam az alkalmon és töltöttem magamnak egy jó nagy adaggal. Leültem az asztalhoz, ahol Kate is ült.
- Hiányozni fogsz. Jó volt, hogy itt voltál.- mondta mosolyogva.
- Nekem is hiányozni fogtok, de már ideje hazamennem.- mondtam.
- Biztos hiányzol már a fiúknak.- mondta mosolyogva.
- Hát igen, nekem is hiányoznak ők. Egyelőre imátkozok azért, hogy mikor hazaérek még egyben legyen a ház.- mondtam nevetve.
- Azért annyira rosszak nem lehetnek.- mondta ő is nevetve.
- Hidd el lehetnek. Egyszer Denissel elmentünk valahova és mire visszaértünk az egész lakásban szét voltak dobálva a ruhák és mindent elárasztott a víz.-mondtam még mindíg nevetve. Így vissza gondolva még mindíg nem értem, hogy hogyan történhettek meg ezek a dolgok. Még beszélgettünk egy darabig, majd Kellin szólt, hogy mehetünk. Elköszöntem Katetől és elindultunk hazafelé. Elbúcsúztam Kellintől és már indultam is a bejárat felé.Mivel csak egy bőröndöt és egy táskát vittem magammal Kellinékhez, így egyedül is be tudtam vinni a cuccaimat a lakásba. Mikor beléptem a házba meglepődtem, mert mindenhol rend volt. Bementem a nappaliba, ahol a fiúk eléggé gyászos hangulatba ültek.
- Sziasztok. Mi a helyzet?- kérdeztem, mire mind felém kapták a fejüket.
- Emily kérlek ülj le, mert el kell mondanunk valamit.- mondta James. Eleget tettem a kérésének és leültem, bár nem értettem miért van erre szükség.
- Mi történ?- kérdeztem félve. Először senki nem akart megszólalni, de egy idő után Sam elkezdett beszélni.
- Denis elment.- én már itt teljesen lesokkolódtam.- Azt mondta, hogy tartozunk neki és hogy ő így nem folytatja tovább , majd elviharzott és azóta sem jött vissza. Ez az egész öt napja történt. Mielőtt elment azt mondta, hogy mondjuk meg neked, hogy mindennek vége és soha többé ne keresd őt.- mondta szomorúan a szemembe nézve. Kellett egy kis idő mire teljesen felfogtam, hogy mit mondott. Elhagyott. Ezt a szót ismételgették magamban és közben csak arra tudtam gondolni, hogy vajon hol rontottam el.
- Jól vagy?- kérdezte Ben , mikor már három perce egy helyben álltam és néztem a semmibe.
- Jól vagyok.- mondtam és felrohantam a szobámba, majd erőteljesen becsapták magam után az ajtót, ezzel jelezve a fiúknak, hogy senkire sem vagyok most kíváncsi. Csak szeretném kisírni magam és átgondolni, hogy mégis hogyan történhetett meg ez.