22.

85 14 4
                                    

Emily Quinn

Amikor kinyitottam az ajtót előszőr négy értetlen, majd mosolygós fejjel találtam szembe magam. Valószínű előszőr nem esett le nekik hogy ki vagyok.
- Sziasztok. Gyertek be- mondtam.
- Szia.- köszöntek vissza egyszerre- ami nem kicsit volt ilyesztő- és elindultak a nappaliba, ahová én is követtem őket.
- Tudom, hogy már valamilyen szinten ismeritek egymást- kezdte Kellin- de azért bemutatlak titeket mégegyszer. Emily ő itt Justin Hills, Gabe Barham, Jack Fowler és Nick Martin.- mutatott egyesével rájuk- fiúk ő itt a húgom Emily Quinn.
- Nos most hogy mindenki ismer mindenkit szerintem menjünk a konyhába, mert kihűl az ebéd.- mondta Kate. Miután nagy nehezen leültünk az asztalhoz- én Kellin és Justin közé kerültem- elkezdtünk enni. Szerintem még életemben nem ettem annyit mint most. A húslevesből kétszer szedtem, de szerintem még négyszer annyit is képes lettem volna megenni, mert olyan istenien finom volt. Beburkoltam még  két csirkecombot rengeteg sült krumplival és salátával. Már a második tányér levesnél is érdekesen néztek rám, de amikor már megettem a főételt is leesett az álluk.
- Mivan?- kérdeztem a lehető legnőiesebben mikor meguntam, hogy bámulnak. Egy kis ideig csak néztek, mikor Justin megszólalt.
- Mégis hogy fenébe tudtál ennyit enni?- kérdezte teljes döbbenettel.
- Éhes voltam.- mondtam.
- Na de ennyire? Konkrétan többet ettél mint én- háborodott fel nagyjából a semmin.
- Igen Justin ennyire.- válaszoltam neki.- Ja és ajánlom, hogy fejezd be ezt a viselkedést, mert nem leszünk jóban.-mondtam. Meglepetten nézett rám.
- Jólvan na, azért nem kell leszedni a fejem.- mondta. Már épp válaszoltam volna, de Kellin közbeszólt.
- Na jólvan gyerekek elég volt.- szólt ránk mosolyogva.
- Mi az hogy gyerekek?!- kiáltottunk fel egyszerre.- Kellin nem tudom emlékszel e, de májusban töltöttem be a huszonkettőt.- mondtam neki mérgesen, de nem csak én voltam felháborodva.
- Kikérem magamnak én huszonkilenc éves vagyok, ami már nem igazán nevezhető gyerek korosztálynak.- nézett Justin bosszúsan Kellinre.
- Néha nem úgy tűnik haver.- mondta neki Gabe, mire Justin bevágta a durcit. Erre a reakciójára természetesen mindenki felnevetett. Nem sokkal később amikor befejeztük az evést és átvonultunk a nappaliba.
- Holnap be kell mennünk a stúdióba. Van kedved bejönni velem?- kérdezte Kellin.
- Persze hogy van kedvem, ki nem hagynám.- mosolyogtam rá.
- Legalább megmutathatod , hogy hogyan énekelsz. A koncerten nem volt időnk rendesen meghallgatni.- mondta Jack. Még beszélgettünk egy kicsit és utána a fiúk elmentek. A nap további részében nem csináltunk semmi érdekeset, csak filmet néztünk. Este lefürödtem és már el is nyomott az álom.

Every breath you take I watch you slip awayDonde viven las historias. Descúbrelo ahora