Every breath you take I watch you slip away

29.

Justin Hills

Jelenleg épp Kellinhez megyek, mert meghívott engem és a fiúkat ebédre. Nálunk már megszokássá vált, hogy szinte minden héten átmegyünk ebédre vagy vacsorára. Pont jól jött ez a meghívás, mert már úgy is át akartam menni hozzájuk , mert őszíntén szólva aggódom Emilyért. Kellin elmesélte mi történt. Nem szeretném hogy valami baja legyen. Kis idő alatt nagyon megkedveltem Emilyt.
Bekopogtattam az ajtón, majd nem sokkal később Kate nyitott ajtót.
- Szia Justin. Gyere be!- mondta.
- Szia Kate.- köszöntem vissza neki és bementem a házba. Egyenesen a nappaliba mentem, ahol a fiúk már ott voltak.
- Sziasztok.- mondtam.
- Szia.- mondták egyszerre. Egy kicsit beszélgettünk, majd Kate szólt, hogy kész az ebéd.
- Valaki szólna Emilynek, hogy jöjjön le?- kérdezte Kate.
- Majd én megyek.- mondtam rögtön és már indultam is volna fel az emeletre, de Kellin utánam szólt.
- Felesleges felmenned. Úgyse tudod rávenni, hogy jöjjön le.- mondta szomorúan. Eléggé megviseli, hogy Emily nincs jól.
- Azért én megpróbálnám.- mondtam neki, majd felmentem az emeletre egyenesen Emily szobályához. Már épp nyitottam volna be a szobába, amikor meghallottam, hogy énekel. Hallgattam egy darabig, majd amikor úgy hallottam, hogy befejezte benyitottam. Az ágyon ült és sírt. Rögrön odamentem hozzá és szorosan átöleltem.
- Emily ne sírj! Nyugodj meg!- próbáltam csitítani, miközben szorosan öleltem. Körülbelül három perc alatt teljesen lenyugodott.
- Nagyon szépen énekelsz.- mondtam neki.
- Köszönöm.- mosolyodott el egy kicsit és közben megszorította a kezében lévő füzetet.
- Megnézhetem?- kérdeztem, mire vonakodva, de odaadta a füzetet. Beleolvastam és kiderült, hogy dalszövegek vannak benne, amik nem kicsit jók.
- Ezek nagyon jók. Te írtad őket?- kérdeztem , mire bólintott.
- Igen. Van amelyiket még az iskolában, de a nagy részét az elmúlt napokban.- mosolyodott el szomorúan és láttam rajta, hogy nem sok kell neki ahoz, hogy megint elsírja magát.
- Tudom hogy most nagyon nehéz neked, de hidd el nem lesz jobb semmi attól, hogy szomorkodsz. Próbálj ne gondolni a múltra és tedd túl magad a történteken. Hidd el jobb lesz.- mondtam. Láttam rajta, hogy elgondolkodik a hallottakon, majd hirtelen megszólalt.
- Teljesen igazad van. Nem hagyhatom, hogy felemésszenek a történtek.- mondta, majd felpattant és a szekrényéhez ment.
- Mit csinálsz?- kérdeztem,mert hirtelen nem értettem ezt a hangulatingadozását.
- Felöltözök normálisan. Gondolom azért jöttél, hogy szólj, hogy menjek le ebédelni.- mondta, mire bólintottam.- Kérlek maradjon köztünk, hogy hallottál énekelni, meg hogy megmutattam neked a füzetem.
- Rendben, de miért?- kérdeztem.
- Nekem ezek személyes dolgok. Már bocs , de neked sem szívesen adtam oda.- mondta.
- Megértem, de azért kár, hogy nem mutatós meg másoknak, pedig nagyon jók.
- Az lehet, de eddig csak szöveg van hozzájuk. Még dallam sincs meg semmi.- mondta.
- Ha szeretnéd én szívesen segítek.- mondtam rögtön.
- Majd még meggondolom.- mondta, majd elindultunk lefelé. Szerintem mondanom sem kell, de amikor beértünk a konyhába Kellin rendesen ledöbbent.