Every breath you take I watch you slip away

36.

Emily Quinn

Elmentünk egy közeli étterembe ebédelni. Kellemesen elbeszélgettünk evés közben, de amikor a fizetésre került a sor, mondjuk úgy, hogy kissé összekaptunk. Az egész úgy kezdődött, hogy miután befejeztük a kajálást a pincér kihozta a számlát és én már rögtön nyúltam is a pénztárcámért.
-Ne is álmodj róla, hogy te fizetsz.-mondta Justin és kivette a kezemből a számlát, majd ő is elővette a pénztárcáját.
-Befogadtál egy éjszakára, ráadásul tegnap este te fizetted a pizzát, úgyhogy ma én fizetek.-mondtam hajthatatlanul és kivettem a kezéből a számlát.
-Saját akaratomból "fogadtalak be" és hívatlak meg vacsorára, úgyhogy nincs mit visszafizetned és téma lezárva.-mondta, majd újra kivette a kezemből a számlát és indult is a pincérhez fizetni.

Justin Hills

Mikor visszaértem az asztalhoz csak egy durcás arcot láttam.
-Nagyon aranyos vagy, amikor durcás vagy.-mondtam vigyorogva, miközben megcsíptem Emily arcát úgy, mint ahogy a nagymamák szokták az unokájukat.
-Nem vagyok aranyos-mondta és kinyújtotta rám a nyelvét.
-Ne nyújtogasd a nyelved, mert leharapom.-mondtam nevetve. Erre már nem tudott mit reagálni. Nagyjából fél óra alatt elértünk a mozihoz. Kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk megnézni-csak megjegyezném, hogy ez a folyamat fél órát vett igénybe-és miután vége lett a filmnek hazamentünk hozzám.
-Most mit csináljunk? Van még két teljes óránk mielőtt még haza kéne vinnelek.-mondtam.
-Mivel voltál olyan úriember, hogy meghívtál tegnap vacsorára és ma ebédre, így most csinálok neked vacsorát.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Valahogy éreztem, hogy nem fogja annyiban hagyni, hogy én fizettem az ételekért.
-Szóval, mit szeretnél vacsorára?-kérdezte.
-Nekem mindegy.-mondtam vállat vonva.
-Nagyon nagy segítség vagy,de tényleg.-mondta szarkasztikusan.
-Nézd meg mi van a hűtőben és a konyhaszekrényben. Csak abból tudsz gazdálkodni, ami ott van. És nekem tényleg édes mindegy, hogy mit eszek.-mondtam. Míg én kapcsolgattam a Tv-t a nappaliban, addig Emily a konyhában keresgélt. Alig telt el 5 perc és egy elég hangos káromkodást hallottam  a konyhából. Rögtön odarohantam, és amikor megláttam, hogy Emily miért káromkodik konkrétan fetrengtem a földön a röhögéstől. A röhögésem oka az volt, hogy Emily nem érte el a fenti szekrénysort, ezért fel kellett állnia egy székre, amiről leesett.
-Ne röhögjél!-mondta indulatosan, miközben felállt.- Lehet eltört a farom.- tapogatta a fenekét, miután felállt a földről.
-Megnézzem neked?- kérdeztem szemöldökvonogatva.
-Nem kell, köszi.- mondta nevetve, miközben kacsintott egyet.
-Kitaláltad mit fogsz főzni?- kérdeztem.
-Igen.-mondta egyszerűen.
-És el is árulnád mi az?-kérdeztem.
-Nem-mondta, miközben elkezdett kifelé tolni a konyhából. A saját konyhámból kipaterol, hát milyen dolog ez?
Amíg Emily főzött én folytattam a Tv bambulását, és szétuntam magam. Másfél órával később Emily szólt, hogy mehetek enni. Amint beléptem a konyhába isteni illatok csapták meg az orrom.
-Mit eszünk?-kérdeztem, miközben leültem az asztalhoz.
-Tejszínes-sonkás-kukoricás-sajtos tésztát.- mondta, miközben elém rakott egy tányért és szedett bele nekem tésztát.
-Te nem eszel?- kérdeztem.
-De, csak előtte még elmosogatok és elrakom a maradékot.-mondta. Néha esküszöm úgy viselkedik, mintha anya lenne.
-Hagyd a francba, majd én elmosogatok, de most ülj le és egyél!-mondtam
-Rendben.- mondta vonakodva.
Miután befejeztük az evést-és Emily kiharcolta magának, hogy ő mosogasson el- elindultunk hozzájuk, mert már hat óra volt- na jó volt az már fél nyolc is. Bekisértem Emilyt a házba és köszöntem Kellinéknek, és elindultam haza.