Every breath you take I watch you slip away

45.

Emily Quinn

Reggel mit sem sejtve ébredtem. Szokásomhoz híven kivánszorogtam a konyhába és csináltam magamnak egy kávét. Miután kellemes nyugodtsággal megittam a kávémat elmentem fürödni és felöltöztem. Mire készen lettem már néhány fiú is felébredt, köztük Justin is. Odajött hozzám és megcsókolt.
-Jóreggelt.-mondtam mosolyogva.
-Neked is.- mondta és ördögien elvigyorodott.
-Miért vigyorogsz így? Mire készülsz?- kérdeztem gyanakodva.
-Mivel ma kaptunk egy szabadnapot szeretnélek bemutatni a szüleimnek, akik itt laknak Houstonban.-mondta vigyorogva. Én abban a pillanatban éreztem, hogy mindjárt elájulok.
-Te-tessék? E-ezt komolyan gondolod?-kérdeztem halálfélelemmel egybekötve. Mivan ha nem fognak kedvelni? Nem vagyok jó az új emberekkel való megismerkedésben. Szerintem már az első pillanatban el fogok rontani valamit és akkor lőttek a jövőmnek Justinnal. Már látom előre, hogy utálni fognak.
-Dehogy fognak utálni. Ilyenre még csak gondolni se merj!-mondta határozottan Justin.
-Én az előbb hangosan beszéltem?-kérdeztem és éreztem, hogy elkezd égni a fejem. Miért csak velem történik ilyen?!?
-Igen-mondta Justin kuncogva, majd átölelt.
-Minden rendben lesz, nyugi. A szüleimnek már meséltem rólad és eléggé szimpatikusnak tartanak téged a hallottak alapján, úgyhogy nem kell félned. Különben is, ha a szüleim véletlenül nem kedvelnének- amire esélyt sem látok-, akkor is a húgommal biztosan jól ki fogsz jönni. Még azt is megkockáztatom, hogy legjobb barátnők lesztek.-mondta Justin.
-Egy kicsit sikerült megnyugtatnod, de még így is ideges vagyok.-mondtam őszíntén.
-Nincs miért idegesnek lenned.-mondta.
-Jó leszek így vagy öltözzek át?-kérdeztem, miközben lenéztem a ruhámra. Egy fekete farmer volt rajtam egy kockás inggel és egy piros converssel.
-Szerintem jó leszel így, nem kell átöltöznöd.-mondta. Megbeszéltük mikor indulunk, majd szóltam Kellinnek, hogy Justinnal elmegyünk meglátogatni a szüleit. Utána még fél órát még szöszmötöltem és elindultunk.
-Egyébként hogy hívják a hugodat?-kérdeztem, amikor már a kocsiban ültünk.
-Ivory a neve, de én mindíg csak Ivynek hívom.-mondta vállat vonva.
-Mégis hogy sikerült az autódat idehozni?-kérdeztem egy idő után, mikor rájöttem, hogy mióta megérkeztünk Justin még csak a buszból sem tette ki a lábát, nemhogy elment volna az autójáért.
-Megkértem Ivyt hogy hozza ide nekem.-mondta egyszerűen, és ezután mind a ketten csöndben voltunk. Az út ősszesen 35 percig tartott, amit én nagyon sajnáltam, mert nem tudtam lélekben kellőképpen felkészíteni magam a találkozásra. Mikor megérkeztünk kiszálltunk az autóból és egy gyönyörű házzal találtam szemben magam. Justin nem tétlenkedett és rögtön el is indult az ajtó felé. Abban a pillanatban éreztem, hogy a halálfélelem úrrá lesz rajtam.