Every breath you take I watch you slip away

44.

Justin Hills

Reggel arra ébredtem, hogy a bandatársaimnak nevezett idióták fényképeznek engem és Emilyt. Már meg sem lepődök a gyerekességükön.
-Ajánlom, hogy tűnjetek el innen fiúk.-mondtam cseppet sem kedvesen csukott szemmel.
-De mi nem is csinálunk semmit- mondta Jaime ártatlan hanggal és hallottam, hogy a többiek elkezdenek kuncogni.
-Hát persze hogy nem. Még véletlenül sem ti fotóztatok az előbb- mondtam és a hangom szó szerint csöpögött a gúnytól. Tudom tudom lehetnék kedvesebb is, de még mindíg fáj az oldalam a reggeli baleset után és fáradt is vagyok, úgyhogy nincs erőm, sem kedvem jópofizni. A fiúk rögtön elmentek, én pedig megpróbáltam úgy felkelni, hogy ne keltsem fel Emilyt. Hát a módszerem nem vált be, ugyanis amint megmozdultam Emily felébredt.
-Jó reggelt.-mondta álmosan és a nyakamba fúrta a fejét.
-Neked is.-mondtam mosolyogva és egy puszit adtam az arcára. Másodpercek alatt el tudja venni a rosszkedvemet.
-Már San Antonioban vagyunk?- kérdezte két ásítás között.
-Igen, úgyhogy indulj el felöltözni, mert nemsokára próbálni megyünk.-mondtam neki. El is ment, míg én a konyha felé vettem az irányt. Mikor odaértem csak Kellint láttam a közelben.
-Jóreggelt.-mondta.
-Neked is.-mondtam és elkezdtem magamnak kávét csinálni.
-Ha Houstonban leszünk szeretném bemutatni Emilyt a családomnak.-mondtam hirtelen megtörve a csöndet. Kellin meglepetten nézett rám.
-Rendben, de biztos vagy te ebben?-kérdezte.
-Teljes mértékben. Meséltem a szüleimnek Emilyről és már nagyon szeretnének vele találkozni.-mondtam magabiztosan. Még egy kicsit beszélgettünk, majd miután mindenki elkészült elindultunk a színpad felé. Meglepően gyorsan végeztünk a próbálással és kitaláltuk, hogy mi focizni szeretnénk. A színpadtól nem messze meg is találtuk a tökéletes helyet. Beosztottuk, hogy ki kivel lesz egy csapatban. Brittek az amerikaiak ellen "mérkőzés" lesz. A brittekbe tartozik a BMTH és a YMAS, míg az amerikaiakba a PTV és az SWS Emilyvel kiegészűlve. Három órán keresztül játszottunk és hát mit ne mondjak őrültekkel vagyok körülvéve. Szerintem ha egy igazi bíró végignézte volna azt, ahogy játszunk minimum szívrohammal szállították volna kórházba. Össze vissza játszottunk, mert még csak egy nyamvadt kapunk sem volt, de pont emiatt szórakoztunk ilyen jól. Még a koncert kezdete előtt mindenki elment fürden és átöltözni, mert sikeresen összekoszoltuk magunkat. A koncert megint nagyon jól sikerült. A végén szokás szerint volt aláírásosztogatás. Miután az egésznek vége lett elbúcsúztunk a BMTH-os és a YMAS-es fiúktól, mert csak két koncert erelyéig tartottak velünk, és elindúltunk vissza a buszhoz. Vacsorára ki mit talál volt. Evés után mindenki hulla fáradtan dőlt be az ágyba. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy fog a holnap alakulni.