Every breath you take I watch you slip away

26.

Emily Quinn

Reggel szokás szerint én keltem fel elsőnek. Lementem kávét csinálni, de amikor a nappalihoz értem nem várt látvány fogadott. Konkrétan nyolc felnőtt embernek nem nevezhető egyed fetrengett a földön,illetve a kanapén. Gondoltam ha már tegnap nem voltak képesek hazamenni- ahol addig aludhatnak , ameddig akarnak- felkeltem őket. Bementem a konyhába és kerestem egy lábast és egy fakanalat. Gondolom ebből már nem nehéz kitalálni mit tervezek. Beálltam a nappali közepére és elkezdtem ütni a lábas alját a fakanállal. A nagy hangzavar miatt nem telt el tíz másodperc és már mindenki ébren volt az egész lakásban. Még Kellinék is lejöttek az emeletről.
- Emily hagyd már abba! Aludni akarok.- mondta nyűgösen Justin.
- Nekem meg fáj a fejem, úgyhogy hagyd már abba az isten szerelmére.- mondta Mike, mikor nem hagytam abba a hangzavarkeltést.
- Talán ha tegnap nem ittátok volna le magatokat, akkor nem lenne semmi bajotok. Mivel én nem fogom egyedűl összetakarítani a rumlit, amit magatok után hagytatok a kertben, ezért mindenki vonszolja ki magát és segítsen takarítani.- utasítottam őket. A kilenc fiúból nyolc eleget tett a kérésemnek azzal a feltétellel, hogy előbb kávéznak és vesznek be fájdalomcsillapítót. Az az egy ember, aki nem akart felkelni nem más volt, mint Justin. Odamentem hozzá a kanapéhoz- mert azon fetrengett- és egy kecses mozdulattal ráugrottam és elkezdtem a fülébe ordítani , hogy keljen fel, mert a hasára süt a nap. Erre a kis akciómra csak egy horkantás volt a válasza, majd átfordúlt a másik oldalára, ezzel elérve, hogy a földön találtam magam. Kellett egy-két másodperc, mire felfogtam mi történt. Mivel makacs vagyok és nem akartam hagyni tovább aludni, ezért eszembe jutott egy B terv. Felrohantam az emeletre, azon belül is a szobámba, majd a böröndömben kezdtem el kutatni. Hamar meg is találtam , amit kerestem, ami nem más volt, mint egy duda. Lerohantam a lépcsőn egyenesen Justinhoz, majd odaraktam a füléhez az ideíglenes ébresztőórát és megnyomtam azt. Mivel számítottam rá, hogy fel fog riadni és leesik a kanapéról, ezért rögtön elugrottam onnan. A számításom beigazolódott, pont az történt , amire számítottam.
- Fent vagyok.- ordította ijedten és rám nézett.
- Örülök neki.- mosolyodtam el gúnyosan.- Na vonszold magad ki és segíts a többieknek takarítani.- mondtam neki parancsolóan, de mit sem törődött velem elindult a konyhába, gondolom kávézni. Nem volt kedvem megvárni, még elkészül, ezért kimentem a többiekhez.
- Mi volt előbb az a nagy hangzavar és ordíbálás?- kérdezte Kellin.
- Csak felkeltettem Justint- válaszoltam vigyorogva.