Léna vagyok, gazdag családba született 16 éves lány, akit a szülei még kisgyermekkorában eldobtak maguktól mert fiú gyermeket szerettek volna.
Ez volt a bűnöm. Nem vagyok fiú.
Csak egy lány.
Egy lány a gyermekkoromból.
Bölcsiből haza felé nem a megszokott úton indultunk. A papám vezet. Csendben ülnek. Többször kérdeztem hova megyünk, de nem kaptam választ. Egy óriás ház előtt álltunk meg. A nagy táblán Gyermekotthon felírat állt. Hisz nekem van otthonom. Mit keresünk mi itt?! Haza akarok menni. A mami kiszállt majd kivett engem is. Papi kinyitotta a hatalmas vas ajtót majd belöktek rajta. Egy néni jött ki a házból, mosolyogva lépkedett felém. A kapuba kapaszkodtam, sírtam és üvöltöttem a mamiéknak. "Ne hagyjatok itt. Miért mentek el nélkülem." Az ismeretlen néni felvett és bevitt a házba. Azt mondta itt fogok élni, hogy majd ő vigyáz rám de én haza akarok menni, a mamihoz és a papihoz.
🌷🌷🌷🌷🌷 2017. május 6. péntek
- Boldog Születésnapot Léna! - üvöltötték az ágyam mellett álló gyerekek. Kikászálódtam és mindenkinek megköszöntem. Lehúztak az étkezőbe ahol megkaptam a szülinapos reggelit. Gofri, pudinggal és mogyorókrémmel. Pár falat után hagytam, hogy az édesszájú Luszi megegye én pedig felmentem és felöltöztem. Megcsináltam a hajam és egy laza sminket készítettem. Magamhoz vettem a táskám aztán elindultam a két utcával lentebb lévő iskolába. - Jó reggelt. - lépett mellém az utcasarkon Ben.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ben is az otthonban élt. De betöltötte a 18-at így kiköltözhetett. Most iskola mellett dolgozik, hogy fizetni tudja a bérelt szobát és ne éhezzen. Göndör szőkésbarna haja van,kék szeme. Átlag magas, kidolgozott testű, helyes fiú. Az iskolában elég népszerű, de sosem felejti el honnanjutott hová.
- Szia. - köszöntem és sétáltam tovább. - Ma van a szülinapod, mit szeretnél csinálni? - Hm. Ez egy jó kérdés. Meghalni?! ... Igen, az nagyon jó lenne.
Mindenegyes nap úgy fekszem le, hogy ez nem velem történt és amikor felébredek otthon leszek a szüleimmel. Végülis a remény hal meg utoljára. Nem?
De sajnos ez a csúf valóság. 13 éve élek itt a többi hasonló sorsú gyerekkel. Jelenleg 24 en vagyunk. A ház 10 szobás. Ebből most 8-at használunk. 3-an vagyunk egy szobában. Mindenkinek van saját ágya, szekrénye és íróasztala. Én Jenniferrel meg Hédivel vagyok egy szobában. Jennifer 6 éves, Hédi lassan 18. Szerencsés. Hónapok választják el a kiköltözéstől. Őt a rokonai támogatják, annak ellenére, hogy nem vették magukhoz. Gyűlik a pénz a számláján 7 éve. Jennifer autóbalesetben veszítette el a szüleit.
Legtöbben nem ismerik a szüleiket. Én egyedül vagyok ilyen nyomorult akit idehoztak és itt hagytak. Komolyan kidobtak, mint egy kutyát.
- Beszélsz faszságokat. Komolyan! - szólt rám mérgesen. - Semmit. Nem akarok semmit. - vágtam rá. Pedig akartam. Nagyon is. Haza akartam menni és mindent ami történt elfelejtetni.
...
- 👉Ha kíváncsiak vagytok, hogy alakul tovább Léna élete tartsatok velem. 😙❤ Ne felejtsétek el Vote-olni a ha tetszett !🌟👈 -
