🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 19. ✒

Ben

Egy órája is lehetett már, hogy utaztunk. Léna csendben ült és bámulta a tájat.

- Sajnálom, hogy ezt kell tenned, minél előbb rendbe hozom a dolgokat és minden oké lesz . – mondtam miközben a kezem a combjára tettem.

Nem jött válasz. Úgy egy óra múlva félre álltam egy benzinkútnál.

- Tankolok, kérsz valamit bentről ?
- Nem. Köszönöm. – jött a halk válasz mellőlem.

Borzasztó rosszul éreztem magam amiatt, hogy így el kellett szakadnia otthonról. De muszáj megvédenem. Megtankoltam a kocsit és bementem fizetni. Láttam hogy kiszáll és nyújtózkodik. Nem csoda, hogy elgémberedett kicsivel több mint két órája jövünk. Vettem pár csokit és energiaitalt majd vissza indultam.

- Tessék , egy kis ébresztő.
- Köszönöm. Tényleg nem kellett volna. – üllt vissza.
- Tudom, hogy a csoki mindig jöhet.

Mosolygott ezzel igazat adva.

- Amúgy bomba jól nézel ki.- volt alkalmam végig mérni míg fizettem.
- Hú hát elképzelni sem tudom mennyire.
- Eszméletlenül. – kacsintottam rá.
- Kissé tulzás de ha te mondod elhiszem.
- Cseppet sem tulzok.
- Messze van még ? – kérdezte tovább fürkészve a tájat.
- Mindjárt ott vagyunk. Bemenjünk most vásárolni ?
- Igen. Muszáj vennem néhány dolgot.

Befordultam a lehajtón München felé .

- Ragaszkodom hozzá, hogy én fizessek mindent!
- Nem szó se lehet róla. – ellenkezett.
- Én rángattalak el, én fizetek! Ne is próbálj meggyőzni.

Végül beletörődött. Leparkoltam a plázánál majd kiszálva kicsit kinyújtóztunk.

- Első egy fehérnemű bolt ? – kérdeztem és ezzel kissé zavarba is hoztam. – Nyugi nem újdonság látni egy melltartót, meg néhány bugyit.
- Remek, igazán megnyugtattál. – mondta kissé kínosan nevetve.

Körbe jártuk a boltot mire végül talált néhány darabot.

- Akkor ezeket megpróbálom. – intett a fülke felé.
- Jöjjek én is ? – egy próbát megér gondoltam.
- Jó próbálkozás,de megoldom.
- Én megpróbáltam. – vontam vállat nevetve.

Míg ő próbált én képpzelegtem. Azok a fogason sem néztek ki rosszul, hát még rajta milyen lehet. Percekkel később már ott is volt mellettem.

- Minden oké ? – integetett előttem.
- Öhm persze. Tuti .- tértem vissza a valóságba.
- Akkor megvagyunk .
- Oké fizetek. – léptem a kasszához.

Fizetés után egy ruha üzletben kötöttünk ki, ahol néhány farmer és egy átmeneti kabát került szatyorba. A következő üzleteknél elvesztettem a fonalat. Felpakolva értünk vissza a kocsihoz.

- Ez mind divatbemutatós darab ugye ?  - kérdeztem miközben bepakoltam a csomagtartóba.
- Hát persze. – nevetett – Valahol kéne venni kaját nem ?
- Az meg lesz Irma nénikém gondoskodik róla.
- Tehát nem egyedül leszek azon a titokzatos helyen ? – nézett rám kétségbe esett arccal.
- Nem, ő és a férje illetve a két lánya.
- Értem. – kissé zavart lett.
- Nyugi, mindenki nagyon kedves.
- Te nem maradsz itt ? – nézett könyörgő szemekkel.
- Nem lehet, vissza kell mennem és el kell intéznem Kornélt.

Válaszként csak sóhajtott. Közben pedig  megérkeztünk a nagynéném házához.
Leálltam a ház előtt és mire kiszálltunk már Irma néném is kint volt.

- Sziasztok! Jól utaztatok ? – ugrott rögtön a nyakamba.
- Köszönjük egész jól.
- Ő pedig Léna igaz ? – nézett rá a zavarban álló lányra.
- Igen, ő volna. Ő pedig Irma nénikém.

Bemutatkozott és a néném jól megölelgette őt is.

- Örülök, hogy megismerhetlek. Tudod, Ben nagyon jó gyerek.
- Részemről a szerencse. Igen tudom.  – válaszolt halkan.
- Gyertek be. Mindenki fent van már. Alig vártuk, hogy ide érjetek.
- Kipakolunk és jövünk. – mondtam de addigra Irma már bevonszolta magával Lénát.

Olyan lelkes. Körülbelül fél éve tudok róluk. Nekik is új volt a létezésem.

- Ben végre, üdv újra nálunk. – kezelt le velem Greg – Gyönyörű lány.
- Köszönöm, igen, a legszebb. – mondtam és a nappaliba mentünk.
- Vidd fel a cuccokat a jobb szárnyba . Tudod ott voltál te is abban a szobában. – utasított Irma.
- Igen tudom . – indultam fel – Gyere megmutatom neked is. – szóltam Lénának aki hálás pillantást vetett rám és indult utánam gyors léptekkel.

Felérve két ajtó egyik a fürdőszoba másik pedig a mosdó . Két szoba van balra ez a lányok szobája. Jobbra pedig egy szoba van, az a vendég. Jelen esetben Lénáé.

- Szép lakás. – csukta be az ajtót.
- Igen, és nézd a kilátást.
- Igazán csodálatos. – nézett ki az ablakon.
- Tudom, hogy nem egyszerű ez most.
- Nem szeretem az ilyen összejöveteleket. Vagyis, nem az hogy nem szeretem, nem tudom hogyan kell viselkedni. Nem tudom mit illik, mit nem.
- Semmi baj. – léptem mögé és átkaroltam – Meglátod, nem ördöngősség.
- Nem szeretnék illetlen lenni, vagy rosszat tenni.
- Te vagy a legcsodálatosabb ember akit ismerek.
Léna lábujhegyre állt és megcsókolt.
- Köszönöm.  – suttogta – Meddig maradsz itt ? – kérdezte a padlót nézve.

Álla alá tettem a kezem és felemeltem a fejét.

- Ma még itt leszek, majd holnap ebéd után indulok .

Láttam, hogy kicsit megkönnyebbült. Írtam egy SMS-t Axelnek és vissza mentünk, hogy bemutassam a barátnőm Irma lányainak is.