Léna vagyok, gazdag családba született 16 éves lány, akit a szülei még kisgyermekkorában eldobtak maguktól mert fiú gyermeket szerettek volna.
Ez volt a bűnöm. Nem vagyok fiú.
Csak egy lány.
Egy lány a gyermekkoromból.
Lénát elvarázsolta a sziklás kilátás, aztán a ház. Most pedig elviszem vacsorázni a tengerpartra. Zuhany után a nappaliban vártam néhány percet mire megjelent.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Gyönyörű vagy. - csodáltam ajkam harapdálva.
A combja, a melle. Végig mértem párszor.
- Húnyd be a szemed. - simítottam végig az arcán.
- De ... - szólt volna de elcsitítottam.
- Bízz bennem. Vezetlek. - lehúnyta a szemét.
Elindultam volna, ő nem jött, batorítóként megcsókoltam. Hatásos volt. Elindultunk a hátsó ajtón kifelé. A teraszról lelépve már a tengerpart homokjában kellett sétálnunk. Első lépésénél felsikoltott ahogy a homokba ért a lába.
- Csak homok. - nyugtattam meg.
Léna szorosabban fogta a karom. Kapaszkodott. Így sétáltunk még tíz percig mikor végre odaértünk. Az asztal megterítve, pezsgő behűtve. Lámpások bekapcsolva.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Kinyithatod. - súgtam mögé állva.
- Istenem Ben. - kapta a szája elé a kezét.
Felém fordult, könnyes szemekkel nézett rám. Magamhoz rántottam egy csókra.
- Jó estét. - hallottuk mellőlünk.
Léna ijedten ugrott el. A pincér jött felvenni a rendelést. Leültünk kértünk italt, választottunk ételt, ami hamar ki is érkezett. Megvacsoráztunk, a pincér lerámolt. Pezsgőt töltött és végre eljött az én időm, amire már annyit készültem fejben.
- Ugyan már koccintottunk, de szeretnék most mégegyszer. - kezdtem monológot - Azért mert hálás vagyok. Mindazért ami hozzájárult, ahhoz, hogy velem lehess. És ezzel megváltoztasd az életem, megváltoztass engem. Igen, most mondhatnád, hogy otthagytam a sulit. Ami igaz. De életem egyik legjobb döntése volt. Hogy miért? Lett egy jól fizető állásom, plusz az éjszakai plusz munka amíg mentem. Ennek köszönhetően van egy lakás, ami fél év mulva akár az enyém lehet. A lakás ahová nyugodt szívvel viszlek. Ahol teljesen nyugalommal otthon érezheted magad. Ha ez nem volna elég, a munka eredménye az, hogy itt vagyunk. Ezen a gyönyörű helyen. És akármikor itt lehetünk. Mert az a ház amiben ma illetve a következő néhány napot töltjük a tulajdonunkban van.
Léna könnyes szemekkel meredt rám.
- Tudod, soha. Tényleg soha nem gondolkodtam hasonlókon sem. Nem érdekelt a holnap. Hátmég a jövő. Csak voltam értelmetlenül.
- Nem. Sosem volt értelmetlen, hogy vagy! - szólt közbe.
- Már gondolok a holnapra, a jövőre. Nem úgy, hogy én hol vagy mit akarok. - átnyúltam az asztalon és megfogtam a kezét - Hanem, hogy mi hol legyünk, mit csináljunk. Mi lenne jó neked, nekünk.
Léna könnyei végig gördültek az arcán.
- Ha valaki tudja, az igazán te vagy, hogy mit mondtam a szerelemmel, a családdal, a gyerekekkel kapcsolatban.
Hevesen bólogatott.
- Neked köszönhetem azt is, hogy tudom milyen szeretni, szeretve lenni. Te lettél a családom s majd egyszer, ha te is úgy akarod, veled szeretnék családot. Gyerekkel, gyerekekkel. - javítottam magam.
Felkeltem a székből, Léna mellé sétáltam. Azt sem tudta hova nézzen. Kezét fogva letérdeltem elé.
- Igaz még alig kezdtük el együtt, sok minden történhet még, mégis úgy érzem hozzád tartozom. - próbáltam összeszedni a gondolataim miközben kivettem a zsebemből a piros bársony borítású dobozkát -Léna Jameni Szeretlek téged, szeretni foglak amíg vér folyik az ereimben.
❗⚠️🔞❗🔞⚠️❗ Figyelem a követlező fejezetek +18-as részeket tartalmaznak! Kizárólag saját felelősségre olvassátok! ❗⚠️🔞❗🔞⚠️❗
