🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒️ 60. ✒️

Léna

Csak ültem a hátsó ülésen és zokogtam. Nem akartam eljönni, otthagyni Bent.

- Remélem tudod, hogy nem találkozhatsz ezzel a gyerekkel többet! - szólt hátra az apámnak nevezett egyed.

- Akkor jobb ha vissza is viszel mert kurvára nem tilthatjátok meg!

- Itt az van amit én mondok. Majd ha nagykorú leszel azt csinálsz amit akarsz! Addig meg azt amit én mondok.

Nevetnem kell.

- Ezt te sem hiszed el. - kacagtam rajta - Ben a vőlegényem.

-  Hát akkor csak volt. Gyerek vagy nem kell neked barát meg buli meg pia. Ezek gondolom nem voltak jelen az életedben.

- Ooo dehogynem. Minden hétvégén buli. Persze mindig új ruhát veszek, iszok és cigizek. Ja igen és fogamzásgátlót szedek.
Igen szexelni is szoktam. - mondtam a ház udvarára lépve.

Egy óriási pofon csattant az arcomon. Igen ezt ki kell produkálnom párszor, hogy elvigyenek tőlük.

- Ezt itt el is felejtheted. Magán tanár jön majd és ki sem teheted a lábad innen.

- Mi az fasz!? Nem kell nekem magán tanár. Az iskolában mindent elmondanak. Nem börtönbe jöttem és nekem is vannak jogaim!

Újabb pofont kaptam. Jól kezdődik. Ha ilyen ütemben haladunk hamar elvitetem magam innen.

- Hagyd már abba. - lépett elé anyám - Ne bántsd, dacol. Majd megnyugszik te magad mondtad.

- Ez az én házam itt úgy viselkedik ahogy azt én mondom.
 
- Menj fel. - szólt anyám - a folyosón jobbra van a szobád.

Na nem azért mert ezt kérte de felmentem. Bennel sokáig beszélgettem mikor feljött az anyám.

- Hoztam vacsorát. - tette le az éjjeli szekrénybe.

- Nem vagyok éhes. - odase figyeltem.

- Láttam a bizonyítványod nagyon ügyes vagy.

- Ezt most bóknak vegyem? - mi a faszt akar ezzel.

- Nem, de büszke vagyok rád. - hűha, most bontsak pezsgőt!? - Tudom, hogy nem könnyű neked.

- Nem tudja. Ha tudna nem hozott volna ide. Nekem ők a családom. Amanda,Ben és a többiek.

- Sajnálom, hogy el kellett szakadnod tőlük.

- Akkor mégis minek hoztak ide?

Gondoltam talán kibujik a szög a zsákból de nem. Csak felállt és elment. Hm. Elterveztem, hogy jól elintéztetem magam és felhívom a gyámügyeseket. De tervem megdölt. A jóember nem jött haza.
És ahogy hallottam két hétig nem is fog. Azt azért megtiltotta hogy bárhova is elmenjek. Vagy találkozzam Bennel.
Tervem megvalósíthatatlannak tűnt.
Kiakadtam és teljesen bedepiztem. Ben két napig nem hallott felőlem. Mire hívogatni kezdett. Nem tudok mit kitalálni, hogy elmehessek hozzá. Pedig rettentően hiányzik. Elmondtam neki mik vannak itt persze a pofonokról és a tervekről szó sem esett.

- Mikor láthatlak? - tette fel a bűvös kérdést.

- Istenem bár tudnám.

- Megtiltották igaz? - szinte olvas a fejemben.

- Igen, de nem hagyom ennyiben. Nem tilthatnak el tőled.

- Szeretlek. Most vissza kell mennem dolgozni. Később hívlak.

Ezzel le is tette a telefont. Nem hívott, ha hívtam nem vette fel.
Eltelt két hosszú hét amióta itt vagyok. Bennel nem találkozhattam, nem is beszélhettünk. A mobilom és a laptopom elvették így neten sem tudtam vele beszélni. Többször elértem, hogy az apám megverjen, hívtam gyámügyet. De ezzel csak nagyobb bajt hoztam a fejemre. Mint kiderült van némi befolyása az ottani dolgokban, így hiába tesz bármit oda nem fordulhatok segítségért. A gyámügyes húzásom finoman szólva is kivágta a biztosítékot nála. Megvert. Kék zöld foltokkal voltam tele. De ez senkit nem érdekelt. Fogalmam sincs mihez kezdjek. Van e értelme küzdenem. Mégsem adom fel, nem adhatom fel.Küzdenem kell. Gyengének, és kevésnek érzem magam ehhez a harchoz.

⚜️"My heart always beating for you" ⚜️
⚜️"A szívem mindig érted fog dobogni"⚜️

❤️🔺Ezzel elértünk ez első rész végéhez.
Imádtam minden percét.
Remélem ti is szerettétek.
Hamarosan hozok infót a második részről🔻❤️