✒ 22. ✒

296 12 0
                                    

Léna

Körülbelül öt bikinit vittem a fülkébe, ezek közül kettő tetszett magamon is. Így inkább magam választottam.

- Nem is mutattad meg őket. - nyafogott Ben mikor kijöttem.
- Választhatsz, rózsaszín vagy fehér ?
- Hm. - gondolkodott el - Mindkettő. - ezzel el is vette a kosarat és a kasszáig meg sem ált.
- Ezeket elvinnénk. - szólt a pénztárosnak és kifizette őket.

A lány egész idő alatt a szempilláit rebegtette és óriási mosollyal az arcán szemezett Bennel.

- Csak egyről volt szó. - mondtam kilépve az üzletből.
- De mindkettőt látni szeretném rajtad. - nevetett és bement egy büfébe.
- Együnk valamit.

Két adag reggeli tálat nyomott be mialatt én az amerikai palacsintám feléig sem jutottam.

- Nem vagy semmi. - nevettem - Hova fér beléd ennyi kaja ?
- Ide. - húzta fel a pólóját, így megmutatva izmos hasfalát.
- Héé. Tedd csak el a kockáidat.
- Talán tetszenek ?! - fogta meg a kezem és a hasához tette azt.
- Hát igazán figyelemre méltó. - húztam végig lassan az ujjam a bőrén. - De elég ha én látom.
Ben felszisszenve húzta le a pólóját.
- Ezt inkább ne, ne itt. - nevetett kipirultan.
- Te mutogatod itt magad nyilvánosan. - húztam tovább miközben pólója alá nyúlva simogattam a hasát.

Hirtelen felugrott, kicsapott némi pénzt az asztalra és sietősen a folyosó végéhez húzott. A falnak támaszkodva emeltem rá a tekintetem.

- Ez meg mi volt ? - kérdeztem.

Ben vadul falni kezdte az ajkaim. Úgy csókolt mint aki attól fél nem teheti ezt többé.

- Ühm. Várj. - húzódtam el - Lassíts.

Ellépett, idegesen a hajába túrt meg járkált össze vissza.

- Sajnálom, ne haragud, hogy sok voltam csak vitt a vágy. Tényleg ne haragudj rám.

A szavak csak úgy ömlöttek belőle, hiába akartam nem hagyott szóhoz jutni. Csókkal tapasztottam be a száját.

- Shh. Fogd be egy kicsit. - csókoltam - Nem tettél semmit, ami miatt haragudnom kellene.
- Nem ? Azt hittem azért ... - döbbent le.
- Nem nyugi, nincs semmi ... de ezt sem itt kellene. - nevettem el magam.
- Igazad van. Menjünk elviszlek egy csoda helyre. - szólt és kézen fogva kisétáltunk az épületből.

Ben egész úton a combomat fogta, én pedig a combomon lévő kezét.

- Hova megyünk ? - kérdeztem kíváncsian.
- Fürdeni. - mondta egyszerűen.

Na nem mintha ezzel sokat mondott volna de kicsivel később rájöttem. Egy termálfürdő bejárata előtt áltunk meg.

- Utoljára tíz évesen voltam itt, a szüleimmel. - mondta miközben ajtót nyitott nekem.

Még sosem mesélt a szüleiről, a gyerekkoráról.

- Azt szeretném, ha nem ők kötnének ide. - folytatta - Apám elment Amerikába a szeretőjével, anyám megölte magát. Én pedig az otthonba kerültem.
- Sajnálom. - öleltem át.
- Ne is beszéljünk erről. Ennek a napnak nem erről kell szólnia. - rázta meg magát - egyébként sincs okom bánkódni mikor egy ilyen csodálatos lány van mellettem.
- Szeretlek. - suttogtam majd megcsókoltam.

Ebben a pillanatban megfogadtam, hogy soha többé nem nyafogok a szüleim miatt.
A bikiniket belegyűrtem a táskámba és mentem Ben után.

- Ez a kettes fülke kulcsa, ott tudnak átöltözni, törölköző és köntös a szekrényben van. Óhajtanak mást is ? - szólt a középkorú nő.

Megköszöntük a kiszolgálást és elmentünk öltözni.

- Itt várok öltözz nyugodtan.
- Sietek. - nyomtam egy puszit az arcára, majd bementem az apró fülkébe.

A rózsaszín bikini mellett döntöttem, magamra aggattam majd köntösbe burkolva kiléptem a fülkéből. Helyet cseréltünk,Ben is gyorsan átöltözött.

- Akkor csak ön után. -mondtam nevetve a medence mellé érve.

A hely tényleg csoda szép volt. Hatalmas fedett medence jakuzzival, meg mindennel ami egy ilyen helyre kell. Szauna, mazzázs. Nem voltak sokan, a medence ezen részén senki így Ben ugrott egyet.

✌ Van az a pillanat amikor a dolgok csak úgy jönnek a fejemben és nem tudok leállni. ✌

🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /Where stories live. Discover now